Dübörög a panelreneszánsz

A XX. század közepére a lakhatás problémája az egyik legsürgetőbb társadalmi kérdéssé vált. A világháborúk után a lakásínség olyan méreteket öltött, hogy csak egy gyors és tömeges megoldás jelenthetett kiutat. Kezdetben az impozáns bérpaloták nagypolgári lakásait darabolták fel, hogy helyet szorítsanak a fővárosba áramló tömegeknek, ám ez csak ideig-óráig, és alacsony komfortfokozaton orvosolta a helyzetet. A valódi áttörést végül a panelépítés hozta meg, amely egyszerre kínált olcsó és fenntartható otthont százezreknek, nem mellesleg jól illeszkedett a kommunista embereszményhez is, amely a kétgyermekes munkáscsaládot tekintette ideálnak.

Megváltás volt

Sokan emlékezhetünk még a 80-as évek Szomszédok című emblematikus teleregényére, ami úgy kezdődik, hogy két főszereplő, a nyomdászként dolgozó Vágási Feri és felesége, Jutka birtokba veszi a gazdagréti lakótelep egy még félkész panelházának számukra kiutalt, másfél szobás lakását. „Szerintem ez a világ legszebb lakása” – mondta meghatottságában a karrierje elején álló tanítónő, miközben bejárták leendő otthonuk minden zegzugát.

– Sokat elmond ez a jelenet arról, mit jelentett akkoriban egy pályakezdő fiatal pár számára hozzájutni egy új, tiszta, modern panellakáshoz. Ugyanakkor az is beszédes, hogy a sorozat helyszínéül szolgáló házban lakott nyugdíjas házaspár, orvos, fodrász, operaénekes és taxisofőr is, vagyis minden társadalmi réteg képviseltette magát. Hosszú évtizedek kísérletezése után ugyanis tényleg sikerült létrehozni azt az univerzális lakástípust, ami a lehető legszélesebb társadalmi réteg számára megfelelt. A panelházak bizonyos értelemben megszüntették a társadalmi hierarchiát, és elérhetővé tették azt, ami sokak számára addig csak álom volt: egy szerény, de összkomfortos otthont, ahol van vezetékes víz, gáz és villany, fűtés, fürdőszoba és vécé – fejti ki Jász Borbála építészettörténész, mi volt a 60-as évektől hazánkban is gombamód elszaporodó panelházak rendeltetése, és miként fogadta őket a magyar társadalom.

Hozzáteszi, a népszerű sorozat nemcsak a tízemeletes toronyházak előnyeit mutatta be, hanem őszintén rávilágított a velük kapcsolatos ellenérzések miértjére is. A sorozat nyugdíjas főszereplőinek imádott családi házát – sok másikkal együtt – az épülő M0-ás körgyűrű miatt kellett lebontani, vagyis ők kényszerből kerültek panellakásba, amit a házaspár hölgy tagja, a később bolti eladóként visszafoglalkoztatott Lenke néni hosszú időn keresztül képtelen volt megemészteni. Hasonlóan jól érzékeltette a panelházak sokszínű lakóközösségének nehézségeit a filmsorozat másik állandó szereplője, az operaénekes Sümeghy Oszkár is, akinek gyakran gyűlt meg a baja a falakon átszűrődő hangok miatt a nyugalomra vágyó szomszédokkal. Jász Borbála szerint az ilyen általános problémák mellett a panelok esztétikája, vagyis az egyszerű idomok, a színezetlen és díszítetlen homlokzatok is hozzájárultak a velük szembeni előítéletek kialakulásához. Nem beszélve a kezdetben igen zord atmoszféráról, a telepes építkezés ugyanis mindig nagy munkálatokkal járt, sok esetben pedig a környezet bebetonozását vonta maga után.

Szertefoszló sztereotípiák

A lakótelepi lakásállományban nemcsak panellakások voltak, hanem az 50-es években épült tégla- és a 60-as évek első felében létesített blokkos építésű lakások is – mondja Egedy Tamás, az MTA doktora, a Budapesti Gazdaságtudományi Egyetem professzora, aki meghatározó szerepet játszott Magyarországon a lakótelepek épített, társadalmi és gazdasági környezetének vizsgálatában. Szerinte az eltérő építési és építészeti struktúrákra vezethető vissza, hogy a különböző évtizedekben épült lakótelepek megítélése és kedveltsége már az 1980-es években kezdett elválni egymástól. A „versenyben” a panellakások kezdtek lemaradni, az 1950-es és 1960-as években épült lakótelepek kedveltebbekké váltak, és elhúztak az 1980-es évek vége felé épült elit lakótelepek is. A rendszerváltozás után tovább folytatódtak és felerősödtek ezek a folyamatok. A 90-es években előtérbe került az energiaköltségek kérdése is, hiszen a panelépületek hőszigetelési problémákkal küzdöttek, a lakásokban általában nem volt szabályozható a távfűtési rendszer, ezért meglehetősen energiapazarlók voltak.

Ezek lettek az okai, hogy a rendszerváltozás után gyorsan leértékelődtek a panelek a lakáspiacon, és a tehetősebb rétegek elköltöztek ezekből a negyedekből. A panellakótelepek társadalma egyre homogénebbé vált. A rendszerváltozás után egyre inkább az alsó középosztály lakóhelyévé váltak, és ez mind a mai napig jellemző. A korábbi tendencia, miszerint elsősorban a kevésbé tőkeerős, kisgyerekes családok költöztek a lakótelepekre, ugyanakkor továbbra is jellemző maradt. Közben viszont megöregedtek az „őslakosok” és a korábbi évtizedekben beköltözők, így az a furcsa helyzet állt elő, hogy napjainkban a lakótelepi társadalom egyik jelentős csoportját a régen beköltöző idősek, másik legnagyobb csoportját pedig a később vagy újonnan beköltöző fiatalok adják.

Hogy mi az oka annak, hogy a panel ma az egyik legkeresettebb ingatlantípus, azt már Balogh László, az ingatlan.com vezető gazdasági szakértője magyarázza el lapunknak. Mint mondja, a panellakások egyik legfőbb vonzereje, hogy a korábbi presztízsvesztés miatt még mindig jelentős árelőnnyel rendelkeznek: körülbelül 25 százalékkal olcsóbbak a hasonló helyen lévő és állapotú téglalakásoknál. Emellett olyan adottságaik vannak, amelyek bizonyos szempontból unikálisak.

– Mivel standard, gyári technológiával épültek, ezért az általános hibáik, mint mondjuk az, hogy a fűtőtesten keresztül halljuk a szomszédot, mindenki által ismertek. Nem jelentenek újdonságot, nem okoznak meglepetést a beköltözőnek. Ezzel szemben, ha valaki vásárol egy százéves téglaépítésű vagy egy új lakóparki lakást, ott idővel sok csontváz kihullhat még a szekrényből.

Balogh László hozzáteszi, a magyarországi nagyvárosok lakásállományának átlagos életkorát tekintve a panelok relatíve fiatal lakások, így sokkal jobban igazodnak a modern életvitelhez, sokkal korszerűbb az elrendezésük, mint a bérpaloták óriási alapterületű, tágas nagypolgári lakásainak, ahol méteres, kihasználhatatlan folyosók választják el egyik szobát a másiktól. Emellett a panelok további előnye a hozzájuk tartozó infrastruktúra is. Közelükben ugyanis számos olyan szolgáltatás elérhető, ami a mindennapokhoz elengedhetetlen: bevásárlóközpontok, boltok, gyógyszertárak, oktatási intézmények és kiváló közlekedési lehetőségek szolgálják a lakók kényelmét, ami a sokszor zsúfolt és koncepció nélküli új építésű lakóházak esetében teljes mértékben hiányzik.

A panellakásokat a befektetők is előnyben részesítik, ugyanis nemcsak a vételáruk alacsonyabb, mint egy téglalakásé, hanem bérbe adni is olcsóbban lehet őket. Ráadásul ma már az sem igaz, hogy sokba kerül a fenntartásuk, a távfűtés ugyanis rezsivédett kategóriába tartozik – ez pedig újabb ok arra, hogy valaki ezt az ingatlantípust válassza új otthonául vagy kiadás céljából. Persze amiatt, hogy eredetileg csupán néhány évtizedre tervezték őket, állandó téma, hogy vajon nem szorulnak-e már bontásra. Ennek azonban még csak jelét sem adják. Sőt. A panelprogramnak köszönhetően ezek az épületek estek át legnagyobb számban felújításon az elmúlt évtizedekben.

Utolsókból az elsők

A műszaki időtartam egyébként sem egy fix dátum, hanem állapotfüggő, véli Jász Borbála. Mint mondja, egy gondozott, felújított panel sokkal tovább „élhet”, mint egy elhanyagolt téglaház. Szerinte problémát még mindig inkább a nem megfelelő hőszigetelés vagy a korszerűtlen nyílászárók okozhatnak, semmint a ház szerkezete. Általános statikusi vélemény szerint 30-50 év még biztosan van egy jól karbantartott panelban, de egyesek ennél is többet prognosztizálnak. A szakember hozzáteszi, napjainkban a látványra is nagy hangsúlyt helyeznek a felújításkor, kreatív megoldásokkal igyekeznek vizuálisan is vonzóbbá tenni a panelokat. Egy új köntösbe csomagolt épület pedig már esztétikai szempontból is megállja a helyét a modern, letisztult külsővel bíró társasházak között.

A korszerűsített, felújított és a panelprogramban részt nem vett panelok ára között egyébként óriási különbség van. Ma már nem ritka, hogy egy jó adottságokkal rendelkező panellakás ára meghaladja egy téglaépítésűét. Az év elején – főleg Budapesten – hatalmas ingatlanár-emelkedés történt, amelynek során a panellakások drágultak legnagyobb mértékben, mintegy 30 százalékkal. Az átlagos négyzetméteráruk már meghaladja az 1,1 millió forintot, ami ugyanakkor még mindig jelentősen elmarad a téglalakások 1,4 milliós négyzetméterárától. A szakértők szerint a háromszázalékos kamatozású, első lakás vásárlására igénybe vehető Otthon Start hitel újabb panelboomot eredményezhet, ugyanis ezek az ingatlanok kínálják a legkézenfekvőbb lehetőséget a kedvezményes hitel felhasználására.