Minden magyar hős, aki életét áldozta a nemzetért, az ország szabadságáért, megérdemli, hogy emlékezzünk rá – hangoztatta a honvédelmi miniszter a magyar hősök emlékünnepe napján a Fejér megyei Pákozdon tartott vasárnapi megemlékezésen.

Benkő Tibor kiemelte: az elesett hősöknek köszönhető, hogy „él nemzet e hazán”. Végigtekintve az ezeréves magyar történelmen az államalapítástól napjainkig, az ország lakossága rengeteget szenvedett, sok áldozatot hozott azért, hogy békében, biztonságban, szabadon élhessenek a magyarok – fűzte hozzá.

A miniszter felhívta a figyelmet arra, hogy emlékezni kell a hősökre, de nemcsak azért, mert „őseink, elődeink, dédapáink voltak, hanem mert a legdrágábbat, az életüket adták a házáért”.

Benkő Tibor rámutatott: emlékezni kell a múltra is, abból kell építkezni, s „a tapasztalatok alapján újabb elvárásokat lehet támasztani magunk és a társadalom felé”.

A tárcavezető szimbolikus dolognak nevezte, hogy május utolsó vasárnapján van a gyermeknap, amikor a jövő nemzedékét ünneplik, miközben ugyanezen a napon emlékeznek a magyar hősökre, akiknek „életünket köszönhetjük”.

Arról is beszélt, hogy mindenki az unokáira fogja bízni a haza sorsát, ezért rendkívül fontosak az olyan megemlékezések, ahol szembesülhetnek vele: nem is oly rég, az első és második világháborúban, az ’56-os forradalomban magyarok vesztették életüket a hazáért. A felnövekvő nemzedékeknek érteni, érezni kell, hogy elődeiknek mit jelentett a haza, annak szeretete, az elkötelezettség és hűség a nemzetért – mondta.

Benkő Tibor úgy vélte, erre méltó helyszín a pákozdi katonai emlékpark, hiszen 170 évvel ezelőtt a magyar honvédsereg első győztes csatáját vívta Pákozdon. A sereget pár hónap alatt szervezték meg nemzeti összefogással, ami jól jelzi, hogy anélkül nincs béke, biztonság Magyarországon – tette hozzá.

A miniszter elmondta, a parkban az 1848/49-es forradalom és szabadságharc emlékműve mellett az aradi vértanúk kopjafái, az első világháború lövészárkai, a Don-kanyar emlékmű, 1956 harckocsija is megtalálható csakúgy, mint a ma szolgálatot teljesítő, a békéért országhatáron túl tevékenykedő katonák emlékműve. Emlékeztetett rá, hogy nagy a kihívás napjainkban is, mert a magyarságot meg kell őrizni, és ebben feladata van katonáknak, polgári alkalmazottaknak, civileknek, tudósoknak, pedagógusoknak, orvosoknak, szakmunkásoknak, továbbá az élet minden területén dolgozó magyar embernek.

Az Országgyűlés által 2001. június 19-én elfogadott, a magyar hősök emlékének megörökítéséről és a magyar hősök emlékünnepéről szóló törvény értelmében minden év májusának utolsó vasárnapján – az idén május 27-én – emlékeznek „az elmúlt ezredév magyar hőseire”, akik életüket adták a hazáért.

Az ünnep eredete az első világháború alatt elfogadott 1917. évi VIII. törvényre vezethető vissza. Az Abele Ferenc vezérkari őrnagy által 1915-ben kezdeményezett jogszabály arra kötelezett minden magyar várost és községet, hogy méltó emléket állítson az akkori háborúban elesett hőseinek.

Az 1924. évi XIV. törvénycikk az 1914-1918. évi világháború hősi halottai emlékének megünnepléséről – a nemzet soha el nem múló hálája és elismerése jeléül, az élő és jövő nemzedékek örök okulására és hősi halottaink dicsőségére – minden esztendő májusának utolsó vasárnapján nemzeti ünnepként bevezette a hősök emlékünnepét. A második világháború alatt, 1942-ben a hazáért életüket áldozó hősök megünneplését kiterjesztették az 1938 után elesettekre is, akiknek nevét bevésték az első világháborús emlékművekbe. 1945-ben még megtartották a hősök emlékünnepét, de már szerényebb keretek között. A szovjet vezetésű Szövetséges Ellenőrző Bizottság ezután egyre határozottabban követelte az ünnep megszüntetését, és a kommunisták elérték, hogy az általuk elfogadhatatlan tartalmúnak minősített emlékünnep kikerüljön a nemzeti ünnepek köréből.

A törvény 2001-es kihirdetése óta ismét minden évben megtartják a hősök emléknapját május utolsó vasárnapján.