Célkeresztben a hazai egészségügy

– Gratulálok. Médiasztár lett a tiszás „szakértőkkel” folytatott vitáinak köszönhetően. Hogy viseli?

– Igyekszem kezelni. A médiaérdeklődés jó eséllyel valóban betudható annak, hogy a korábban megszokottnál karakteresebben mondom el a véleményem, ha az egészségügyet érintő csúsztatásokról, hazugságokról, álhírekről van szó. Ráadásul nem félek megtenni élő egyenes adásban, egy vita keretében – már ha éppen akad vitapartner az ellenoldalról, aki vállalja a szemtől szembeni véleményütköztetést – vagy akár a közösségi médiában. Olykor nem könnyű eldönteni, hogy tájékozatlanság, a szakmai ismeretek teljes hiánya vagy manipulációs szándék áll-e az ellenzéki támadások mögött, amiket azután a sajtójuk igyekszik botránnyá dagasztani. Ha ezek az emberek vennék a fáradságot a tájékozódásra, számukra is kiderülne, hogy az adatok egészen mást mutatnak, mint amit ők állítanak. Nemrég látott napvilágot például az Eurostat jelentése arról, hogy az uniós polgárok milyen arányban férnek hozzá az egészségügyi ellátáshoz. Magyarországon ez az arány 98,6 százalékos, vagyis mindössze az emberek 1,4 százaléka marad kezelés nélkül különféle okokból. Ezzel az adattal Európában az ötödik helyen állunk. Az uniós tagországokban és a társult államokban lefolytatott vizsgálat szerint csak Málta, Ciprus, Németország és Csehország van előttünk. A közhangulat azonban mást mutat, ugyanis a magyarok úgy látják, pontosabban az az érzet alakult ki bennük, hogy a betegek 22 százaléka nem jut hozzá az egészségügyi szolgáltatásokhoz. Vagyis óriási a különbség a tapasztalat és az érzet között, vélhetően a balliberális média túlburjánzó hisztériakeltésének és álhíreiknek köszönhetően.

– Az is álhír volna, hogy Magyarország GDP-arányosan az uniós átlagnak a felét költi az egészségügyi ellátórendszer finanszírozására?

– Magyar Péter szakértői valóban ezt állítják, de ezek szerint nem tudják értelmezni a költségvetési számokat. Az Eurostat egészségügyi költésként kizárólag az ágazat számára pántlikázott, vagyis neki szánt, a Belügyminisztériumon vagy az E-alapon keresztül átfutó összeget veszi figyelembe. Ez az összeg a GDP négy százalékát teszi ki, míg az uniós átlag eléri a 7,3 százalékot. Az európai statisztika azonban nem számol a más kasszából származó, az ellátórendszer működtetésére fordított összegekkel. A tiszás szakértőknek azonban tudniuk kellene, hogy nálunk az egészségügy finanszírozása nem csak ezen a csatornákon át keresztül történik. Az úgynevezett rezsivédelmi alapból származik például az intézmények rezsitámogatását szolgáló nagyjából százmilliárd forint. Ezt 2022, vagyis az energiaválság kezdete óta megkapják az intézmények. Ezt az Eurostat például „Az állam gazdasági intervenciói” soron számolja el. Az Eurostat költségvetési statisztikájában van egy olyan rubrika is, amely a közszolgáltatások működtetését szolgáló állami kiadásokról szól, ez tartalmazza például a kórházak műszaki üzemeltetését, ami nagyjából évi 120 milliárdot tesz ki. Ezekre a részfeladatokra Magyarország másfélszer annyit költ, mint amennyit átlagosan az uniós tagországok. Ez például óriási különbség, de a Tisza szakértői persze szándékosan figyelmen kívül hagyják, hogy a hamis és téves szakmai narratívájukat a tények ne gyengítsék. A felsőoktatási rendszer átalakítása során több vármegyében az egyetemi klinikákhoz kapcsoltunk kórházakat. Összességében a klinikai központok felelnek a magyar egészségügyi ellátás közel harmadáért. Ám ezeknek az intézményeknek a fejlesztése, eszközparkjuk megújítása nem állami, hanem – az alapítványi működtetés miatt – magánköltésnek minősül az uniós statisztikák szerint! Ha összeadjuk mindazon ráfordításokat, amelyek az intézményhálózat közvetlen fenntartását szolgálják, akkor kiderül, hogy nagyjából a GDP hat százalékát fordítjuk ilyen célokra. Én a GDP helyett sokkal inkább a költségvetés funkcionális elemzését ajánlom a Tisza Párt „szakértőinek”, ahol is az egészségügy részesedése a költségvetés kiadási oldalán tíz százalék felett van. Talán nem lőnének ennyire mellé a valóságnak, ha a megfelelő adatforrásokat vetnék össze.

– Mindezek ellenére minden évben menetrendszerűen jönnek a hírek arról, hogy ismét milliárdokra rúgnak a kórházi adósságok. Ebbe bele kell törődnünk?

– Az orvosi és szakdolgozói béremelések finanszírozására belekerült bértámogatás formájában az intézmények kasszájába 600 milliárd forint. Ezenfelül idén beépítettünk a finanszírozásba dologi kiadásokra, például kötszerre, gyógyszerre 150 milliárdot. Egyes ellátási formák finanszírozási tételeit pedig megemeltük, így juttatjuk el a többletforrást az intézményekhez. Mindezeknek köszönhetően egyre jobban állunk. Az idén meghirdetett tolerálható adósságmérték várhatóan százmilliárd alatt marad. Nem várhatjuk el minden esetben, hogy például a sürgősségi ellátást nyújtó kórházak nullszaldósak legyenek, hiszen a betegellátás áll az első helyen. Senkit nem küldhetnek haza arra hivatkozva, hogy már kifutottak a rendelkezésre álló keretből.

– A kívülállónak úgy tűnik, a Covid-járvány óta az egészségügyi rendszer képtelen utolérni magát, még mindig hosszúak a várólisták.

– Nem volt egyszerű, de lassan visszatértek a normális állapotok. A járóbeteg-ellátás mára elérte a 2019-es szintet, fekvőbeteg-ellátásban még van egy kis lemaradásunk. Ám figyelembe kell venni azt is, hogy számos területen modern technológiákat vezettünk be. Felpörgettük az egynapos műtéteket, egyes betegcsoportok számára megnyitottuk a nappali kórházi ellátás lehetőségét például a gyermekgyógyászatban. Hiszen számos esetben nem kell feltétlenül bent aludni a kórházi osztályon csak azért, mert naponta egy kezelésre szorul a beteg gyermek. Egyébként el kell mondjam, hogy a hálapénz kivezetésének is volt olyan hatása, hogy csökkent a kórházban eltöltött napok száma. Hiszen akadtak olyan orvosok, akik indokolatlanul is befektették a betegeiket a kórházba, hogy vastagabb legyen a boríték.

– Mindez mit jelent a várólisták esetében?

– A járvány végén huszonhat műtéttípusra kellett 60 napnál többet kellett várni. Ezt a várakozási időt nagyrészt sikerült leszorítani. Ám vannak olyan beavatkozások, mint a szürkehályog-eltávolítás, amire átlagosan 44 napot kell várnia a betegnek. Az Európai Unióban ezzel a harmadikok vagyunk, csak a lengyelek és az észtek előznek meg bennünket. A csípőprotézis-műtétek esetében az európai középmezőnyben vagyunk. A térdprotézis-beültetések számával azonban elégedetlen vagyok. Úgy látom, hogy elsősorban ellátásszervezési probléma áll a lemaradás hátterében. Ezen a helyzeten hamarosan változtatni fogunk.

– Hivatalba lépésekor azt ígérte, hogy a pénzszivattyúként működő magánvállalkozásoktól megtisztítja a kórházakat. Sikerrel járt?

– A profitorientált nővérközvetítő vállalkozásokat és ügyeletszervező cégeket sikerrel kivezettük a rendszerből, bár akkor nagy volt a felzúdulás az érintett cégek körében. Jó úton haladunk a képalkotó diagnosztikai vizsgálatok ügyében is. Az eszközbeszerzések felpörgetésével számos helyen a kórházak hozzájutottak azokhoz a korszerű berendezésekhez, amelyekkel elvégezhetik a szükséges CT- vagy MR-vizsgálatokat, nincs szükség külső cég bevonására az ellátás biztosítására. Ez a folyamat még javában tart. Emellett mindenütt lecseréljük a 12 évesnél idősebb készülékeket is. E célra idén 22,6 milliárd forintot szánunk. De már kidolgoztuk azt a hároméves programot is, amely alapján a teljes cserét, sőt, egyes helyeken a géppark bővítését is lebonyolítjuk.

– Külföldön élő barátaim az ügyeleti rendszert és a Gondosóra programot csodálják leginkább. Mára teljesen elcsitultak az e programokat érintő támadások?

– Teljes a csönd. Ilyen szolgáltatások egyébként a világon sehol máshol nincsenek. Svájcban most kísérleteznek a magyarhoz hasonló ügyeleti rendszer korlátozott kiépítésével, mert rájöttek, hogy a betegellátás érdekeit az szolgálja legjobban, ha összehangolják a háziorvosi ügyelet, a mentés és a sürgősségi osztályok feladatait.

– Akinek szüksége van ügyeleti vagy Gondosóra-ellátásra, az főként fiatal orvosokkal találkozik. Ez valamiféle nemzedékváltásra utal?

– Főként a fiatalok vállalnak ügyeleti szolgálatot. Ám el kell mondani, hogy a magyar orvosgárda korfája egy kétpúpú tevére hasonlít. Magas a nyugdíj előtt álló kollégák száma, és sok fiatal lépett be a rendszerbe. A középgeneráció, a 40–55 éves korosztály sajnos hiányzik. Ezt a nemzedéket a kétezres években elűzte a pályáról az alacsony fizetés, sokukat elcsábították a gyógyszergyártók és forgalmazók, vagy éppen külföldre távoztak a baloldali kormányok regnálása idején. 2010 után mi megemeltük az orvosi egyetemekre felvehető hallgatók és a rezidensek számát is. A fizetések pedig ma már elég vonzóak ahhoz, hogy a fiatalok hűek maradjanak a hivatásukhoz. Egyébként sok korábbi pályaelhagyó tíz év után visszatér, leteszi a szakvizsgát, és csatasorba áll. A külföldre távozók száma pedig tizedére csökkent. Míg 2010 előtt évente 1000 orvos hagyta el az országot, ma legfeljebb százan tűnnek el a magyar ellátórendszerből. A külföldön is munkát vállalók nagyobb része „ingázik”, jobbára hétvégi ügyeletet látnak el például német nyelvterületen, mellette ugyanúgy folytatják az orvosi tevékenységet magyar munkahelyükön.

– A betöltetlen praxisok ügye is ellenzéki célkeresztben van. Valóban kevés a háziorvos Magyarországon?

– Nem, holott a Tisza úgynevezett szakértői gyakran támadnak minket ezzel is. Papíron ma ezer betöltetlen praxis van az országban, de ez nem azt jelenti, hogy ezeken a helyeken ellátatlanul maradnának a betegek. A jórészt néhány száz lelket számláló praxisokat financiális okokból helyettesként látja el 300 kollégánk. Ma még jobban megéri vállalkozói szerződéssel dolgozniuk e településeken. Ezen a helyzeten változtatni fogunk. Készen van az az átalakítási csomagterv, amelyet szlovén mintára dolgoztunk ki, és amelyet hamarosan közigazgatási egyeztetésre bocsátunk. Eszerint úgy módosítjuk a praxisok finanszírozását, hogy az orvosnak megérje felvállalni a praxis egészét. Új képzési programokat is indítunk a háziorvosoknak, hogy a betegeket ne kelljen továbbküldeniük például egy ultrahangvizsgálatra. Az új rendszerben bővíteni szeretnénk a kollégák kompetenciáit is, ezzel is levennénk a terhet a szakorvosi rendelőintézetekben dolgozókról, és csökkentenénk a várakozási idők hosszát is.

– Nemrég napvilágot látott a Tisza egészségügyi programja is. Ebben szuperkórházak építését ígérik minden egészségügyi régióban. Ezt reálisnak találja?

– Egy ilyen szuperkórház felépítése alsó hangon hat-nyolcszázmilliárd forintba kerülne. Nyolc egészségügyi régió van az országban, nyolcszor ennyi pénzt kellene előteremteni az ígért szuperkórházakra. Kérdezem én: miből? Hiszen az egészségügyre fordítható uniós támogatás ennek a töredékét sem fedezi. Itt emlékeztetnék a tiszás Kollár Kinga őszödi beszédére, aki azért hálálkodott Brüsszelnek, hogy milyen jó, hogy nem adja oda a kórházfejlesztésekre tervezett forrásokat Magyarországnak, mert ezzel a Tisza kampányát segíti. Azóta kiderült az is, hogy a Tisza titokban brutális szja-emelésre készül. És honnan lesznek orvosok, ápolók, akik ezekben az intézményekben dolgoznának? Csakis a régióban működő kórházakból lehet átvezényelni őket. Ne tévedjünk: ez az ígéret nem kórházépítést, hanem óriási kórházbezárási hullámot jelent. Lakat kerülne a városi, kisvárosi kórházakra. Ismét egy teljesíthetetlen hazugságcunamit láttunk, hallottunk.

– A Tisza-féle adóreform valóban drámai hatással lenne az egészségügyi dolgozókra…

– Gyakorlatilag elvinné a pénz jelentős részét, amit a bérrendezéssel megkaptak. Hiszen ha a tiszásoknak módjukban állna, hogy az adóterveiket megvalósítsák, akkor egy diplomás szakdolgozó vagy egy orvos már a leggazdagabbak csoportjába kerülne, vagyis 33 százalékos kulccsal adózna. Egy 750 ezret kereső ápoló havi 23 ezer, éves szinten 280 ezer forinttal. Egy 2,2 milliós átlagkeresetű orvos havi 264 ezer, éves szinten 3,172 millió forinttal keresne kevesebbet. Az meg a pofátlanság netovábbja, hogy Magyar Péter az egészségügyi dolgozókat is sújtó Tisza-adót egy 74 milliárdos vagyonú milliárdossal dolgoztatta ki. Aranyos. Nekik aztán tényleg nagyon fontos az egészségügy.

– Eddig sikerült kipukkasztania azokat a botránylufikat, amiket a Tisza felengedett. Nem fárasztó, hogy állandóan résen kell lennie?

– Nem csak nekem kell résem lenni, a választóknak és az egészségügyi dolgozóknak is, mert nyilvánvaló, hogy a Tisza át akarja őket verni, csak lebuktak. Ha hatalomra kerülnének, minden brüsszeli megrendelést teljesítenének. Szerencsére az adatok és a valóság tényei engem igazolnak annak ellenére, hogy a Tisza- és DK-politikusok összefogva, a sajtójuk támogatásával mindent elkövetnek, hogy lejárassák az intézményeket és a kollégákat. Hiába no, közös a gazda, azonosak a módszerek. Üzenem nekik: én kitartok és megvédem azokat, akiket nemtelenül támadnak.