A magyarrá lett híres skót

Krisztinaváros egyik legjelentősebb történelmi épületét a Krisztina körút 57. alatt található klasszicista jellegű, eredetileg földszintes úrilakot a XIX. század 40-es éveiben építtette Áldásy Antal kapitány.

Az emeletessé alakított palota 1855-1866 között nyújtott otthont a budai Áldásy családba nősült Adam Clarknak, aki csupán névrokona volt a Magyarországon ugyanebben az időben tevékenykedő William Tierney Clark angol mérnöknek.

Az Edinburghban született skót mérnök 1834-ben akkori munkahelyén, a londoni Hunter & English vasöntödéjében és gépgyárában ismerkedett meg a nála két évtizeddel idősebb Széchenyi Istvánnal, aki a Duna szabályozásához szükséges gépek megrendelése miatt kereste fel az angol üzemet.

Miután Széchenyi megbízta a fiatalembert a szóban forgó gépek felállításával, Adam Clark Pest-Budára utazott, hogy elvégezze a felelősségteljes munkát, amely során sikerült felállítani és üzembe helyezni a Vidra nevű kotrógépet, ami a Duna medrét tette alkalmassá nagyobb hajók közlekedésére is.

A megrendelő elégedett lehetett az ifjú mérnök munkájával, akit 1835-ben grandiózus feladattal bízott meg. Őt lett a Pest-Budát összekötő első állandó dunai híd megépítésének művezető mérnöke, de a helyszíni munkálatok irányítása mellett William Tierney Clarknak, a híd tervezőjének a helyettesévé is kinevezték.

Adam Clark 1839-től, az előmunkálatok megkezdésétől, egészen 1849-ig, a híd átadásáig, egy évtizeden át elhivatottan végezte feladatát.

Széchenyi 1848 tavaszán még a közlekedés- és közmunkaügyi minisztériumba is magával vitte, hogy miniszteri kinevezését követően a hivatal műszaki tanácsosaként alkalmazza a mérnököt. Ebben az időszakban Clark részt vett az első köztéri szökőkút és az első pesti sétatér építésében, de ő tervezte az első budai vízvezetéket is. Emellett a Dohány utcai zsinagóga és a lipótmezői elmegyógyintézet tetőszerkezetének kivitelezését is ő irányította, egyszóval aktív része volt a modern főváros arculatának kialakításában.

A Lánchíd építése olyannyira a szívügyévé vált, hogy amikor hírét vette, hogy Heinrich Hentzi von Arthurm – az osztrák császári hadsereg egyik katonai vezetője, 1849 januárjától haláláig a budai vár parancsnoka – fel akarja robbantani a hidat, megnyittatta az átjáró kamráit és a Dunát összekötő zsilipeket, a szivattyúkat pedig összetörette, hogy a betódult víz miatt ne lehessen hozzáférni az építmény stratégiai pontjaihoz. Mivel az ellenség Clark intézkedései nyomán a kamrák helyett csak közvetlenül a hídon tudta elhelyezni az aknákat, a felrobbant puskaporos hordók csak kisebb mértékben rongálták meg a hidat, amelyet lényegében Adam Clark mentett meg a megsemmisüléstől.

A forradalom és szabadságharc után Széchenyihez hasonlóan jórészt visszavonult a közélettől.

Utolsó nagy műve a budai Váralagút végső terveinek elkészítése és kivitelezése volt, William Tierney Clark korábbi munkája alapján. A Duna két partjának állandó összeköttetése a Váralagút megépítésével vált valóban teljessé, hiszen korábban Budáról csak a Várhegy megkerülésével lehetett megközelíteni az újonnan épült Lánchidat.

A munkálatok 1853. évi megkezdéséről így tudósított a Budapesti Hírlap:

„Végül alig nyolc hónap alatt át is fúrták 350 méter hosszan a Várhegyet, azonban a 10 méteres magasságú és szélességű alagutat csak 1856-ban nyitották meg a forgalom számára. Elsőként a gyalogosok mehettek át rajta, majd a lovas kocsik, szekerek is…”

Adam Clark a következő években már jóformán csak a családjának élt, nagyobb munkákat többé nem vállalt.

Budán, a Krisztina körúton, a mai Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézetnek otthont adó palotában telepedett le. Magyar lányt vett feleségül és magyarul is kiválóan megtanult. Áldásy Máriától, Áldásy Antal budai városkapitány lányától három gyermeke született.

Széchenyi barátja és munkatársa, a Lánchíd építőmérnöke 1866-ban, tüdőbetegség következtében életének 55. évében hunyt el.

A Vasárnapi Újság tudósítása szerint gyászmenete és utolsó földi útja az Alagúton át haladt nyughelyére, Budára. Az eseményre „minden rangú közönség összesereglett”.

(Clark sírját később Budáról a Fiumei úti sírkertbe helyezték át.)

A Magyarországot otthonául választó tehetséges építész személyét nagy tisztelet övezi hazánkban, ahol neve Clark Ádámként honosodott meg.

Életműve összeforrt a főváros jelképének számító Lánchíd nevével. Budapest I. kerületében a híd budai hídfőjénél, az általa tervezett Alagút bejáratánál 1912-ben neveztek el közterületet róla.