Magyar tejhatalomtól retteg Románia
Nincsen számodra tej
Egy romániai tejipari vállalatot és román munkahelyeket mentene meg egy magyar cég, de a román politikum inkább feláldozná, mintsem hogy a magyaroké legyen. Illetve a hollandok akarják eladni, de a románok nem hagyják. Hogyan lett Csányi Sándorból veszélyes orosz kapcsolatokkal bíró Orbán-oligarcha? Miért irtózik Románia a magyar tőkétől? És hogy jön a képbe Brüsszel?
Tömjénfüstölővel járnak manapság a román politikusok, ugyanis egy régi-új ördög lopakodott be az egységes és oszthatatlan nemzetállamuk területére: a magyar tőke.
Sebastian Burduja volt energiaügyi miniszter (jelenleg Ilie Bolojan kormányfő tanácsadója) nemzetbiztonsági kockázatnak tartja, hogy a magyar Bonafarm cégcsoport júliusban üzletet kötött a FrieslandCampinaával, miáltal megveszi a holland multi Napolact nevű erdélyi leányvállalatát. A román szélsőjobboldali influenszerek és oldalak magyarmumusos ügyet csinálnak a magyar tőketerjeszkedésből, holott igazából a holland multi egy veszteséges, több gonddal küszködő céget adna el a magyar vállalatnak, abban bízva, hogy más, regionális stratégiával talpra állítják. Egy Kolozs megyei román szociáldemokrata képviselő már azzal az abszurd rémhírrel riogatja a helyieket, hogy ha magyar kézbe kerül a Napolact, akkor a tejet nem a helyi gazdáktól, hanem Magyarországról fogják hozni… A magyar tőke körüli hisztéria már szokványos a szomszédunkban. Érdemes feleleveníteni, hogyan jutottunk idáig, és kinek az érdeke ismét előhúzni a magyar kártyát. Érdekes színfolt, hogy Romániában úgy tálalják az ügyet, miszerint „Orbán Viktorhoz közeli oligarcha venné meg a Napolactot”.
Tőkestop
A Bonafarm Csányi Sándor tulajdona, így hát a románok nem először akasztanak tengelyt a leggazdagabb magyarral.
Az OTP jól teljesített a román piacon, ám a magyar bank terjeszkedésének a „román nemzeti szempontok” szabtak határt, amikor a Román Nemzeti Bank 2018-ban megakadályozta, hogy az OTP Bank Románia felvásárolja görög tulajdonosától a Banca Româneascát, ami így a román Exim Bank tulajdonába került. A magyar bank kénytelen volt kivonulni az országból.
Csányi Sándort ráadásul úgy mutatja be a legnagyobb román napilap – az Adevărul –, miszerint ő „a magyar kormány stratégiájának egyik alakítója, amely a sportot és a gazdaságot a nacionalista és revizionista politika eszközeként használja”, ezenfelül „veszélyes orosz kapcsolatai vannak”; utóbbival arra utalnak, hogy az OTP nem hagyta el Oroszországot. Csányi Sándort tehát a román médiában teljesen összemossák Orbán Viktor személyével és a magyar kormány tevékenységével, ezt pedig megfejelik azzal, hogy a magyar lépések mögött orosz és kínai érdekeket sejtetnek.
Csak folytatják a tavalyi cirkuszt, amikor abból lett botrány – sőt, törvénymódosítás – Romániában, hogy az MVM Csoport többségi tulajdonrészt akart vásárolni Románia vezető energiaszolgáltatójában, az E.ON Energie Româniában. A lakossági és ügyfélmegoldások üzletág adásvételéről szóló megállapodás alapján az MVM az E.ON 68 százalékos részesedését szerzi meg a csaknem 3,4 millió ügyfelet kiszolgáló E.ON Energie Româniában, továbbá 98 százalékhoz jut az E.ON Asist Complet regionális szolgáltatóban. A legnagyobb hangadó akkor is Sebastian Burduja volt, akkor energiaügyi miniszterként, és végül a román állam megakadályozta az akvizíciót, akárcsak korábban a spanyol kormány tette a Talgo-ügylet esetében. A román energiaügyi minisztérium a közvetlen külföldi befektetéseket átvilágító bizottsághoz (CEISD) fordult, mert szerintük az MVM Zrt. kapcsolatban áll a nemzetközi szankciók hatálya alá tartozó orosz Gazprommal és a Roszatommal.
Sebastian Burduja Románia nemzetbiztonságát és az Európai Unió energiabiztonságának védelmét említette, amelynek meg kell szabadulnia az orosz gáztól való függésétől. Úgy tett, mintha nem tudna arról, hogy a Romgaz fekete-tengeri Trident-projektjében még mindig jelen lévő, 2026-ig a kitermelési tevékenységben is szerepet betöltő Lukoil orosz érdekeltségű, sőt, ez az EU-t sem zavarja (a Lukoil Overseas Atash BV idén már megkezdte az előkészítő munkálatokat egy földgázkutató kút fúrásához az EX-30 Trident blokkban, amely Románia kizárólagos gazdasági övezetében, körülbelül 170 kilométerre a parttól található). Jóllehet az MVM-ügy még nem zárult le teljesen, a magyar happy end kétséges. Az Európai Bizottság vizsgálatot indított (FSR), mert felmerült, hogy az állami támogatások torzíthatják a versenyt, ezért az MVM ideiglenesen visszalépett az uniós eljárásból. Most inkább a romániai hatósági engedélyek megszerzésére koncentrálnak, és ha ott zöld utat kapnak, újraindíthatják az uniós jóváhagyási folyamatot. Az MVM a Portfólionak a múlt héten azt nyilatkozta, hogy továbbra is elkötelezett a tranzakció mellett, de a folyamat így hosszabbá és bizonytalanabbá vált.
Magyar tejhatalom
Sebastian Burduja szakértői jelentést kért, valamint a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) és a Külföldi Hírszerző Szolgálat (SIE) bevonását a Napolact-ügylet ellenőrzésébe, és azt is szeretné, ha a közvetlen külföldi befektetéseket átvilágító bizottság (CEISD) is elemezné az értékesítést. A FrieslandCampina az árbevételei alapján az ötödik legnagyobb szereplője a romániai tejfeldolgozó piacnak az Albalact, a Danone, az Olympus és a Hochland mögött. A vállalat forgalma 2024-ben 588 millió lej volt, de emellett is 29 millió lejes veszteségről számolt be. A FrieslandCampina Erdélyben több mint ezer helyi gazdától gyűjti be a tejet, átlagosan napi 300 ezer litert – termékei jó minőségűek és közkedveltek, mostanában a bioportfóliójukkal különböztetik meg magukat a román tejpiacon. Remus Lăpușan szociáldemokrata politikus azzal kezdte el riogatni a közvéleményt, hogy ha magyar kézbe kerül a Napolact, a magyarok kiszorítják az erdélyi gazdákat az ellátási láncból, ami azért is rémhír, mert Csányi Attila, a Bonafarm vezérigazgatója azt nyilatkozta a román médiának, hogy cégcsoportja ambiciózus tervekkel érkezik az országba, beruházásokat terveznek, bővítenék a termelési kapacitást, és fenntartanák a partnerséget a helyi beszállítókkal és kiskereskedőkkel. A tranzakció magában foglalja a Napolact márkát, a két gyárat Kolozsváron és Marosvásárhelyen, valamint körülbelül 400 alkalmazottat.
A román ultranacionalista politikusok arról már nem beszélnek, hogy valójában akkor kerülne veszélybe a romániai alkalmazottak munkahelye, ha a magyar cég nem venné át a Napolactot, hiszen a FriselandCampina az utóbbi években több ezer dolgozóját bocsátotta el világszerte; az erdélyi érdekeltségeiket is azért adják el, mert nem látnak benne fantáziát, magyarán ügylet híján elbocsátások következnének itt is. A Napolact-ügylet elleni romániai hangulatkeltés mögött, amelynek során Csányi Sándorból Orbán Viktor oligarchája lett, ráadásul a helyi tejtermelő gazdákat tönkretenni akaró magyar mumus, valami más, nemzetközi politikai szándék is felmerül.
Gesztus Brüsszelnek?
A nagy magyar cégek regionális terjeszkedése természetesen magyar geostratégiai érdek. A román mélyállam pedig hagyományosan magyarellenes, és mindig igyekszik gátolni a magyar érdekek érvényesítését. Most is inkább feláldoznának egy román vállalatot, csak ne kerüljön magyar kézbe. Sebastian Burduja miniszterelnöki tanácsadó beszédében volt egy érdekes mondat, amely elárulhatja a magyar tőkével szembeni lépések tágabb kontextusát: „A Bonafarm Romániában végrehajtott befektetése nem értékelhető egyszerű üzleti döntésként, hanem úgy kell vizsgálni, mint egy állam stratégiájának lehetséges kiterjesztését, amelynek politikája gyakran került szembe az Európai Unió alapelveivel és Románia nemzeti érdekeivel.”
Az Európai Unió érdekeit és alapelveit valószínű, hogy azért emlegeti, mert a román lépések az eurokratáknak szólnak. A Pedro Sánchez által vezetett balliberális spanyol kormány is megakadályozta, hogy a Ganz–MÁVAG megvásárolja a Talgo vonatgyártó céget, és a román döntések is a brüsszeli politikai érdekeket, a gazdasági nyomás – még inkább zsarolás – fokozását jelzik.
Magyarán az európai balliberálisok mindent megtesznek, hogy gáncsolják az Orbán-kormány nemzetközi gazdasági törekvéseit.
A cél az lehet, hogy a nagy magyar vállalkozásokat elszigeteljék, vagy éreztessék velük, hogy az Orbán-kormány helyett jobban járnának egy brüsszeli irányzatot képviselő vezetéssel, magyarán a nagy magyar cégcsoportokat a magyar kormány ellen próbálják hangolni. A magyar állam ezekkel az üzletekkel ugyanis sikert tudna felmutatni, erősítenék a hazai gazdaságot, és ez ellentétes a jelenlegi brüsszeli vezetésnek – meg térségi szövetségeseinek – az érdekeivel.
A román mélyállam mindig kiszolgálja az éppen uralkodó európai kurzust, így ezek az intézkedések nem is annyira a belső nyilvánosságnak szólnak (bár ott is jól elterelik a figyelmet a román Bokros-csomagról), hanem inkább az Európai Uniónak tett gesztusok. A román állami cég gondatlanságából bekövetkezett parajdi sóbánya-katasztrófa után bejárta a sajtót a hír, hogy egy magyar cég Európa leghatékonyabb és legmodernebb sóbányáját tervezi megnyitni az erdélyi Virágosvölgyben. Tavaly elnyerték a koncessziót, ám már 2009-ben elindították a virágosvölgyi kitermelési jog igénylési folyamatát, de csak tavaly decemberben kapták meg a licencet, és az engedélyeztetési folyamat még nem zárult le, most lép az utolsó szakaszába. Reméljük, hogy a mindig éber Sebastian Burdujan ebben nem lát majd nemzetbiztonsági kockázatot, bár, mint tudjuk, a történelem mintázatai ismétlődnek.
