Drámai tanulmány tárja fel, miképpen butítja el az orvosokat a mesterséges intelligencia
Úgy tűnik, hogy a technológiai fejlődés nem minden esetben szolgálja az ember javát, különösen, ha az a kritikai gondolkodás gyengüléséhez vezet. A TIME magazinban megjelent elemzés szerint egy friss orvosi kutatás aggasztó következtetéseket fogalmazott meg a mesterséges intelligencia (MI) és a mindennapi orvosi gyakorlat kapcsolatáról.
A Lancet Gastroenterology & Hepatology című szaklapban publikált megfigyeléses tanulmányból, amelyről a tekintélyes amerikai hetilap is beszámolt, kiderült, hogy a vastagbéltükrözés során mesterséges intelligencia által segített orvosok egy idő után jelentősen rosszabbul teljesítettek, amikor a gép nélkül kellett diagnózist felállítaniuk.
A jelenség hátterében a szakértők szerint az úgynevezett „Google Maps-effektus” áll, amely a mindennapokból is ismerős lehet. Ahogy a GPS-navigációra támaszkodva elveszítjük a térbeli tájékozódási képességünket, az orvosok is elveszíthetik az éberségüket és vizuális diagnosztikai képességeiket, ha a mesterséges intelligencia folyamatosan készenlétben áll, hogy átvegye a mintafelismerés nehéz feladatát. Az orvoslásban ez a jelenség a „de-skilling”, azaz a képességvesztés komoly kockázatát hordozza magában.
A kutatás négy lengyelországi endoszkópiás központban zajlott, és tizenkilenc gyakorlott orvos részvételével vizsgálták a jelenséget. A felmérés középpontjában az adenoma-felismerési arány (ADR) állt, ami a vastagbéltükrözés során a rákmegelőző elváltozások felismerésének hatékonyságát méri. Az orvosok teljesítményét az MI bevezetése előtti három hónapban és az azt követő három hónapban is mérték, méghozzá mindkét időszakban az MI segítsége nélkül végzett vizsgálatokra vonatkozóan. A drámai eredmények minden várakozást felülmúltak:
az orvosok adenoma-felismerési aránya 28 százalékról 22 százalékra esett vissza, ami a teljesítmény hat százalékos csökkenését jelenti.
Ez a romlás az összes vizsgálatot tekintve is megfigyelhető volt, nem csupán az MI-támogatás nélküli esetekben.
Omer Ahmad, a brit nemzeti egészségügyi szolgálat (NHS) gasztroenterológusa elmondta, hogy a mesterséges intelligenciára való túlzott támaszkodás tompíthatja az orvosok mintafelismerési képességét és csökkentheti a diagnózisba vetett bizalmat.
Hasonlóképpen nyilatkozott Catherine Menon, az Hertfordshire-i Egyetem vezető oktatója, aki szerint a tanulmány valós adatokkal támasztja alá azt az elméleti kockázatot, hogy
az orvosi szakértelem hanyatlásnak indulhat a technológia túlzott használata miatt.
Kifejtette, a Google Maps navigáció is hasonlóan működik: miután egy ideig használjuk, és letesszük a telefont, sokszor már a legegyszerűbb útvonalat sem tudjuk önállóan megjegyezni. Ezzel párhuzamosan az orvosok is hajlamosabbak lehetnek a passzivitásra, ami a diagnosztikai képességek romlásához vezethet, hiszen a mesterséges intelligencia már a legapróbb részleteket is azonnal, automatikusan jelzi.
Más szakemberek azonban kevésbé pesszimista véleményt fogalmaztak meg. Venet Osmani, a L’Aquilai Egyetem klinikai professzora azt vetette fel, hogy az eredmények hátterében nem feltétlenül a „képességvesztés” áll: az orvosok fokozott terhelése és fáradtsága is befolyásolhatta a statisztikákat.
Allan Tucker, a Brunel Egyetem professzora pedig rávilágított arra, hogy az orvosok összteljesítménye javult, amikor az MI segítségével dolgoztak, és rámutatott, hogy az automatizálással kapcsolatos elfogultság – vagyis az az eset, amikor az ember akár saját tapasztalatai ellenében is a gép által javasolt döntést fogadja el – kockázata nem csak a mesterséges intelligencia használatára jellemző. Egy orvos könnyen figyelmen kívül hagyhatja a lehetséges problémákat, ha a műszer azt mutatja, hogy minden rendben van. Hasonlóképpen egy robotpilóta alkalmazásánál is előfordulhat, hogy a pilóta tévesen azt hiszi, hogy a rendszer helyesen működik, és nem fordít kellő figyelmet a körülményekre. Mindkét esetben az emberi figyelem hiánya jelenti a komoly veszélyt.
A tanulmány legfontosabb tanulsága mégis az, hogy az MI integrálása az orvosi gyakorlatba komoly megfontolást és óvintézkedéseket igényel. Meg kell találni az egyensúlyt a technológia nyújtotta előnyök – mint a hatékonyság és a gyorsaság – és az emberi szakértelem megőrzése között. Az orvosok képességeinek fejlesztésére és fenntartására továbbra is nagy hangsúlyt kell fektetni, és a mesterséges intelligenciát elsősorban segédeszközként, nem pedig helyettesítőként kell kezelni.
