Orosz gáz nélkül szabadabbak leszünk? A szakértő válaszol
Magyar Péter augusztus 20-án beszélt arról, hogy kormányra kerülve 2035-re teljesen megszabadítaná Magyarországot az orosz energiától és 2040-ig megduplázná a megújulók arányát. Reálisak-e a fenti célkitűzések? – kérdeztük Hortay Olivért, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. Energia- és Klímapolitikai Üzletágának vezetőjét.
– Az orosz energiahordozóktól való teljes leválással, mint célkitűzéssel kapcsolatban nem az a kérdés, hogy van-e realitása, hanem hogy észszerű-e. Realitása – hosszú időtávon és óriási költségen – talán van, talán nincs. De hogy észszerű-e meghatározni ilyen célt, arra egyértelműen az a válasz, hogy nem. Az energiapolitika hagyományosan három fő célt követ: az ellátásbiztonságot, a megfizethetőséget és a környezetvédelmi teljesítmény javítását. Könnyű belátni, hogy egy ország teljes kizárása a beszállítók közül egyik célban sem hoz előrelépést, így az szakmailag nem, legfeljebb politikai vagy ideológiai érvekkel indokolható. Különösen igaz ez a magyar energiarendszer földrajzi és történelmi adottságainak fényében. Az oroszok szankcionálása, a beszállítói kör mesterséges szűkítése és a szelektív vásárlás tehát egyértelműen politikai alapú döntés lenne, hasonlóan ahhoz, amit Brüsszel is képvisel – válaszolta kérdésünkre Hortay Olivér.
Rámutatott, a háború kitörése óta az EU-ban két irányzat feszül egymásnak: a szankciós politika hívei az orosz energiahordozók mielőbbi kitiltását sürgetik, kerül, amibe kerül. Szerinte ez a megközelítés súlyos következményekkel jár az árakra és az ellátásbiztonságra nézve, ráadásul új koncentrált függőségi viszonyok kialakulásához vezethet. Lengyelország például földgázfogyasztásának felét korábban Oroszországtól szerezte be, majd miután – az EU-ban elsőként – megszakadt a két ország közötti gázkereskedelem, a lengyelek a kiesett mennyiséget egy az egyben olyan hosszú távú amerikai szerződésekkel pótolták, amelyek a korábbinál drágább és környezetszennyezőbb ellátást tesz lehetővé.
A diverzifikáció hívei szerint viszont nem szabad mesterségesen szűkíteni a beszállítók körét, hanem minél több szereplőnek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy energiát hozzon az EU-ba, mert az növeli a kínálatot, csökkenti az árakat, javítja a versenyképességet és az ellátásbiztonságot, miközben versenyre készteti az orosz felet anélkül, hogy az európai ipart térdre kényszerítené. A diverzifikáció tehát – mind Magyarország, mind az EU szempontjából – észszerűbb megoldás. Hangsúlyozta, Magyarország már évek óta ezt az utat járja, hiszen kiépült a szállítási infrastruktúra szinte minden szomszédos országgal, és a kormány aktívan dolgozik azon, hogy új beszállítókkal – például Azerbajdzsánnal vagy Törökországgal – kössön megállapodásokat.
– Az EU célja, hogy 2027-ig teljesen kivezesse az orosz gázt. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke többször is beszélt Brüsszel három fő célkitűzéséről: Ukrajna gyorsított csatlakozása, Ukrajna felfegyverzése, valamint az orosz energiahordozók teljes kizárása az európai piacról. Az Európai Bizottság tehát egy az egyben átvette az ukrán vezetés követeléseit még úgy is, hogy azok ellentétesek az unió érdekeivel – fejtette ki.
Magyar Péter kijelentésére, miszerint az orosz gáztól való függetlenség szuverenitási kérdés, Hortay Olivér árnyaltabban fogalmazott: Magyarország energiaszuverenitása – hazánk földrajzi és történelmi adottságai miatt – három szinten értelmezhetők.
– Az első szint a belföldi energiatermelés fokozása, ahol jelentős előrelépések történtek hazánkban. A nyersolaj-kitermelés évszázados rekordot dönthet idén, míg a földgáz esetében a hazai igények közel egynegyedét már saját kitermelésből fedezzük. Mivel Magyarország továbbra is importra szorul, a második szint az energiaimport útvonalainak diverzifikálása, hogy minél több irányból tudjunk energiát beszerezni. E téren is komoly fejlesztések történtek az elmúlt években. A harmadik szint annak biztosítása, hogy a kiépített útvonalakon keresztül minél több beszállító juttathassa el energiahordozóit a magyar piacra. Egy ország kizárása – különösen egy olyané, amely történelmileg jelentős beszállítója a magyar energiaellátásnak – nem növeli, hanem csökkenti a szuverenitást és közben veszélyezteti az ellátásbiztonságot, a versenyképességet és a lakosság számára megfizethető rezsiárakat. Mindez egy ideológiai cél érdekében történne – fejtette ki.
Magyar Péter másik vállalásával kapcsolatban, miszerint 2040-ig megduplázná a megújuló energia arányát a hazai energiaellátásban, Hortay Olivér azt válaszolta, hogy szakmailag indokoltabb technológiasemlegesen gondolkodni.
– Ha a cél az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése, akkor célszerű átfogóan, tiszta energiahordozókat támogatni, amelyekben a megújulók mellett például az atomenergia is szerepet kaphat. A megújulók terén a kormány eddig is jelentős előrelépéseket tett és ambiciózus célokat tűzött ki: a napelemek beépített kapacitása például az elmúlt tizenöt évben csaknem exponenciális növekedést produkált. Tavaly Magyarországon volt a világon a legmagasabb a napelemekkel előállított villamosenergia részaránya a belföldi termelésben és mivel hazánk már korábban elérte az eredetileg 2030-ra kitűzött zöld energia vállalásait, a kormány növelte a célkitűzéseket. A napelemek mellett pedig a geotermia, az energiatárolás, vagy a zöld távhőrendszerek területén is egymást érik a kormányzati támogatási programok és fejlesztések, így Magyarországot már most sem lehet azzal vádolni, hogy ne venné ki a részét a zöldítési törekvésekből – magyarázta.
Hozzátette, ezt azonban nem ideológia-vezérelt módon, technológiailag orientáltan, hanem a szakterület komplexitása által megkövetelt mélységgel, energiamixben gondolkodva, technológiasemlegesen teszi.
