Falu a tó alatt

Kirándulásra, horgászatra, pihenésre csábító festői környezet, lankás dombok, erdők és levendulamezők. Aki most jár először itt, a Kis-Küküllő-vidéki tájon, tévesen csak Bözödi-tóként emlegeti ezt a közigazgatásilag Erdőszentgyörgyhöz tartozó területet. Pedig a tó helyén nem is olyan régen egy kicsiny település, Bözödújfalu állt, amelyet – mások mellett – nemzetiségi és vallási sokszínűsége tett különlegessé. Békében élt itt egymás mellett az unitárius, a katolikus, a református, a szombatos, a görögkatolikus és az ortodox felekezethez tartozó lakosság egészen az 1980-as évek végéig. Ekkor ugyanis a román hatóságok árvízvédelmi okokra hivatkozva egy víztározó építését határozták el, majd egyszerűen eldöntötték, hogy a települést vízzel árasztják el. A lakóknak menniük kellett, házaik az 1990-es évek elején víz alá kerültek, utolsóként, 2014 nyarán a római katolikus templom tornya is leomlott. A falurombolás bevégeztetett.

Vallási sokszínűség

A Maros megyei Bözödújfalut a közeli Bözödről a Küsmöd-patak völgyébe települt családok alapították az 1500-as évek második felében. Annyit biztosan tudunk, hogy a településen már a középkorban állt egy katolikus templom, amelynek főoltárát Erdély egyik legértékesebb Mária-emléke, a bözödújfalusi Madonna díszítette. A vallási, történelmi és kulturális jelentőséggel bíró kegyszobrot, ami feltehetően a csíksomlyói ferences rend faragóműhelyében készült, ma az erdőszentgyörgyi katolikus templom szentélyében őrzik. Arra, hogy az 1568-as tordai országgyűlésen törvénybe iktatott vallásszabadság nem csupán jól hangzó frázis volt, hanem a gyakorlatban is jól működött, éppen Bözödújfalu a legjobb példa, ahol békében és harmóniában élt egymás mellett a legalább hat különböző vallási felekezethez tartozó lakosság. Közülük is érdemes kiemelni a szombatosokat, azaz a székely zsidóságot, akiknek a XVII. századtól kezdődően ez település volt a központja, ahol zsinagógát is építettek. Ezt a vallásilag sokszínű, ugyanakkor szinte színmagyar falut tüntette el a térképről a román hatalom árvízvédelmi okokra hivatkozva. A legtöbben azonban úgy vélték – és vélik ma is –, hogy az árvíz elleni védekezés csak ürügy volt Ceaușescuék számára. Az igazi cél a hagyományos falusi életforma, az összetartó közösségek felszámolása volt.

Fecskék a tó fölött

Az, hogy a térséget valahogyan védeni kellett a folyamatos árvizek elől, vitathatatlan tény, hiszen a nagyobb esőzések idején egyszerre tetőzött a Kis-Küküllő és a Küsmöd patak vize, ami 1970-ben és 1975-ben is természeti katasztrófához vezetett. Ez utóbbi évben kezdték el építeni azt a gátat, amelynek eredeti szerepe mindössze annyi lett volna, hogy ideiglenes víztározóként az árvízhullámot felfogja. A munkálatok azonban két évvel később leálltak, majd 1984-ben indultak újra. A terv ekkor már egyértelmű volt: Bözödújfalu történelme véget ér, a falu víz alá kerül. Állami tisztviselők és mérnökök lepték el utcáit, akik házról házra járva mérték fel a házakat, ingóságokat. A kárpótlásokat nevetségesen alacsony összegben határozták meg.

A kitelepítések 1985-ben kezdődtek meg, mindenki mentette a menthetőt. Voltak, akik még erőszak hatására sem akarták elhagyni otthonaikat, őket az utolsó napokban már a katonaság menekítette ki otthonaikból. Az Erdélyi Napló 2020. augusztus 6-i számában Pintya Piroska így emlékezett a költözésre: „édesanyám ragaszkodott mindenhez, az utolsó vasláboshoz is, de mondtam, mindent nem lehet elvinni. Rettenetes volt, mert nem volt hová elhozni a dolgokat. A tavasz folyamán visszamentünk, de már az ablakunkból halásztak, fel volt töltve a tó. Amikor bementem és mondtam, hogy ez az én portám, itt születtem, ordítottak rám, hogy mit keresek itt, ez már senkié, miért nem vittem el a dolgaim? Rettenetes volt, nem is lehet kimondani. Az ember összerakta a kicsi holmiját, a batyuját, és hozta.”

Volt, aki a közeli Erdőszentgyörgyre vagy a rokonához költözött, de olyan is akadt, aki a világ másik országába menekült. 1994-re Bözödújfalut elöntötte a víz. A legenda szerint a tavasszal visszatérő fecskék – fészküket keresve – még hetekig köröztek az új tó fölött.

Amire csak emlékezni lehet

A helyiek – Sükösd Árpád kezdeményezésére – a tó mellé 1995-ben egy zsalugáteres, romos székely házfalat állítottak mementóként, amit siratófalnak neveztek el. A falon emléktábla hirdeti az egykorvolt falu létezését:

„A tó fenekén Bözödújfalu nyugszik, 180 házának volt lakói szétszórva a nagyvilágban ma is siratják. A diktatúra gonosz végrehajtói lerombolták, és elárasztották, ezzel egy egyedülálló történelmi-vallási közösséget szüntettek meg, melyen különböző nemzetiségű és felekezetű családok éltek együtt évszázadokon át, egymást tisztelve és szeretve, példás békességben. Immár a katolikus, unitárius, görögkatolikus és a székely szombatosok fohászai örökre elnémultak. Legyen e hely a vallásbéke helye és szimbóluma.”

A siratófal mellé harang és harangláb is került, illetve felépítették Bözödújfalu kicsiny mását, ahol 64 fafaragó 164 kopjafája utcáról utcára vezet végig az elpusztított település házain. A falu egykori lakói itt gyűlnek össze minden év augusztusának első szombatján a közös emlékezésre. Eközben az elárasztott falu katolikus temploma két évtizeden keresztül dacosan állt a vízben, ég felé törő tornya az erdélyi szocialista falurombolás szimbólumává vált. Egészen 2014. június 29-ig, amikor is vasárnap délután kettő és fél három között hatalmas robajjal összeomlott.

Nem sokkal később a falubéliek, Erdőszentgyörgy önkormányzata és a Bözödújfaluért Egyesület összefogott, és elhatározta, hogy az elpusztult templom helyére újat épít. A munkálatok 2018 végén indultak el, Székelyföldtől Kanadán át Ausztráliáig mindenhonnan érkezett támogatás, így 2024. augusztus 3-án felszentelhették a valamennyi felekezetet képviselő Összetartozás templomát, az újjászületés és a vallásbéke jelképét. A kőből készült torony, illetve annak üveg sisakja a múltra épült jelen és jövő folytonosságát hirdeti, míg az üresen hagyott templomhajó az elpusztított falu szétszóródott közösségét szimbolizálja. Mert van, amire csak emlékezni lehet, ugyanúgy visszaépíteni soha.