A drónokkal a feszültség is megérkezett

Ha igaz, a lengyelek tömegesen jelentkeznek a hadsereg önkéntes alakulataiba a szeptember 10-e hajnalán történt orosz drónbehatolás után. Noha néhány hete még a Demokrata is arról írt, hogy Lengyelországban a korai, 2022-es 69-ről mára 30 százalékra csökkent azok aránya, akik részt vennének a határ túloldalán zajló konfliktusban…

Egykoron szó volt egy Ukrajnában bevethető önkéntes lengyel légióról. Eredetileg négyezer főre, azaz egy dandár nagyságú erőre gondoltak az ötlet gazdái, de érdeklődés hiányában elbukott a kezdeményezés.

Katonai körökből származó értesülések szerint a lengyel hadsereg így is jelen van az ukrán fronton, specialistái végzik-segítik az ukrán csapatok harctéri felderítését.

Látni kell, hogy rendkívül színes kavalkád keletkezett idehaza, de a nemzetközi médiában és politikai térben is a Lengyelországba berepülő orosz drónok kapcsán. Két szélső pont, a véletlen és a kitervelt agresszió között mozognak a nyilatkozatok és az írások. Ráadásul egy újabb, ezúttal állítólag belorusz drón jelent meg a lengyel elnöki palota fölött, ezt hatástalanította a lengyel védelem. Minden más információ teljességgel bizonytalan, még a korábban behatoló idegen drónok száma, de az is, hogy mennyit lőtt le közülük a lengyel légvédelem, ha lelőtt valahányat is. Annyi bizonyos, hogy csupán egy lakóház tetőtere sérült meg bizonyos aláhulló roncsok miatt, és hogy a Lengyelországban földet érő drónok mindegyike fegyvertelen volt. Azaz ezek felderítő vagy éppenséggel csalidrónok lehettek. De nem ez a lényeg pillanatnyilag, hanem az, hogy milyen lelki, pszichikai állapotba került a lengyel társadalom, élén vezetőivel.

Az elnök szigort követel

Nem kellett ahhoz idegen drón, hogy Lengyelországban feszültség keletkezzék. Belevetette magát a munkába Karol Nawrocki, az ország új, jobboldali, konzervatív elnöke.

Bár az államfő hazája – amit a Volodimir Zelenszkijjel folytatott megbeszélése során hangsúlyozott is – továbbra is támogatja a harcban álló Ukrajnát.

Ennek ellenére Nawrocki szigorításokat vezetne be az ukrán menekültekkel szemben, csökkentené intézményes jogi védelmüket és anyagi támogatásukat is. Úgy véli például, hogy a menekültek jobb, figyelmesebb egészségügyi ellátásban részesülnek, mint a lengyel polgárok, és ez tarthatatlan. Az államfő indítványa csak tíz esztendő után adna lehetőséget a menekülteknek arra, hogy kérelmezzék a lengyel állampolgárságot, és a mai 3 helyett öt évre növelné a tiltott határátlépés büntetési tételét. A liberális miniszterelnök, Donald Tusk szerint ezek abszurd elképzelések, amelyek sehogy sem harmonizálnak az uniós elvárásokkal. A kettejük közötti nézetkülönbség nem csupán erre az egyetlen kérdésre korlátozódik, merthogy Karol Nawrocki – számításaink és értelmezéseink szerint – hat nagy liberális kormányzati kezdeményezést kontrázott meg eddig.

Donald Tusk nagy gondja az is, hogy egyre gyengül Brüsszel, illetve az unió gazdasági, politikai ereje, hiszen ez a szervezet segítette őt 2023 őszén – nem kis anyagi áldozatot vállalva – a miniszterelnöki székbe. Lengyelország pénzügyi helyzete sem rózsás, Tusk szerint ezen csak az átfogó privatizáció – értsd a nagy állami, stratégiai cégek áruba bocsátása – segítene. Azt továbbra is titkolja, hogy mennyit kapott Lengyelország a neki járó, de visszatartott uniós pénzekből, elemzések szerint jóval kevesebbet, mint amire eredetileg számított.

Túlélőcsomagok

Lengyelországban most újra háborús hisztéria uralkodik. Közeleg a pillanat, amikor kimondják, hogy az erőltetett német fegyverkezés is annak köszönhető, hogy a történelem újrajátssza 1939 kora őszét. Vagyis a halálos harapófogót. Az orosz drónok mindenesetre már megjöttek, teszik majd hozzá…

Nem most kezdődött a hisztéria. Az iskolás gyerekeket már idejekorán arra kezdték tanítani, mit kell beletenni egy meneküléshez szükséges hátizsákba, majd azt gyakorolták, hogyan lehet a leggyorsabban levonulni az óvóhelyekre. Még az orosz dróntámadás előtt pedig egy „hetvenkét órás” túlélőcsomag összeállítására utasította Tusk kormánya a lengyeleket. Akiket egyébként – ismerve a történelmüket és oroszellenességüket – több külföldi politikus, illetve a nemzetközi média is ijeszteget. Emanuel Macron francia államfő arra figyelmeztette őket, hogy Oroszország költségvetésének 40 százalékát fordítja hadi kiadásokra, és több mint 1,3 millió embert mozgósított, a német média pedig egy Nyugat-Európa elleni, öt-tíz év múlva bekövetkező orosz támadásról ír vissza-visszatérően, amelynek első áldozata Lengyelország lesz. Csoda-e, ha Sikorski lengyel külügyminiszter sejtelmesen bejelentette a minapi dróntámadás kapcsán, hogy nincsenek véletlenek, Tusk pedig nyilvánosan kritizálta Donald Trumpot, aki szerint lehet, hogy irányítási hiba történt?

A nagy elterelés

Nem hisznek Oroszországnak az érintett felek. Moszkva hiába jelentette be, hogy nem szándékozott megtámadni Lengyelországot. Jobban belegondolva ennek semmilyen haszna és értelme sem lett volna. Annak már igen, ha az Ukrajnának szánt nyugati fegyverzet átrakási pontjára próbál csapást mérni az orosz hadsereg. Na de mivel? Fegyvertelen drónokkal? És különösen úgy, hogy az oroszok fegyverbarátja, a belorusz katonai vezetés még külön figyelmeztette is a lengyeleket a feléjük közeledő drónokra? Azt már könnyebb elképzelni, hogy az ukrán hadsereg átvette a rádióelektronikai irányítást a támadásra indított orosz drónok felett, és a lengyelek felé fordította őket. Hátha ettől ténylegesen is belépnek a háborúba, mert régi célja Kijevnek Varsó becsalogatása a konfliktusba. Na de miként tudták különválasztani az ukrán operátorok a fegyveres és a fegyvertelen eszközöket? Vagy ezek netán eleve az ő drónjaik voltak?

Persze az oroszokat se képzeljük ártatlannak!

Pár éve történt, hogy egy négy hajtóműves, nukleáris fegyverek hordozására alkalmas bombázójuk hosszában végighúzott a La Manche csatorna fölött anélkül, hogy bármilyen NATO jelzőrendszer észrevette volna. Érdekes tesztrepülés volt, hogy ne nevezzük mindjárt provokációnak… A lengyelországi eset következtében Volodimir Zelenszkij mindenesetre újabb okot talált arra, hogy ne váltsák le, ne számoltassák el, és beláttassa az ukrán közvéleménnyel, hogy egyelőre semmiképpen sem lehet választásokat tartani.

Mindennek ellenére sem Zelenszkij az események igazi nyertese. A 210 ezer fős lengyel hadsereg harckészültségben van. Az ország katonai költségvetése kiemelkedő mértékű, elérte a GDP öt százalékát.

A dróntámadás Donald Tuskot erősítette meg azzal, hogy sikerült a kényes kérdésekről, az lengyel egészségügy helyzetéről, a hatóságok és az igazságügy törvénytelenségeiről, a tervezett privatizációkról, adóemelésekről, az abortusz teljes felszabadításáról, az ukrán menekültekkel szembeni fokozódó társadalmi elégedetlenségről és egyáltalán a liberális kormány körüli zűrzavarról elterelni a figyelmet. Tusk a lengyel haza megmentője, ergo mellőzhetetlen politikusaként tetszeleg a nemzetközi színtéren is.

Maga Nawrocki egyébként a NATO 4. cikkelyének alkalmazását követeli, ami célirányos, adott problémára, vészhelyzetre és feszültséggócra fókuszáló konzultációt ír elő. Annyit elért az államfő, hogy a lengyel égboltot a brit légierő védi. Noha a lengyeleknek is vannak korszerű vadászgépeik, ráadásul egy drónt egy könnyű sportrepülővel is le lehet lőni. Sőt, azzal még inkább, mint egy F–16-ossal. Már ha észlelik…