Háború és lélek – Hogyan hat a folyamatos támadás Ukrajna lakóinak mentális egészségére?
Az Ukrajna elleni folyamatos támadások közepette a mentális egészség kutatói próbálják feltérképezni a pszichológiai terheket.
Évek óta tartó, napi szintű légiriadók, valamint hajnal előtti drón- és rakétatámadások, amelyek megzavarják az alvást és fokozzák a szorongást, általános rossz közérzetet okoznak. „Úgy érzem, ellopják a fiatalságomat, pedig ennek kellene életem legszebb időszakának lennie” – mondja Olekszandra Kyszelova, 24 éves jogi szakértő a kijevi Ukrán Nemzeti Kutatási Alapítványnál (NRFU). Hozzáteszi, hogy annyira hozzászokott a veszélyhez, hogy a nyilvánvaló kockázat ellenére már nem keres menedéket a támadások alatt. „Nem minden seb látható” – mondja Okszana Mankovszka, a Molekuláris Biológia és Genetika Intézetének (IMBG) molekuláris biológusa.
Miközben Ukrajna tudományos intézményei a háborúhoz kapcsolódó munkák felé fordulnak, a mentális egészségre gyakorolt terhek az egyik fő kutatási fókuszponttá váltak. Az NRFU az év későbbi szakaszában, a Norvég Kutatási Tanács támogatásával, felhívást tesz közzé mentális egészséggel kapcsolatos kutatásokra, amelyek valószínűleg a társadalom minden rétegét érintik majd, a frontvonalban szolgáló katonáktól a nyugati Ukrajnában menedéket kereső civilekig, távol a harcoktól. „Sajnos Ukrajna ideális tereppé vált ehhez a kutatáshoz” – mondja Olga Polocska, az NRFU ügyvezető igazgatója.
Az egyik nyilvánvaló kutatási célpont a poszttraumás stressz-zavar (PTSD), amely olyan tünetekkel jár, mint a hangulatingadozás, a visszaemlékezések (flashbackek) és az álmatlanság. Az ukrán hadsereg nem közöl statisztikákat a katonák körében előforduló PTSD-ről. A civil lakosság körében azonban az arányok meglehetősen magasnak tűnnek. 2024-ben a The Lancet-ben közölt online felmérés szerint a külföldre menekült civilek (főként nők és gyermekek) 47%-ánál, a belső menekülteknél 33%-nál, valamint azoknál, akik otthon maradtak, 39%-nál fordult elő PTSD.
Mivel a PTSD pszichológiai tünetei igen változatosak lehetnek, a kutatók biológiai markereket is keresnek, például bizonyos vérkomponensek megemelkedett szintjét. Az előrelépés érdekében Mankovszka vezetésével egy csapat a kijevi rehabilitációs központban vizsgálja azokat a katonákat, akiket PTSD-vel, PTSD-vel és traumás agysérüléssel, valamint komplex PTSD-vel (CPTSD – egy súlyosabb formával, amely krónikus traumának való kitettség után alakulhat ki) diagnosztizáltak.
Mivel a PTSD bizonyos autoimmun betegségekkel, például gyulladásos bélbetegséggel, reumás ízületi gyulladással és dermatitiszel is összefüggésbe hozható, a kutatók a citokinekre fókuszálnak: ezek olyan jelzőfehérjék, amelyek az immunválaszokat váltják ki és szabályozzák. A betegségben szenvedő katonák és kontrollcsoportjuk szérummintáit Stanford-i immunológushoz, Holden Maeckerhez küldik, hogy akár 250 különböző citokint vizsgáljanak. Maecker szerint „valószínűtlen, hogy egyetlen vagy néhány citokin teljes mértékben elkülöníthetné a PTSD-s és a nem PTSD-s eseteket”. Egyik reményük azonban, hogy az ukrán csapat „egy olyan citokin-összeállítást” talál majd, amely összefügg a PTSD-vel.
Victor Dosenko, a Bogomoletz Élettani Intézet molekuláris biológusával együttműködve Mankovszka csapata azt találta, hogy a PTSD-vel és CPTSD-vel küzdő betegek esetében látszólag különböző mintázatok figyelhetők meg a DNS-metilezésben, amely során a DNS-hez kapcsolódó metilcsoportok „be- vagy kikapcsolják” a géneket. „Nagyon magas metilezési szinteket találtunk” a beteg katonáknál, ami felgyorsult biológiai öregedést és más jellegzetes hatásokat eredményezhet – mondja az IMBG kutatója, Leonid Shevchenko.
A kutatók azt is vizsgálják, hogy az exoszómák – azok a kis hólyagocskák, amelyek fehérjéket, RNS-t és más molekulákat szállítanak a sejtek között – tartalmaznak-e immunrendszerrel kapcsolatos molekulákat, amelyek előre jelezhetik a PTSD-t. „Mélyebbre kell ásnunk” – mondja Mankovszka. „Szerencsére” Ukrajnában nincs hiány PTSD-s betegekből a kutatásukhoz.
