Tábornokból bohóc? Ruszin-Szendi már saját meséjében sem tud eligazodni + Videó!

Ruszin-Szendi Romulusz, a volt vezérkari főnök, aki nem titkolja vonzalmát az erőszakos eszközökhöz, most már nyíltan beszélt arról is, amit korábban tagadott: igenis volt nála fegyver.

A közösségi médiában közölt bejegyzésében úgy fogalmazott:
„Az orbáni maffia és a propaganda nem áll le, mindenképpen ki szeretnének vonni a politikai életből. Most újabb feljelentés érkezett ellenem, ebben az esetben lőfegyverrel való visszaélés miatt vádolnak alaptalanul.”

Ezt írta kedden éjjel, miután hivatalos eljárás indult az ügyben.

Állítása szerint rendelkezik fegyvertartási engedéllyel, és politikai szerepvállalása óta „számtalan fenyegetés” érte. Ám a saját szavai sem segítenek abban, hogy tisztán lássunk, hiszen így folytatta:
„Ennek volt olyan szintje, amely katonaként nem riasztott ugyan meg annyira, hogy jelezzem a párt vezetőinek, de a rendelkezésemre álló eszközeimmel igyekeztem felkészülni a legrosszabb eshetőségre is.”

Majd elárulta:
„Mostanra odáig jutottunk, hogy a TISZA fokozott személyi védelmet kell biztosítson számomra. Azóta nem hordom az önvédelmi eszközömet.”

A szöveg zavarossága mögött egyre nehezebben leplezhető ellentmondások húzódnak meg: először tagadás, most beismerés – ez nem más, mint szavakba csomagolt taktikai hátraarc. A „katona”, aki kijelentése szerint akár az életét is odaadná a hazáért, nem először került ellentmondásba saját magával.

Hazudni próbáltak, de lebuktak

A kormánykritikus sajtó igyekezett mentegetni a tiszás katonát, akit hétfő óta újabb botrány kísér. Több orgánum is azt próbálta sugallni, hogy a volt vezérkari főnök nem viselt fegyvert. Csakhogy mindezt maga Magyar Péter cáfolta meg, amikor nyíltan kijelentette: Ruszin-Szendi fegyverrel az oldalán jelent meg.

A politikus tehát leleplezte saját emberét. Ruszin-Szendi előbb hallgatott, aztán kénytelen volt elismerni, amit eddig letagadott.

Közben a nyilatkozatai egyre inkább azt sugallják: nem idegen tőle a fizikai erő, sőt, időnként kifejezetten áhítozik utána. Szinte elvétve sincs olyan interjúja, ahol ne szólna bele valamilyen módon az utcai akciók vagy az erő szükségességéről. Most is így fogalmazott:
„De olyan országot szeretnénk építeni, amelyben szabadon lehet politikai véleményünket kifejezni, és nem kell fenyegetésektől tartanunk.”

A gond csak az, hogy miközben a szabadságról beszél, egyre több bizonyíték utal arra, hogy számára az erő alkalmazása nem elvi kizárás, hanem taktikai opció.

Erőszakot hirdet? Egyre több jel utal rá

Ruszin-Szendi hosszú ideje hadovál a „harcról”, és nem csupán metaforikusan. Egy alkalommal úgy nyilatkozott:
„Rengeteg indulat, gyűlölet van bennünk […] Akkor tudunk valóban dolgozni, ha nem kényszerítenek minket arra, hogy magyar ember magyar emberre emelje a kezét.”

Ha ehhez hozzávesszük azt, ami Kötcsén történt – a Mandiner újságíróját tettlegesen is félrelökte, amikor az a párt adóelképzeléseiről kérdezte –, akkor már nem puszta retorikai hevületről beszélhetünk, hanem egy egyre agresszívebb mintázatról.

És ne feledjük el azt a kijelentését sem, amelytől egy egész ország hűlt meg:
„Minden, amivel ölni lehet, az közelebb áll a szívemhez.”

Hal Melinda klinikai szakpszichológus szerint ez a kijelentés nemcsak elfogadhatatlan, hanem kifejezetten veszélyes is. Felhívta a figyelmet arra, hogy az ilyen mondatok, különösen egy közszereplő szájából, normalizálják a politikai erőszakot egy olyan társadalmi helyzetben, ahol már így is érezhető a közélet eldurvulása.

De Ruszin-Szendi ennél is tovább ment. Hajdúsámsonban, egy fórumon kijelentette:
„Viszket a tenyerem, és ki is vagyok képezve rá. Meg tudnám csinálni!”

Egy politikai párt egyik legismertebb arcától ez több mint felelőtlen. Ez olyan retorikai eszköz, amelynek következményei lehetnek – különösen egy olyan országban, ahol egyre többen gondolják, hogy az agresszió legitim válasz a politikai vitákra.

A Mathias Corvinus Collegium Tanuláskutató Intézetének vezető kutatója is figyelmeztet: ha egy közéleti szereplő – különösen egy párt prominens figurája – ilyen mondatokat használ, az nemcsak a társadalmi normákat rombolja, hanem súlyos felelősséget is ró rá. Hiszen amit mond, az formál, uszít és alakít – még akkor is, ha ő maga közben szabadságról és demokráciáról beszél.

Összegzés: Ruszin-Szendi és az erő nyelve

Fegyver, indulat, utcai akciók, „viszkető tenyér” – mindezek nem egy katonai akciófilm forgatókönyvéből származnak, hanem a TISZA párt prominensének nyilvános nyilatkozataiból. A politikai életbe katonai lendülettel berobbanó Ruszin-Szendi Romulusz tehát nemcsak saját magát, de pártját is kellemetlen helyzetbe hozta. A kérdés már csak az: ki meri-e valaki mondani a TISZÁN belül, hogy ebből elég volt?