Kínából érkezhetett a világhírű velencei szobor?
A velencei Szent Márk téren magasodó, szárnyas oroszlánt ábrázoló, híres bronzszobor, amely a Velencei Köztársaság ikonikus szimbóluma, meglepő módon egészen távolról és Keletről érkezhetett, legalábbis erre jutottak a legújabb tudományos kutatások. A Padovai Egyetem régészprofesszora, Massimo Vidale és kutatócsoportja lenyűgöző felfedezést tett: állításuk szerint az oroszlán eredetileg a kínai Tang-dinasztia (Kr. u. 618–907) sírját őrizhette, és a velenceiek csak később jutottak hozzá és alakították saját jelképükké. Ez a meglepő felvetés alapvetően írhatja át a szobor történetét, amelyet eddig ősi európai műalkotásnak tartottak.
A Science News cikke szerint a kutatócsoport az Antiquity című szakfolyóiratban publikálta eredményeit.
A tanulmányban azt állítják, az ijesztő, kínai alkotás az 1260-as években, vagy nem sokkal azután kerülhetett Velencébe, ahol a helyi kézművesek formálták át a ma is ismert szárnyas oroszlánná. Vidale professzor úgy véli, lehetséges, hogy a szoborra „velencei utazók bukkantak rá az 1260-as évek közepén Kínában, és valószínűleg 1270 és 1290 között végezték el az átalakításokat Velencében”. A professzor ugyanakkor hozzátette, hogy „más forgatókönyvek is elképzelhetők”.
A tudományos elemzések szerint a Tang-dinasztia sírőrző szobrait oroszlánpofa, lángoló sörény, szarvak, szárnyak és hegyes fülek jellemezték. Bár egyes korábbi elméletek azt feltételezték, hogy a velencei alkotást a mintegy 2300 éves mezopotámiai vagy perzsa, oroszlánfejű griffeket ábrázoló szobrok ihlették, Vidale professzor csapata szerint a velencei szobor sokkal szembetűnőbb hasonlóságot mutat a Tang-kori sírőrzőkkel. A bronz oroszlán alaposabb vizsgálata során ugyanis egyértelmű jeleket találtak a szarvak eltávolítására és a fülek megrövidítésére, ami alátámasztja a kínai eredet elméletét. Ezek a finom, de árulkodó nyomok, a fém felületén látható csonkok mind a tudományos feltételezést támasztják alá.
A kutatások által feltárt, egyik legerősebb bizonyíték a szobor fémanyagainak geokémiai elemzése volt. A szobor eredeti darabjaiból származó fémmintákban olyan anyagokat azonosítottak, amelyek összetétele megegyezik a kínai Alsó-Jangce folyó medencéjében található lelőhelyek ólom-összetételével. Ez a megdöbbentő egyezés egyértelműen kínai eredetre utal, és gyakorlatilag kizárja az európai vagy közel-keleti eredet lehetőségét, amit eddig a legelfogadottabbnak tartottak.
Érdekes történelmi párhuzam, hogy a szárnyas oroszlán ábrázolás, amelyet eredetileg vallási szimbólumnak tartottak, éppen az 1260-as évek elején vált a velencei politikai hatalom emblematikus jelképévé. A Szent Márk téren álló oszlopokat, beleértve azt is, amelyen az oroszlán szobra áll, szintén ekkor emelték. A kutatók azonban nem találtak egyetlen olyan korabeli dokumentumot sem, amely a szobor oszlopra helyezésének pontos dátumát említené, ami tovább mélyíti a műtárgy körüli rejtélyt.
A legnagyobb kérdés továbbra is az, miként juthatott el a középkori Velencébe egy ilyen ősi kínai sírőrző szobor. A kutatók felvetettek egy lehetséges forgatókönyvet is: Marco Polo apja és nagybátyja, akik 1264 és 1268 között a mongol udvarban, a mai Peking területén tartózkodtak, küldhették az eredeti szobrot Velencébe a Selyemúton keresztül. A tanulmány szerzői szerint lehetséges, hogy a Polo-család tagjai meglátták a szobrot Kínában, és felismerték benne a lehetőséget, hogy átalakítva a Velencei Köztársaság ikonikus jelképévé válhat. Bár ez a felvetés izgalmas és akár kézenfekvő is lehetne, a kutatók hangsúlyozzák, hogy mindez egyelőre csak spekuláció, és bizonyításához további kutatásokra van szükség. A szobor eredetének feltárása azonban már most is egyedülálló módon mutatja be az ókori és a középkori világok közötti, eddig jórészt ismeretlen, lenyűgöző kapcsolatokat.
