Jókai, a polihisztor

A kiállítás legfőbb üzeneteként Jókai Mór születésének és az MTA alapítása bicentenáriumának összekapcsolása rávilágít arra, hogy Jókai írói és lapszerkesztői pályája szorosan összefonódott a magyar tudományos gondolkodás és ismeretterjesztés lendületes fejlődésével, műveiben gyakran komplex módon jelenik meg számos tudományterület.

A földrajz, a geológia, a botanika, a biológia, a csillagászat, az archeológia, a vegytan, a fény- és villamosságtan, a történettudomány, a néprajz, a színháztörténet, valamint a nyelvészet legújabb felfedezései, illetve a különböző szakterületekhez kapcsolódó mérnöki és technikai vívmányok szövegalkotó erővé válnak regényeiben. Jókai hősei sokszor megszállott kutatók, gondolkodó elmék, akik a tudományos eredményeket és a technikai újításokat az emberiség szolgálatába állítják.

Az üstökös

Dr. Rózsafalvi Zsuzsanna irodalomtörténész, a kiállítás kurátora arról tájékoztat, hogy a tárlat címválasztása több szempontból is szimbolikus.

– A kiállítás vezérmondatát Jókainak a Fekete gyémántok című regényéből kölcsönöztük: „…ő volna az az üstökös, kit önlángja a végtelenbe visz” – ezzel a metaforával jellemezte az író Berend Ivánt, a könyv főhősét, a bányatulajdonost, a kiváló tudóst, katonát és innovatív gondolkodót, a legpozitívabb Jókai-hőst. De regényének címszereplőjéhez hasonlóan maga az alkotó is üstökösként tűnt fel a XIX. század irodalmi és közéletében, példátlan karriert tudhatott magáénak, a közvélemény a Monarchia egyik legnépszerűbb alakjaként ismerte. Az üstökös az író és az általa alkotott szövegvilág metaforája lehetne, annál is inkább, mivel amatőr csillagászként maga is kutatta a jelenséget, sőt műfajteremtő kezdeményezésként hazánk első élclapját is ezzel a címmel indította el. Az ihletet annak a különleges, az író fantáziáját megindító Donati-féle üstökösnek a megjelenése adta, amely 1858 őszén két hétig volt látható az égbolton, és amelyről az adott korban azt gondolták, hogy össze fog ütközni a Földdel… De Jókai négy évvel korábban a nemzetközi és hazai, főként természettudományos kutatások legjavát összegző Vasárnapi Újságot is útjára indította, amellyel az enciklopédikus családi ismeretterjesztő lap műfaját honosította meg Magyarországon. A folyóirat jelentőségét az is bizonyítja, hogy ez a lap az elsők között tudósította Jedlik Ányos forradalminak számító villanytani találmányairól az olvasókat.

A kurátor rávilágít, hogy Jókai komáromi és pápai tanárai – akik között tankönyvíró, iskolaalapító és akadémikus is volt –, mások mellett Vály Ferenc hatására kezdett el érdeklődni a természettudományok iránt, majd a tőle elsajátított idegen nyelveken eredetiben is olvasta a korszak új felfedezéseiről szóló tudományos könyveket, folyóiratokat, amelyekre impozáns könyvtára számára rendszeresen előfizetett.

„Vály tehát beszélgetve, kávéskanalakban adagolta be neki a tananyagot, amit a kis Móricz hálás szívvel vett. Külön órákat adott neki. Reggel télen-nyáron öt órakor már ott kellett lennie a Vály írószobájában, megszoktatta a korai felkeléshez, ehhez azután egész életében hű maradt; megtanította angolul, franciául és olaszul” – írta Mikszáth Kálmán a Jókai Mór élete és kora című munkájában.

Párizsból származó Bardou típusú lencsés teleszkópjával az amatőr csillagász író gyakran kémlelte az égboltozatot. Tapasztalatait időnként unokatestvérével, Konkoly-Thege Miklóssal, a hazai csillagászat emblematikus alakjával is megosztotta.

Az üstökösök Jókainak csaknem húsz regényében jelennek meg, és rendszerint sorsfordító pillanatot, súlyos dilemmát jeleznek. Az arany ember kettős életet élő tépelődő főhőse, Tímár Mihály is a csillagokat vizsgálva jut el a meghasonlottság végpontjára…

A tudomány népszerűsítője

Regényeinek tudományos igénnyel megírt, többek között alapos geológiai, geográfiai, kertészeti, botanikai és műszaki ismereteket igénylő fejezetei képzeletbeli kalandozások során repítik el az olvasót soha nem látott földrészekre, miközben a természeti jelenségek megértéséhez és a kor technikai vívmányainak megismeréséhez is hozzásegítenek.

A tárlaton megelevenedik Az arany ember bevezetése, amikor is az elbeszélő Komáromtól az Al-Dunáig vezeti végig olvasóját, láthatjuk a Szent Borbála gabonaszállító mását, az Al-Duna és a Vaskapu pedig korabeli fotográfiák segítségével kel életre.

A már említett Fekete gyémántokban a tudományos kutatások eredményeit figyelembe véve egészen a több millió évvel ezelőtt keletkezett földtörténeti korszakba, a pliocén korba, és Berend Iván utópiájaként egy elképzelt északi-sarki boldog szigetre is elutazhatunk.

A modern magyar nyelvű tudományos-fantasztikus irodalmat megteremtő művében, a XX. század második felében játszódó A jövő század regényében egy csodálatos repülő gépezetről, az aerodromon felfedezéséről és Otthonról, egy utópisztikus városról ír. A PIM kiállítása korunk virtuális technológiája, az MI segítségével láthatóvá teszi és a regény részletei alapján életre is kelti Jókai szárnyaló fantáziáját. Az aerodromon fedélzetéről csodálhatjuk meg Otthon városát, az író által megálmodott jövőbeni békés, új világot.

Jókai természettudományos műveltsége legemblematikusabban olyan egzotikus utazásokra csábító regényeiben koncentrálódik, mint az Egész az északi pólusig, az Óceánia vagy az Ahol a pénz nem isten, de az író a társadalomtudományok terén is jeleskedett. Néprajzi kutatásait, valamint anekdota- és adomagyűjtéseit méltatva választotta 1858-ban levelező, majd 1861-ben rendes tagjává az MTA.

Évtizedeken át dolgozott ezeréves államiságunk krónikáján, A magyar nemzet története regényes rajzokban című munkáján, miközben Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben című nagy szintézis szerkesztője volt Rudolf trónörökössel, akivel baráti kapcsolatot ápolt. A történeti tárgyú sorozathoz készítendő egyik cikke miatt alföldi gyűjtőkörútra indult, amely később jelentős műve, a Sárga rózsa megírására inspirálta.

A század alakítója

Jókai születése és az MTA megalapítása ugyanarra az esztendőre, 1825-re, a reformkor, a modernizáció, a polgári átalakulás kezdetére esett.

Miközben végigélte az 1800-as éveket, életműve a XX. századba is áthajlott. Aktív tagja volt a nemzeti identitást támogató és az ismeretterjesztésben, kutatásban élenjáró irodalmi, művészeti és tudományos szervezeteknek, tanúja és krónikása az ország dinamikusan fejlődő közéletének, Pest-Buda nagyvárossá válásának.

– Jókai nemcsak tanúja, hanem bizonyos értelemben alakítója is volt a századnak, amelyben született, és amelyben életműve kiteljesedett. Ahhoz, hogy munkásságát megértsük, ismernünk kell az író privát életét is. Ebből a szempontból szerencsések vagyunk, hiszen egy 1911–1912-ben megvalósult állami vásárlás nyomán szinte a teljes tárgyi hagyatékot a PIM őrzi. Jókai első kiadásai, levelei, kéziratai, illusztrációi, képzőművészeti alkotásai, saját festményei és számos róla készült portré is a múzeum birtokában van, amelyekből az aktuális kiállítás megannyi relikviát és műtárgyat felvonultat. A látogatót a kurátori szövegek mellett az író első monográfusának, Mikszáth Kálmánnak a sorai vezetik, akit Jókai halálát követően közös kiadóvállalatuk bízott meg az alkotó életének összegzésével – meséli Rózsafalvi Zsuzsa.

A bemutató részeként megjelenített alkotói térben Jókai impozáns íróasztala és bőrrel kárpitozott kedvenc karosszéke tárul elénk, közvetlenül mellette a szülővárosától, Komáromtól 1881-ben ajándékba kapott, népi motívumokkal ékesített díszládája látható, amelyben évtizedeken át a legféltettebb tárgyait tartotta. Kissé távolabb az író tölgyfa szekrényét helyezték el, amelyben egykor műveinek százkötetes jubileumi életműkiadása sorakozott. A bútort Jókai utolsó kiadója, a Révai Testvérek készíttette a művész írói pályafutásának 50. évfordulójára.

Az egész országot megmozgató jubileumi ünnepségsorozatot felidéző méltatások mellett számos egyéb relikvia társaságában megtekinthetők az eredetileg festőművésznek készülő Jókai gyermek- és ifjúkori rajzai, a magyar könyvkötészet mesterremekeiként számontartott, művészi színvonalon illusztrált emblematikus regényeinek kiadásai, híres kőzet-, csiga- és kagylógyűjteménye, személyes használati tárgyai, tárcája és párbajpisztolya, kertészeti eszközei, jegygyűrűje, díszmagyar viselete és a halála évéből, 1904-ből származó gyászalbuma is.

A kiállítás annak a polihisztor írónak és tudósnak a portréját rajzolja meg, akinek egyedülálló tehetsége már gyermekkorában megmutatkozott. Az 1886-ban megjelent Életemből című életrajzi munkájában így fogalmazott: „Nekem gyermekkori játékszerem sem volt más, mint a palatábla, meg az iral. Amit írtam, ahhoz rajzoltam is, s amit rajzoltam, ahhoz valami történetet is írtam…”

A kiállítás létrehozói rendületlenül hisznek abban, hogy Jókai életműve újra és újra meg tud újulni, és épp annyira ámulatba ejtő marad, mint a Fekete gyémántok főhőse kapcsán idézett, Nap körül keringő ragyogó égitest.