Az öreg futó karizmája

Az időjárás is kegyeibe fogadta a 28. szenior atlétikai bajnokság résztvevőit augusztus utolsó vasárnapján. Az előző napi felhőszakadás után, és az aznapra jósolt újabb vihar helyett langyos napsütés, hűsítő bárányfelhők, simogató szél adta a hátteret az Ikarus atlétikai stadionja felett. Így optimális körülmények között vehették fel a küzdelmet a 35 évnél idősebb korosztályok atlétái, akik közül természetesen az őszesebb, 60, 70, 80 évesnél idősebb résztvevők kapták a legnagyobb figyelmet.

– Ötszáz érmet hoztunk, hogy minden versenyszám minden korosztályában díjazni tudjuk a győzteseket – érzékelteti az esemény logisztikai feladatait Sátor László, a Szenior Atléták Magyarországi Szövetségének elnöke. A versenyzők ugyanis ötévenként ugranak újabb és újabb kategóriákba, vagyis egy-egy számban 10-12 korosztályban osztanak arany-, ezüst- és bronzérmeket – bár 80 fölött gyakori, hogy csak aranyérmet, lévén hogy csupán egyetlen indulója van a korosztálynak. Sőt, tavaly és idén még tovább nőtt a korosztályok száma, büszkélkedik az elnök, mivel megjelent a versenyzők között egy most 98 éves matematikaprofesszor is.

– A szenior atléták háromnegyede művelte a sportot korábban, de nem ért el igazán nagy eredményeket, most pedig kihasználják a lehetőséget – folytatja Sátor László, akire ez a megállapítás éppen nem igaz, hiszen az 1980-as moszkvai olimpián is indulhatott távgyaloglásban. – Különösen az idősebb kategóriákban sportolóink a nemzetközi versenyeken is jól szerepelnek, világcsúcstartót és világbajnokokat is láthatunk itt ma az Ikarus pályán. Akik közül már legalább harmincan az októberi madeirai Masters Európa Bajnokságon is szerepelnek majd.

Egyikük Gosztolai Mária, kilencszeres világbajnok: ötször állt a világ dobogójának élére diszkoszvetésben, négyszer pedig súlylökésben. Bár 78 éves, dinamikus mozgásán, egyenes tartásán semmi jele az öregedésnek. Azért bevallja, neki is vannak gyengeségei, ám próbálja kompenzálni azokat.

– A technikám nem jó, mert van egy gerincsérvem, ami korlátozza a mozgásomat. Ezért sokat erősítek a hátizomra, ha erős a hátizom, képes levenni a terhelés számottevő részét.

Heti ötször edz, ebből három erősítő, kettő mozgásfejlesztő tréning. Mint mondja, fiatalon sportolt, de ez később csak olyan szinten maradt meg, hogy biciklizett és teniszezett. A fordulatot 2005 hozta, amikor nyugdíjba ment, illetve az azt megelőző néhány év, amikor meghaltak a szerettei. Akkor, 58 évesen az Építőkben még megtalálta egykori edzőjét, akivel újraépítették az alapokat, azóta maga gyakorol.

– Különösen fontos volt nekem a 2009-es szeniorolimpia Sydney-ben, mindent ennek vetettem alá, mivel a sydney-i olimpia alatt haltak meg a szeretteim. De abban az évben Anconában már nyertem, nekem játszották a magyar himnuszt, ami óriási motivációt adott.

A sydny-i olimpián egyébként második lett, illetve azóta még egy olimpiai második helyezést sikerült szereznie. Mint mondja, a vágyott aranyérme a jelenlegi korosztályában már nem lesz, mivel 2028-ban kerül sor a következő szeniorolimpiára, ő pedig akkor már 80 fölött lesz. Így addig a világcsúcs megdöntésével vigasztalódna: ez jelenleg 31,56 méter, most pedig 30,89-nél jár.

A szeniorsportnál általános probléma, hogy hiába akár valaki világbajnok lenni, semmilyen állami támogatást nem kap, így a versenyekre is saját költségen utaznak, neveznek a sportolók. Gosztolai Máriát szerencsére támogatja a Veszprémi Petőfi Színház, így sikerült kijutnia a tavalyi göteborgi világbajnokságra is, amit meg is nyert.

Közben sorra zajlanak a versenyek, illetve még sűrűbben az eredményhirdetések: Sátor László alig győz gratulálni a dobogó tetejére fellépőknek, hiszen minden szám több korcsoportban is győztest eredményez. Az 50-es korosztály női súlylökését például Tóth Tímea nyeri Sátoraljaújhelyről.

– Gátfutásban és távolugrásban is indultam, ám debreceni színekben, mivel Sátor­aljaújhelyen nincs szeniorokat is befogadó egyesület. Így debreceni az edzőm is, de jellemzően inkább otthon gyakorolok az ő utasításai alapján.

A szeniorversenyeken ugyanis csak azok indulhatnak, akik valamely egyesület igazolásai, ami az edzői vagy orvosi rálátás tekintetében egyáltalán nem haszontalan. Tóth Tímea számára azonban az igazi motivációt az adta, amikor Sátoraljaújhelyen tíz éve felújították az atlétikai pályát. Egykor hétpróbázott, és ekkor döntötte el, hogy újrakezdi.

– A szeniorsportban azt szeretem, hogy nem vérre megy, inkább barátságokat hoz. És Sátoraljaújhelyen is szeretettel fogadnak az atlétikai pályán. Nagy szükségem volt a sportra, mert egyébként ülőmunkát végzek.

Indulnak a százméteres síkfutás versenyei is. Ebben a versenyszámban a nőknél 5, a férfiaknál 7 futamot rendeznek. Valójában mindegyik döntő, hiszen egy-egy korosztályban nem indulnak a lehetséges nyolc pályánál többen. A 35 vagy 40 éves korcsoportban még hasonlít a verseny az aktív sportolókéhoz: a rajtok robbanékonyak, a résztvevők igazi csupa izom rövidtávfutó alkatok, és a cél előtt elképesztő tempóra pörögnek fel. Az idősebb korosztályoknál már nincs elegendő induló, ezért itt két-három korcsoportot együtt indítanak, persze figyelve arra, hogy életkorban minél közelebbieket tegyenek egy futamba, ne legyenek kínos lemaradások.

Így fiatalabbakkal együtt fut a verseny egyik sztárja, a 89 éves pécsi Lóki Tamásné is. „Mindössze” 65-75 éves ellenfelei szeretettel ölelgetik, kérdezgetik egészségéről a rajtnál. Aztán persze gyorsabbak, de a vastapsot mégis a 89 éves sprinter kapja a célnál. Kategóriájában persze Lóki Tamásné is megkapja az aranyérmet. A Facebook tette igazán híressé: pár évvel ezelőtt valaki felrakta az egyik futását egy nemzetközi versenyről, ami néhány nap alatt 300 ezer megtekintést hozott. Ő is többszörös világbajnok, utoljára Portugáliában nyert, és szintén benne van az októberben Madeirán induló csapatban.

– Csak egész fiatalon, 23 éves koromig futottam, utána nem csináltam semmit, a pécsi postán dolgoztam, otthon főztem, az anyósomat ápoltam. Az mozdított először ki, amikor a munkahelyemen a Vöröskereszt asszonytornát rendezett, és én is szerveztem a dolgozókat, furcsa lett volna, ha nem veszek részt benne. Aztán az akkori rendszer szerint 55 évesen nyugdíjba mentem, lett időm, és lassanként visszaszoktam a heti öt edzéshez.

Lóki Tamásné versenyzését ma is támogatja a pécsi posta, felszerelését pedig, mint büszkén mondja, a pár éve elhunyt tájfutó és szeniorsport-aktivista, Monspart Sarolta emlékére elnevezett díjból fedezte, amit 2022-ben vehetett át.

– Mindig azt mondom a fiataloknak, mozogjanak, nem feltétlenül futást, bármit! – mondja búcsúzásként.

A női mezőnyt a férfiak százméteres versenye követi. Itt indul a verseny korrekordere, a 98 éves Obádovics Gyula. Nevére az idősebb generációk onnan emlékezhetnek, hogy a hatvanas-hetvenes években több iskolai matematikakönyv szerzője volt. Mint mondja, fiatal korában még a BEAC-ban volt nemcsak futó, de magas­ugró, távolugró, rúdugró, utóbbiban még egy különleges technika kidolgozásával is nyert versenyeket, de 1948-ban abbahagyta a versenyszerű sportolást.

– A Balaton közelében írtam a matematikakönyveket, a kutyám az ölemben pihent, aztán este kimentünk közösen futni a tópartra – emlékezik vissza az elmúlt évtized sporttevékenységeire. – Majd nemrég jött az immár felnőtt unokám, és eszébe jutott, hogy lemérje, mennyi idő alatt futok 600 métert, és rábeszélt a versenyzésre.

Obádovicsék így tavaly indultak első szenior versenyükön. A többes szám annyiban indokolt, hogy az unoka kézen fogva kíséri a rajthoz, a szomszédos Ikarus focipályán pedig a dédunoka játszik valamilyen tétmeccset, így kölcsönösen át-átrándulnak egymáshoz szurkolni.

– Több figyelmet és több támogatást érdemelne a szenior sport, hiszen mindenki szeretne egészséges maradni. Az itt indulók pedig példát mutatnak, egy életformához csinálhatnak kedvet a fiatalabbaknak – mondja búcsúzásként Sátor László. Hozzátéve, főleg az ízületek tudnak ilyenkor már egyre nagyobb nehézségeket okozni, így ebben a korban már azt is fejlődésnek tekintik, ha valaki korosztályt lépve tartani tudja azt a szintet, amit az előző korcsoportjában elért.

Közben Obádovics professzor szintén lefutja a maga 100 méterét, húsz-harminc évvel fiatalabb, ám így is hetvenes korosztályú versenyzők között. A nézőtérről és a többi résztvevőtől az ő tiszteletére is felhangzik az elismerő vastaps…