Hatszáz patronás diák, szülők és pedagógusok zarándokoltak a kegyhelyre
Szentkút: ahol a közösség és a hit találkozik
Mátraverebély-Szentkút völgye szeptember első szombatjának reggelén különleges atmoszférával telt meg. A Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpont több mint hatszáz diákja, szülők és pedagógusok érkeztek a ferences zarándokhelyre, hogy közösen ünnepeljék az iskola fennállásának harmincadik évfordulóját, és a jubileumi szentév keretében imádságban forduljanak Istenhez. A nap egyszerre volt közösségi ünnep, lelki megerősítés és hagyományőrzés.
A Mátraverebély határában fekvő nemzeti kegyhely története a középkor homályába tekint vissza. A hagyomány szerint egykor egy néma pásztorfiúnak jelent meg a Szűzanya egy tölgyfa koronájában, majd a fa gyökerénél fakadó víztől a fiú meggyógyult és képessé lett a beszédre. A forrás, amelyet ma Szent László-forrásként ismerünk, a XIII. századtól búcsújáróhelyként ismert a katolikus világban, az évszázadok során több pedig tucat igazolt csoda kötődik hozzá.
Manapság évente mintegy kétszázezer ember keresi fel a kegyhelyet – magyarok, szlovákok, cigány közösségek, és más, távolabbi nemzetek zarándokai is. A ferencesek által gondozott területen a 2015-ben megújult szabadtéri oltár, a modern zarándokház és a vadregényes park teszik kényelmessé a lelki programokat. Idén szeptember 6-án a Misszió Tours szervezésében mintegy 650-680 patronás diák érkezett Mátraverebélyre, gyerekek, tanárok, szülők és nagyszülők. A vonatot ugyan egy baleset miatt a Nyugati pályaudvarról csak késéssel tudták indítani, de a szervezők állhatatossága és – ahogyan sokan fogalmaztak – a Gondviselés közreműködése révén a zarándokok időben megérkeztek a 11 órakor kezdődő szentmisére.
A vonatút önmagában is közösségi élményt jelentett: a gyerekek énekeltek, beszélgettek és már útközben megosztották egymással várakozásaikat az úttal kapcsolatban. A szentkúti völgybe érkezve pedig a fáradtságot gyorsan felülírta az ünnepi hangulat.
Hálával, kérésekkel, szívünk vágyával érkeztünk, de elhoztuk magunkkal félelmeinket és gondjainkat is, hogy együtt imádkozzunk betegeinkért és elhunytjainkért
– fogalmazott Csermely M. Irén nővér, az iskolaközpont kollégiumának igazgatója.
A program középpontjában a szabadtéri szentmise állt, amelyet sem a hőség, sem a hideg nem terhelt meg, az időjárás ugyanis kifejezetten kegyes volt a zarándokokhoz. A misét a patronás diákok éneke tette még ünnepélyesebbé, akik kórusban adtak hálát az elmúlt három évtizedért. A szertartás után sok család piknikkel folytatta a programot: szülők, nagyszülők és gyermekek együtt ebédeltek a természetben, ami az Istenhez és az egymáshoz tartozás örömét példázta.
Jó volt megtapasztalni, hogy sokan vagyunk, és hogy együtt tudunk haladni egy közös cél felé – nemcsak a zarándoklaton, hanem a hétköznapokban is
– tette hozzá az egyik jelenlévő szülő.
A zarándoklat jelentőségét a diákok is érzékelték. A visszaúton sokan élménybeszámolót tartottak: a közös imádság, a találkozások és a kegyhely különleges atmoszférája mély nyomot hagyott bennük.
Nagyon hálásak vagyunk – minden fizikai nehézség, fáradozás ellenére a kegyelem és az élmények sokkal gazdagabban megajándékoztak bennünket, mint amit el tudtunk volna előre képzelni. Valóban felemelte az Úr szívünket és lelkünket, bőségesen megáldotta utunkat
– mondta Irén nővér a gyermekekkel folytatott beszélgetés alapján.
Hozzáteszi azt is, hogy a közös zarándoklat nem pusztán egyszeri lelki esemény: a résztvevők számára olyan élményt adott, amely a mindennapokat is gazdagítja. – A zarándoklat, úton levés mindannyiunknak egész életen át tartó folyamat része, amikor különleges figyelmet szentelünk arra, hogy életünk célja az örök élet, az Istenhez haladás. Ilyenkor több imával, nagyobb figyelemmel Istenre, egymásra és önmagunkra, együtt haladunk egy kiemelt kegyhelyre – foglalta össze Irén nővér.
A kegyhely szellemisége és a közösség összetartása egyszerre emelte ki a résztvevőket a hétköznapok sodrásából, és adott új lendületet a folytatáshoz. A hit, a közös imádság és az egymás iránti figyelem olyan erőt adtak, amely a következő hónapokban is kíséri majd a patronás közösséget.
Szentkút története és a mostani zarándoklat is emlékeztet arra, hogy a csodák nem feltétlenül rendkívüli események. Néha abban mutatkoznak meg, hogy a váratlan akadályok ellenére minden összeáll, hogy több száz ember egyszerre élheti át Isten közelségét, a gyermekek pedig örömmel, nyitott szívvel térnek haza.
– Hiszünk a csodákban, de azok megtörténéséhez keresni is kell az alkalmat – jegyezte meg végül a szervező, Budai László. És talán ez a nap maga volt a bizonyíték arra, hogy
aki útra kel, az nemcsak egy kegyhelyre érkezik meg, hanem önmagához és közösségéhez is közelebb kerül.
