Sínen mozgó kápolna

Ismét Lengyelországban járt a Fekete Madonna zarándokvonat. A Misszió Tours által szervezett út különlegessége volt, hogy a hívek idén a legmagyarabb lengyel városba, Tarnówba is ellátogattak. A zarándokokat ezúttal a Demokrata munkatársai is elkísérték.

Fotó: MTI

Hajnalban, papi áldást követően gördül ki a Fekete Madonna zarándokvonat a budapesti Keleti pályaudvar épületéből. A járműóriás fedélzetén hetedik alkalommal utazhatnak Lengyelországba a katolikus hívek. Vannak visszatérők és újoncok is, akik először kóstolhatnak bele abba a különleges élménybe, amit az előttünk álló négy nap tartogat. Az üléseken mindegyik utast csomag várja, benne egyebek mellett énekes füzet, amit azonnal használatba is vesznek. A vonatrádión köszöntik az utasokat, köztük a végig jelen lévő lelki vezetőket, papokat, majd közös imádság kezdődik.

– Egy élő és éneklő, sínen mozgó kápolna vagyunk – mondja Pálmai Árpád egyházzenész, amikor üdvözli az utasokat.

Kora délután érkezik a több mint 800 fős csoport Czestochowába, a világ egyik legjelentősebb zarándokhelyére, az egyetlen magyar alapítású rend, a pálosok központjába. Itt található Európa egyik legismertebb Szűz Mária-ábrázolása, a Fekete Madonna. Az ikon, amelyről azt tartják, csodatevő erővel bír, évszázadok óta vonzza a zarándokokat a világ minden tájáról.

A Jasna Górán, vagyis a Fényes hegyen lévő bazilikában, amely a híres kegyképnek is otthont ad, este püspöki szentmisét mutatnak be, majd a kegykápolnában kezdetét veszi az úgynevezett Apel, a pálosok imája a lengyel és a magyar nemzetért.

Másnap a zarándokok először Jerzy Popieluszko szobrát koszorúzzák meg. A katolikus papot a kommunista politikai rendőrség parancsára ölték meg 1984-ben, mivel népszerű prédikációi miatt veszélyessé vált a rendszer számára. A boldoggá avatott vértanúért mondott fohász után a katyini és szmolenszki áldozatok emlékműve előtt hajtanak fejet a hívek, köztük a zarándokokhoz csatlakozó Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes.

Fotó: MTI

Reggel a történelmi lengyel főváros, Krakkó felé robog a vonat. A zarándokok az egész napot a város határában álló Isteni Irgalmasság bazilikában töltik, amelynek magyar kápolnájában a közös, lengyel–magyar szentek és boldoggá avatottak mozaikból készült arcképei láthatók.

A csoport a templomkertben megemlékezik azokról a katonákról is, akik az első világháborúban vesztették életüket. Az ünnepségen részt vesz Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár is. Beszédében arra a több százezer lengyel és magyar hősre emlékeztet, akik életüket adták a hazájukért. A politikus hangsúlyozza, Lengyelország éppen száz évvel ezelőtt, 1918-ban vívta ki újra függetlenségét, és ebben a katolikus egyháznak volt az egyik legnagyobb szerepe.

Fotó: Gieszer Richard

Az utolsó nap helyszíne Tarnów, a legmagyarabb lengyel város, Bem apó, az 1848–49-es szabadságharc hős tábornokának szülőföldje és nyughelye. Lengyel, magyar két jó barát, együtt harcol s issza borát – az ismert mondás is valószínűleg ebből a városból ered. A település központjában teret neveztek el Petőfi Sándorról, akinek szobrához egy faragott székely kapun át vezet az út. A vasútállomástól a katedrálisig a hívek a régi lengyel himnuszt és egyházi énekeket énekelve sétálnak, a helyiek pedig meghatottan integetnek nekik a házak ablakaiból. A zarándoklat utolsó szentmiséjét követően díszpadot avatnak a Bem-szobor közelében. Kövér László, az út fővédnöke levélben köszönti a megjelenteket.

Fotó: Gieszer Richard

„Ha lengyel és magyar zarándokok útra kelnek egymás hazájába, az út végén nemcsak önmagukat találhatják meg, lelkileg megerősödve, hanem a keresztény Európa élő valóságát is. Ezen sorsközösség alapja mindenekfelett a közös lelkiség, amely Czestochowa és Csíksomlyó sugároznak. Napjainkban, amikor Európában a normalitás és az abnormalitás erői civilizációs küzdelmet vívnak egymással, a lengyelek és magyarok sorsközössége megsokszorozhatja az erőnket azon erőfeszítésünkben, hogy Közép-Európát a normalitás bástyájaként megőrizzük, és térségbeli társainkkal együtt segítsük az európai megújulást” – üzeni az Ország­gyűlés elnöke.

Tarnów polgármestere, Roman Ciepiela köszönetet mond a magyaroknak, úgy fogalmaz, az összes közül a legfontosabb a magyarokkal való barátság. A városvezető szeretetvendégségre hívja a zarándokokat, amelyen egy tradicionális lengyel ételt, a bigoszt kóstolhatják meg a magyar hívek. 

Az avatás napján tartott ülésén Tarnów városi tanácsa úgy határozott, hogy az emlékmű körüli tér a jövőben a Plac Węgierski, azaz Magyar tér nevet viseli. 

A várostól és Lengyelországtól a Mikor megyek Galícia felé című katonanótával búcsúzunk, emlékezve az első világháború során a térségben harcoló magyar honvédekre. A hazaúton a vonatrádión hallható élménybeszámolók egyike Tamás József, a gyulafehérvári főegyházmegye segédpüspökéé.

– Lehet, hogy egyesek sokallták a lelki programokat, de ez olyan, mint amikor megterítik az asztalt: az ember nem tud mindent elfogyasztani, de amennyi jólesik, azt mind magához veheti. Számomra különös kegyelem volt, amikor a Kordeczki-teremben a székely ruhába öltözött zarándokok közé állhattam, és együtt tehettünk tanúságot arról, hogy szeretjük a hitünket és a népünket.