Egy ember, aki agy nélkül élt – a tudata mégis működött. De hogyan lehetséges ez?
Nem biztos, hogy a tudat kizárólag a fejben lakozik.
Képzelje el, hogy valaki orvoshoz fordul egy kisebb problémával és közlik vele, hogy az agya 90 százaléka hiányzik. Lehetetlennek tűnik? Egy 44 éves francia köztisztviselő esetében ez megtörtént. Ez az eset, valamint más hasonló történetek teljesen megkérdőjelezik mindazt, amit eddig az agy szerepéről tudtunk az emberi tudatban és intelligenciában. Talán a legérdekesebb kérdés nem az, hogy valaki hogyan képes működni agy nélkül, hanem az, hogy hol máshol jelenhet meg az intelligencia az emberi testben.
Kevesebb agy, több kérdés
2007-ben a The Lancet orvosi folyóiratban jelent meg egy figyelemre méltó esetismertetés. A beteg egy kétgyermekes, házas köztisztviselő volt, akinek élete látszólag teljesen normális volt, annak ellenére, hogy súlyos hydrocephalusa (vízfejűsége) volt – ez az állapot az agyban folyadékfelhalmozódást okoz, amely az agyat rendkívül vékony rétegekké préseli.
Az érintett köztisztviselő agyi vizsgálatai szerint csupán nagyon vékony agyszövet-réteg maradt nála. IQ-ját 75-re mérték, ami az átlag alatt van, de még mindig a normál tartományba esik. Bár nem volt kiemelkedően okos, elég jól funkcionált ahhoz, hogy megtartsa munkahelyét, fenntartsa kapcsolatait és gondoskodjon családjáról.
Ez azonban nem volt egyedülálló eset. A történet folytatódik a brit gyermekorvos, John Lorber munkájával, aki az 1980-as években hasonlóan rendkívüli eseteket dokumentált.
A matematika-hallgató, akinek „nincs agya”
Lorber esete egy Sheffieldi Egyetemre járó matematikus hallgatóról szólt, akinek IQ-ja 126 volt – azaz jelentősen az átlag felett –, és első osztályú kitüntetéssel végzett. Vizsgálatakor kiderült, hogy olyan súlyos hydrocephalusa volt, hogy agya kevesebb mint 1 milliméter vastagságúra préselődött, ami körülbelül egy pénzérme vastagságának felel meg, szemben a normális agyvastagság 45-szörösével. Lorber több mint 600 hydrocephalus-esetet dokumentált, és megállapította, hogy bár sok beteg hasonló agyi elváltozásokkal súlyosan fogyatékos volt, mások IQ-ja 100 fölött volt, annak ellenére, hogy koponyájuk 95 százalékát folyadék töltötte ki.
A nő, aki kisagy nélkül élte túl a felnőttkort
Ugyanilyen figyelemre méltó a 24 éves kínai nő története, aki 2014-ben fedezte fel, hogy kisagy nélkül született. Ez az agyi struktúra a neuronok akár 50 százalékát tartalmazza, és az egyensúlyt, koordinációt, valamint a motoros tanulást irányítja. Ő lett a kilencedik ismert személy, aki kisagy nélkül elérte a felnőttkort.
Bár hiányzott ez a fontos agyi rész, viszonylag normális életet élt. Házas volt, volt egy lánya, dolgozott, és önállóan működött. Bár csak 7 éves korára tanult meg járni, és beszéde 6 éves korára vált érthetővé, rendkívül jól alkalmazkodott. Egyetlen tünetei a járásnál mutatkozó enyhe bizonytalanság, kissé artikulálatlan beszéd, valamint a futás vagy ugrás képtelensége voltak. Ezek a hiányosságok jóval enyhébbek, mint amire kisagy nélkül számítani lehetett volna.
Az agyi vizsgálatok nagy, cerebrospinális folyadékkal telt üreget mutattak ott, ahol a kisagynak kellett volna lennie.
Ezek a megfigyelések Lorbert arra késztették, hogy feltegye a kérdést: „Valóban szükség van az agyra?”
A test rejtett intelligencia-hálózatai
A felmerülő bizonyítékok szerint az intelligencia és az emlékezet a test egészében elosztva lehet, olyan módon, amelyet még csak most kezdünk megérteni.
A szív „kis agya”
Az emberi szív körülbelül 40 000 neuront tartalmaz, amelyet „intrinzikus szívidegrendszernek” neveznek. Ez a rendszer érző idegekből áll, amelyek hozzájárulnak a döntéshozatalhoz, valamint a rövid- és hosszú távú emlékezethez.
Ez az intrinzikus szívidegrendszer, amelyet néha a szív „kis agyának” is neveznek, folyamatosan szabályozza a szív működését egy egymással kommunikáló neuronhálózaton keresztül. A legújabb kutatások szerint ez a hálózat nem csupán a szívverést irányítja, hanem részt vehet a kognitív folyamatokban és az érzelmi szabályozásban is.
A bél „második agya”
Egy másik figyelemre méltó, agyon kívüli idegrendszer a bélrendszerben található. A bél idegrendszere (enterikus idegrendszer, ENS) több mint 200–600 millió idegsejtből áll, amelyek a gyomor-bél traktust bélelik.
Ez a „második agy” különféle tanulási formákat mutat, beleértve a habituációt, szenzitizációt és a feltételes viselkedést. Az ENS képes önállóan működni, döntéseket hozni és információt feldolgozni az agytól függetlenül.
A kutatások azt is kimutatták, hogy a bél mikrobiotája kölcsönhatásba lép a központi idegrendszerrel, szabályozva az agyi kémiai folyamatokat, és befolyásolva a stresszreakcióhoz, szorongáshoz és memóriafunkciókhoz kapcsolódó rendszereket.
Mitochondriális memória
A test szinte minden sejtjében százaktól ezerig terjedő mitokondrium található – apró sejtszervecskék, amelyeket korábban csupán „sejterőműveknek” tekintettek. A legújabb kutatások azonban kimutatták, hogy ezek a struktúrák fejlett memória-tároló rendszerekként működnek. A tudósok felfedezték, hogy a mitokondriális hálózatok fizikai-kémiai változásai az átmeneti stressz hatására ún. „mitoengramokat” hoznak létre, amelyek sejtszintű emlékezet formái, és generációkon át fennmaradhatnak.
Ez azt bizonyítja, hogy a mitokondriumok nem csupán energiát szolgáltatnak, hanem az agyi funkciók és a kogníció alapvető aspektusait is szabályozzák. Amikor a hydrocephalus összenyomja az agyszövetet, a test trilliónyi sejtjében működő mitokondriumok továbbra is feldolgozhatják és tárolhatják az információt, fenntartva a kognitív képességeket a sejtszintű, elosztott intelligencia révén.
A legújabb kutatások kimutatták a mitokondriális működési zavar és a neurodegeneratív betegségekkel összefüggő kognitív tünetek közötti oksági kapcsolatot, ami arra utal, hogy ezek az organellumok fontosabb szerepet játszanak a tudatban, mint azt korábban feltételezték.
Az emberi tudat komplexitása
Ezek a rendkívüli esetek emlékeztetnek arra, hogy a tudat sokkal elosztottabb és ellenállóbb lehet, mint azt korábban gondoltuk. Arra utalnak, hogy az emberi intelligencia nem feltétlenül egyetlen szervben lakozik, hanem egy összetett rendszerből származhat, amely sejtes, mitokondriális, szív- és enterikus intelligencia-hálózatokból áll, és ezek együttműködve hozzák létre a tudatot. Ezek az esetek azt mutatják, hogy a test több, egymással összekapcsolt intelligencia-hálózatot tartalmaz, amelyek mind hozzájárulhatnak az emberi tudat tapasztalatához.
