A hagyományok megtartása nélkül nem tartható fenn a közösségi identitás
A modern korban különösen fontos, hogy a közösségek megőrizzék hagyományaikat és rítusaikat, mert ezek adják a társadalmak folytonosságát és az egyén identitását – hangsúlyozta Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter a Brain Bar fesztiválon pénteken Budapesten.A Dimitris Xygalatas antropológussal folytatott, A rítusok hanyatlása és újjáéledése – Szüksége van a modern embereknek közös identitásra? című panelbeszélgetésen a miniszter arra figyelmeztetett, hogy a nyugati világban a közösségek – köztük az egyházak és a hadseregek – támadás alatt állnak, ezért a közösségi összetartozás szempontjából minden hagyomány és szimbólum felértékelődik. Kiemelte, hogy a modern, individualizált életmód gyakran elszigeteli az embereket, miközben a rítusok lényege éppen a közösségben való megélésük.
Xygalatas, aki évtizedek óta kutatja a rítusok szükségességét, úgy fogalmazott: rítusok nélkül egyetlen közösség sem maradhat fenn hosszú távon. Kutatásai szerint a közös szertartások pszichológiai hatással is bírnak: csökkentik a szorongást, növelik a nagylelkűséget, és szó szerint közelebb hozzák egymáshoz az embereket.
A hadsereg szerepéről beszélve Szalay-Bobrovniczky Kristóf kiemelte: a katonai eskü vagy a zászlófelvonás nem puszta formaság, hanem olyan pillanat, amely megerősíti a katonák identitását. Emlékeztetett: Magyarország történelme során többször megszakadt a hagyományok folytonossága, ezért különösen fontos azok tudatos újraépítése. Példaként a huszárhagyományok újjáélesztését említette, amelyet a lakosság is nagy lelkesedéssel fogadott.
Az antropológus a hadsereg intézményét az egyik leginkább ritualizáltnak nevezte, ahol a zászlófelvonás, a parádék és a katonai eskü mind azt üzenik, hogy az egyén egy nagyobb közösség része, amely összeköti a múltat a jövővel.
A digitális korszak kihívásait értékelve a miniszter rámutatott: fontos különbséget tenni a múló divat és a valódi hagyomány között. „A TikTok-trendek nem rituálék. A hagyományos rítusokat az különbözteti meg, hogy generációkon át fennmaradnak” – mondta.
Dimitris Xygalatas hozzátette: a nyugati társadalmakban a vallásos rítusok visszaszorulásával párhuzamosan új formák születnek. Példaként fesztiválokat és spirituális mozgalmakat említett, amelyek képesek közösségi élményt adni, de mivel nem kötődnek tartós közösségekhez, jellegük gyakran átmeneti marad.
A nemzeti identitásról szólva Szalay-Bobrovniczky Kristóf hangsúlyozta: „magyarnak lenni különleges identitás, amelyet ezeréves múltunk és keleti eredetünk tartott fenn, és amelyet kötelességünk továbbadni”. Kiemelte, hogy a magyar nemzeti karakter több rétegből épül fel, és éppen ez a sokszínűség biztosította a közösség fennmaradását a történelem viharaiban.
Az antropológus ehhez kapcsolódva úgy fogalmazott: az egyéni identitás mindig összefonódik a kollektívval – rítusok nélkül nincs közösségi emlékezet. Az egyén saját történetén túl szertartások révén válik egy nagyobb narratíva részévé – mutatott rá.
A falusi közösségekről szólva a honvédelmi miniszter megjegyezte: ott könnyebb a hagyományok őrzése, mert a közösség szorosabb és személyesebb. Ugyanakkor figyelmeztetett, hogy a migráció és a különböző kulturális, vallási elemek keveredése komoly kihívást jelent Európában, hiszen az eltérő rítusok gyakran feszültséget okoznak.
Saját élményeit idézve Xygalatas egyetértett azzal, hogy kisebb közösségekben könnyebb a rítusokat fenntartani, mert az emberek közvetlen kapcsolatban élnek egymással. Egy személes történetet példaként hozva elmesélte, hogy fia születésekor vált világossá számára, mennyire fontosak a hagyományok. Bár gyermekkorában nem állítottak karácsonyfát, szülőként kötelességének tartotta átadni ezt a szokást.
A családi, vallási és katonai hagyományok kapcsolatáról szólva Szalay-Bobrovniczky Kristóf úgy fogalmazott: ezek összehangolása kihívás, de nélkülözhetetlen. „Spirituálisan a jó oldalon állni nagyon fontos, mert a rossz szokások megtörhetők” – mondta.
