A lengyelek magukban tettek kárt
Fegyver van, ember nincs
Felkavarta a politikai állóvizet a dróntámadás, amely nemrég érte Lengyelországot. Anyagi károkat okozva sebesültek nélkül. Kinek az érdeke lehetett mindez? Horváth József biztonságpolitikai szakértővel, a Szuverenitásvédelmi Kutatóintézet igazgatójával beszélgettünk.
– Irányítási hibáról beszélhetünk vagy szándékos eszkalációról?
– Eszkalálási kísérlet történt. A NATO és az USA vezetése is visszafogottan reagált, az eset alapos kivizsgálását kérte. Logikus, hogy a támadás, akárhogyan történt is, leginkább Kijev érdekében állhatott. Máskor is láttuk, hogy Ukrajna szeretné kiszélesíteni a háborút, mert hozzájut ugyan a nyugati fegyverekhez, de vészesen csökken hadra fogható polgárainak a száma. Nem lesz, aki kezelje, használja ezeket a fegyvereket. Zelenszkij elnök most arra próbálja rávenni az úgynevezett tettre kész államok csoportját, hogy biztosítsák az ukrán légteret, vagy jelenjenek meg az országban békefenntartó erőként.
– Véletlen, hogy az orosz–belorusz hadgyakorlat, a Zapad alatt történt a támadás? Nyilván adná magát a következtetés, hogy a mozgásba lendült csapatok odavágtak egyet Lengyelországnak…
– Nem véletlen, amúgy a gyakorlatnak többféle funkciója és üzenete is volt. Moszkva az erején kívül a katonai átláthatóságát szerette volna demonstrálni, ezért amerikai, török és magyar megfigyelőket is hívott a manőverre. Ilyen körülmények között orosz odavágásról végképp nem lehet beszélni.
– A brüsszeli elit nem akar véget vetni a háborúnak. Talán azért sem, mert ez lehet az egyetlen lehetőség hatalma átmentésére…
– Ez egyértelmű, a háború menekülőút több politikai vezető számára. A britek a polgárháború felé sodródnak, a franciáknál ezt még súlyos gazdasági problémák is tetézik, a német kancellár bejelenti, hogy vége a jólétnek és így tovább. A háború viszont alkalmas a társadalom figyelmének elterelésére. Ráadásul Brüsszel szeretné rátenni a kezét a Nyugaton nyitott orosz számlák nagy pénzösszegeire. Immár nemcsak a kamataikra, hanem a számlák törzstőkéjére is. Mindebből bőven jut a Zelenszkij-féle rezsimnek, de az EU illetékesei is megkaphatják belőle az úgynevezett sikerdíjukat. Számíthatunk rá, hogy az orosz reakció igen durva lesz. De hát Ursula von der Leyen vakcinarendelési ügye, Eva Kaili eurós bőröndje, több prominens politikus házfelújítási panamája és egyéb botrányok után a morál fogalmát nyugodtan elfelejthetjük az unió kapcsán.
– Lengyelország katonai értelemben passzív maradt. Azért, mert végül kiderült, hogy a rájuk küldött fegyvertelen drónok nem okoztak kárt, egy lakóház teteje viszont pont egy lengyel F–16-os rakétájától sérült meg?
– A lengyel politikai és mondjuk úgy, katonai magatartásról tudni kell, hogy alapvetően Amerika-függő. Washington engedélye, beleegyezése nélkül nem tesznek semmit. Amerika Oroszország-stratégiája pedig nem a háború. Úgy tűnik, Donald Trump valójában az alelnökére hallgat, aki azt mondta, Moszkvát nem fegyverekkel és katonákkal lehet megállítani, hanem egy jó üzlettel. Putyin például visszaengedte Oroszországba dolgozni az Exxon Mobilt, a nagy amerikai olaj- és gázkitermelő céget.
– Igen, de azért mégiscsak az amerikai a világ legerősebb hadserege. Jó kérdés persze, hogy mire lenne képes most a harcmezőn, hiszen mint kiderült, társadalmuk végzetesen megosztott…
– Tény, hogy a woke, az LMBTQ-mozgalom, az eltörlés ideológiája aláásta a hagyományos amerikai értékeket és az állam stabilitását. De a hadsereg, az egy másik világ. Ott minden erővel és eszközzel igyekeznek fenntartani az illetékesek a rendet és a fegyelmet. Amennyire innen, Európából látni lehet, a katonaság nem keveredne bele semmiféle polgárháborús helyzetbe, inkább a megszüntetésére törekedne. Donald Trump egyébként többször kijelentette, hogy amerikai katonai kötelékek semmiképpen sem lépnek ukrán földre. Amíg ő az elnök, persze.
