A német közbeszédet egyre inkább olyan javaslatok uralják, amelyek jelentős többletterhet rónának azokra, akik még működtetik az országot. Legyen szó kötelező szociális évről az idősebbeknek, adóemelésről vagy a nyugdíjkorhatár 70 évre emeléséről – mindezek egyre inkább azt az érzetet keltik, hogy a felelősséget a dolgozó rétegekre terhelnék, akik már most is szenvednek a magas állami elvonásoktól és a politikai hibák következményeit nyögik – írta a Focus.

Hirdetés

Durván széttöredezett a német társadalom

Andreas Herteux szociológus és közgazdász szerint ezek a javaslatok nem tudatos narratívaépítés részei – olyan történetmesélés, amely meg akarja határozni a közbeszéd kereteit. Ám – figyelmeztet – ezen narratívák ma egy olyan társadalomban rezonálnak, amely már régen nem egységes.

„Németországban már nem létezik egyetlen közös társadalom, legalábbis szociológiai értelemben”

– írja Herteux.

A társadalom számtalan kisebb „életvalóságra” töredezett szét, amelyek saját normarendszerrel és értékfelfogással rendelkeznek. Egyesek hedonista életformát folytatnak (a lakosság kb. 8 százaléka), mások világmegváltó ideológiák rabjai (12 százalék), míg vannak, akik semmiféle változást nem kívánnak (10 százalék). Ez a fragmentáció megnehezíti, hogy bármiféle konszenzus szülessen a legfontosabb kérdésekben.

Kapcsolódó cikkünk

Párhuzamos valóságokban élnek a németek

Herteux szerint a digitális világ gyorsítja ezt a folyamatot, mivel mindenkit saját nézeteiben erősít meg. Így jön létre egy „életvalóságok közötti kultúrharc”, amely alig hagy teret a kompromisszumnak – márpedig a demokrácia alapvetően a kompromisszumkészségre épül.

A különböző társadalmi rétegek teljesen másképp értelmezik ugyanazokat a kérdéseket: míg a nosztalgikus középosztály nem érti, miért kellene tovább növelni a terheit, addig a bizonytalan megélhetésű rétegek a segélyek felől szemlélik a világot, és nem látnak valódi perspektívát a munkaerőpiacon. Két világ, amelyet egyre nehezebb közös nevezőre hozni.

A politika nem reagál, csak szlogeneket gyárt

A német politika – véli Herteux – mindeközben évtizedek óta nem hajlandó érdemben reagálni a változó társadalmi valóságra. Nem arról van szó, hogy ne ismernék a helyzetet, vagy ne lenne jó szándék. A probléma inkább az, hogy a politikai struktúrák nem alkalmazkodtak a társadalmi igényekhez. Helyette egyre gyakoribb a kiüresedett kormányzati kommunikáció, amely alternatívák nélküli döntéseket közöl a társadalommal, miközben a valódi problémákat néhány jól hangzó frázissal próbálják elfedni.

Ez a „szlogenpolitika” végső soron a szélsőségeket erősíti – először a jobboldali AfD-t, most pedig a baloldali radikálisokat, mint például a Wagenknecht-féle új pártot.

A politika elszakadt a társadalmi valóságtól

A helyzet mára odáig jutott, hogy a politikai döntéshozatal elszakadt a társadalmi valóságtól. Németország a korábbi teljesítményorientált ország helyett ma már a deficit és az önigazoló adminisztráció állama lett – figyelmeztet Herteux. Az egészségügy válságban, a közlekedési infrastruktúra elöregedett, a munkaerőhiány súlyosbodik, az innováció visszaesett – és nincs valódi válasz ezekre a kihívásokra.

Herteux szerint nem elszigetelt kérdésekről van szó – nem a nyugdíjkorhatárról, nem a kötelező szociális évről. A valódi probléma, hogy a politika a társadalmi realitásokat figyelmen kívül hagyva próbálja folytatni a régi pályát. Ennek a következménye pedig akár a rendszer legitimációjának megingása is lehet – sőt, bizonyos társadalmi csoportok már ma is úgy érzik, hogy a rendszer számukra már összeomlott.

Valódi társadalmi párbeszédre lenne szükség

Herteux szerint a kiút nem lehet más, mint egy őszinte, nyílt és közérthető politikai kommunikáció, amelyben világosan elmondják: mire kell a pénz, kitől mit várnak, és mit kínálnak cserébe. Ehhez elengedhetetlen volna új részvételi formák bevezetése – például népszavazások, helyi szinten is.

Csak így lehet visszanyerni a társadalmi bizalmat, amely nélkül minden reform csupán újabb „próbalufi” marad – miközben a bizalom tovább erodálódik.

(Magyar Hírlap)