Óvatos kardcsörtetés

Először fordult elő, hogy drónok nagyobb számban csapódtak be NATO-területen, ráadásul első alkalommal került sor arra, hogy NATO-tagállam saját légterében semmisítsen meg orosz katonai eszközöket. Mi is történt pontosan? A riasztás kedd éjjel 23:30 körül indult, amikor az első ismeretlen drón megjelent Lengyelország keleti határánál. Az incidens egészen hajnalig, mintegy hét órán át tartott, és összesen 19 drón hatolt be több hullámban a lengyel légtérbe. Ezek egy része Fehéroroszország felől érkezett, mások feltehetően közvetlenül Oroszország irányából. Négy lengyelországi légikikötőt – köztük a fővárosi Chopin repteret és a délkeleti Rzeszów-Jasionka repülőteret, amely nem mellesleg a nyugati hadianyag Ukrajnába szállításának fő csomópontja – ideiglenesen lezártak az éjszaka folyamán. Három kelet-lengyelországi vajdaságban a lakosságot felszólították, hogy az éjszaka maradjanak otthon, és kerüljék a szabad ég alatti tartózkodást. A hatóságok szerda napközben is folytatták a kutatást lezuhant drónok után, végül legalább kilenc becsapódási helyszínt azonosítottak, némelyiket több száz kilométerre a határtól, az ország belső területein. Egy drón egy kétszintes családi házba csapódott be a keleti Wyryki-Wola faluban, leomlasztva a tetőszerkezetét. Más roncsokat többek között Czosnówka és Cześniki falvak mellett találtak meg, míg törmelékek hullottak Oleśno térségében is – utóbbi település mintegy 400 kilométerre van az ukrán határtól, azaz egyes drónok mélyen Lengyelország belsejébe repültek. A lengyel belügyminisztérium összesen hét vajdaságra adott ki figyelmeztetést a dróntörmelékek miatt. Az incidens hátteréről jelenleg is zajlik a vita, vajon szándékos orosz támadás történt-e azzal a céllal, hogy teszteljék a NATO védelmi rendszerét, vagy egyszerűen elvesztették az irányítást a drónok fölött – ez is logikus magyarázat, hiszen a légelhárítás zavaróberendezéseinek pont ez a céljuk. Biztosat a közeljövőben nem fogunk erről megtudni, az események boncolgatása helyett nézzük meg, mik az eset legfontosabb tanulságai.

Senki nem akar háborút

Eltekintve Ursula von der Leyen háborús beszédétől és egyes brüsszeli politikusok vérmes kijelentéseitől azt láthatjuk, hogy akiknek a szava ebben az esetben valóban számít, kifejezetten nyugodtan reagáltak. Donald Tusk lengyel miniszterelnöknek például kivételesen esze ágában sem volt felugrani a brüsszeli vonatra, és bár kiemelte, hogy „ez áll a legközelebb a nyílt konfliktushoz a második világháború óta”, sietett leszögezni, hogy „nincs ok feltételezni, hogy a háború küszöbén állnánk,” sőt a varsói parlament rendkívüli ülésén még azt is kijelentette, hogy továbbra sincs közvetlen jele annak, hogy Oroszország háborút akarna indítani a NATO ellen. Pedig egyébként ha nagyon viszketett volna Tusk tenyere, akár egy arányos válaszlépést is elrendelhetett volna, hiszen a lengyel hadsereg rendelkezik bevethető, részben hazai gyártású drónokkal.

De visszafogottan reagált maga a NATO is. Bár egyértelművé tette, hogy az esetet nem tekinti véletlennek, hanem olyan agresszív lépésnek, amely fokozza a feszültséget, a NATO is nyugalomra intett: Jens Stoltenberg korábbi főtitkár emlékeztetett rá, hogy a 4. cikkely szerinti konzultációk nem vezetnek automatikusan katonai akcióhoz, és a helyzetet higgadtan kezelik. A NATO részéről hangsúlyozták: a szövetség védekező jellegű, és nem keresi a konfrontációt, de minden szükséges lépést megtesz tagjai védelmében.

A lényeg, hogy katonai síkon a NATO nem hajtott végre azonnali erődemonstrációt a történtek után, ami jól mutatja, hogy nincs szándék az eszkalációra. A szövetség nem változtatott alapvető erőpozícióin, nem vezényelt át újabb erőket vagy eszközöket a térségbe közvetlenül a drónincidens után. A SACEUR szóvivője közölte: „Nincs bejelenteni való erőösszpontosítás-változás a példátlan dróntámadás után.” Ez azt jelenti, hogy a NATO a meglévő kelet-európai erőivel is képesnek tartja magát az ilyen fenyegetések kezelésére, és nem akarja további katonai lépésekkel fokozni a feszültséget.

Egységes NATO-fellépés

A lengyel hadsereg hadrendbe állította teljes légvédelmi eszköztárát: a légtér figyelését a Saab 340 Erieye korai előrejelző radarrepülőgép segítette, a földön pedig német Patriot rakétarendszereket helyeztek harckészültségbe a keleti határnál. Ez utóbbiak radarjai észlelték is a bejövő drónokat, de végül nem kellett rakétát indítaniuk, mivel a légtérbe behatoló eszközöket a vadászgépek semlegesítették, vagy maguktól zuhantak le.

A válsághelyzet kezelésébe azonnal bekapcsolódtak a szövetséges erők. A NATO integrált légvédelmi rendszerén belül holland F–35-ös vadászgépek teljesítettek készenléti szolgálatot Lengyelországban (Malbork támaszpontján), és a riasztásra ők is felszálltak a behatolók elfogására. Olaszország egy Gulfstream G550 AWACS légtérellenőrző repülőgépet irányított a térségbe, míg a NATO integrált flottájából egy Airbus A330 MRTT légi utántöltő repülőgép cirkált a lengyel légtérben, hogy biztosítsa a vadászgépek folyamatos jelenlétét. Csehország pedig jelezte, hogy kész a következő napokban három Mi–171-es katonai helikoptert küldeni, hogy a kis magasságban repülő drónok elleni védelemben segédkezzen. A tagállamok kormányfői egységesen ítélték el a berepülést. Így tett Donald Trump amerikai elnök is, aki azonnal telefonon egyeztetett Karol Nawrocki lengyel államfővel. Nawrocki erről azt nyilatkozta, hogy „a mai megbeszélés ismét megerősítette egységünket”, utalva arra, hogy Washington elkötelezett Lengyelország és a NATO kollektív védelme iránt. A Fehér Ház a nyilvánosság előtt is jelezte támogatását, ami legalább is árnyalja a korábbi aggályokat.

Az amerikai katonai vezetés részéről is érkezett üzenet. Christopher Cavoli tábornok, a NATO európai erőinek amerikai főparancsnoka (SACEUR) megerősítette: az éjszakai reagálás „egyértelmű bizonyítéka a szövetség eltökéltségének, hogy megvédje a szövetséges terület minden négyzetcentiméterét”. Cavoli szerint a NATO gyors és hatékony fellépése azt üzente Moszkvának, hogy a szervezet egységes, és kész megvédeni magát.

Van még hova fejlődni

Bármilyen jól mutatott is a közös fellépés, a légvédelem teljesítménye finoman szólva sem megnyugtató, főleg annak tükrében, hogy a hivatalos narratíva szerint ez egy orosz teszt volt. Ebben az esetben illett volna ugyanis az illetéktelen behatolókat teljes létszámban és a határ közelében megsemmisíteni. Arról nem is beszélve, hogy a „támadók” mindegyike Gerany–2 drón volt – ezek olcsó, nagyjából tízezer dolláros, egyszerű felépítésű, polisztirol törzsű, hosszú hatótávolságú eszközök, gyakorlatilag az iráni Sahed–136 drón orosz változatai, jellemzően csali- vagy kamikazefeladatokra, tehát messze vannak a csúcstechnikától. Lengyel tisztviselők megerősítették, hogy az eddig megtalált roncsok robbanófej nélküliek voltak. Ennek tükrében a 19-ből 3 kilőtt drón egyáltalán nem számít csúcsteljesítménynek, főleg hogy a harctéri tapasztalatok azt mutatják, egy komolyan gondolt csapásban 400-as nagyságrendben vetik be a drónokat.

Nem véletlen, hogy szavak szintjén máris elkezdődött a NATO keleti határaira telepített légvédelem megerősítése, aminek paradox módon Ukrajna lesz a legnagyobb vesztese, mivel – ahogy azt korábban megírtuk, a háború nem csak a fronton zajlik – egyre inkább úgy tűnik, a gyárakban dől el, ki bírja tovább, és a Nyugat lassan kifogy az Ukrajnába szállítható légvédelmi rakétákból.

Ha most erőltetett ütemben lát neki a NATO a határvédelem erősítésének, akkor egyszerűen nem lesz mit Ukrajnába vinni.