Visszatért a középkor Kőbányára (Fotók!)
A Hunyadiak korát idézte meg hazánk egy a kommunizmus alatt feledésbe merült történelmi helyszínén a két év után újjáélesztett Királyfeszt.
Bőrduda hangja és dobszó veri fel a csendet a szürke hétköznapokban legfeljebb kutyasétáltatók által látogatott Királydombon. A leírásból már sejtheti az olvasó, hogy nem a Városligetben vagyunk, az István, a király című rockopera egykori helyszínén, hanem a főváros egy másik pontján. Budapest X. kerületében is van egy hely, ami ezt a nevet viseli, róla viszont csak kevesek tudnak, a kommunista diktatúra idején ugyanis feledésre ítélték: nevét és történelmi jelentőségét is igyekeztek eltűntetni, valósággal leradírozták a térképről. Nem véletlenül, annak ellenére ugyanis, hogy a történelmi Magyarország több helyszínén tartottak országgyűléseket, Rákosmező neve maradt fenn leginkább a magyar köztudatban, mint az ország legfontosabb ügyeit eldöntő gyűlések helyszíne. A pártállami diktatúra egyik fő célja volt, hogy elvágja az erős identitást adó történelmi gyökereinket, ezért tudatosan számoltak fel, irtottak mindent, ami a múltunkra, őseinkre és hagyományainkra emlékeztette az embereket. A rendszerváltással ugyan véget ért ez a korszak, ám sok emlékünk a feledés homályában maradt, s eltemetve várta, hogy újra felfedezzék. Ezek egyike Kőbánya kertvárosának e titokzatos helye, ahol szeptember utolsó hétvégéjén, a Királyfeszt keretében ismét életre kelt a középkor és megelevenedett a magyar múlt.
A völgybe vezető út elején jurták magasodnak, az őket körbe ölelő kerítést díszítő történelmi címerek között pedig már javában zajlik a hadgyakorlat. No, persze csak játékosan, a jelentkezők felügyelet mellett próbálhatják ki, milyen érzés elhajítani egy dobócsillagot vagy egy dárdát. Néhány méterrel arrébb szintén nagy a tömeg, a sokaság Győrffy-Villám András madaraival ismerkedik. Az eredeti szakmáját tekintve agrármérnök férfi több mint 60 éve foglalkozik solymászattal. A mesterség iránti szenvedélyét még Galántai Lelovich György, a világhírű szolnoki mester mellett kezdte kibontakoztatni, aki szárnyai alá vette a fiatal tanítványt. Ide most háromféle madárral érkezett, merthogy – mint megtudjuk – a solymászat egy gyűjtőfogalom, a szakma képviselői ugyanis többféle ragadozó madárral dolgoznak. Magyarországon főként sasokat, héjákat és ölyvöket használnak, míg Nyugaton például keselyűt is bevetnek vadászati célra vagy bemutatókon.
– Ez itt egy fiatal vándorsólyom, ami alapvetően egy nagyon félénk, érzékeny természetű madár, nem szereti, ha nyüzsögnek körülötte. Hogy óvjuk az idegrendszerét, bőrsapkát teszünk a fejére. Így nyugodt marad – mutatja be a tulajdonos az egyik kísérőjét. Másik oldalán egy kalitka van, amiben Tódort, a tengerentúl őshonos, hároméves törpekuvikot hozta magával, háta mögött pedig két hatalmas hím Harris-héja üldögél. Ők már partnerként tekintenek gazdájukra, ami nagy szó. Az állatok bizalmának elnyerése ugyanis az idomítás alappillére, anélkül semmire sem menne az idomár. Jutalomfalattal azonban hamar meg lehet győzni ezeket a jószágokat, hogy megéri végrehajtani a főnök utasításait.
A völgy kellős közepén is ukázra várnak, de nem madarak, hanem a gyerekek. A harctér mellett már zajlik a toborzás: van, aki a sárga, van, aki a zöld csapathoz csatlakozik, miután fegyvert kap a kezébe. Alapszabály, hogy a kipárnázott szablyával csak a testre szabad vágni, szúrni és fejre célozni pedig tilos, akit pedig eltalálnak, annak térdre ereszkedve kell kivárnia az ütközet végét. A csatakiáltás elhangzása után megrohamozzák egymást az alakulatok, s a becsületes katonák némelyike már jelzi is, hogy számára véget ért a küzdelem.
Hetzmann Róbert főszervező, a Magyar Patrióták Közösségének elnöke elmondja, a rendezvény az elmúlt két évben forráshiány miatt elmaradt, most azonban a Miniszterelnökség és a Bethlen Gábor Alap személyében sikerült szponzort találniuk, így ismét meg tudták valósítani azt. Kiemelte, a látogatók között nem véletlenül vannak túlsúlyban a gyerekek, a rendezvény fő célja a legifjabbak megszólítása, hiszen történelmi örökségünk átadását célszerű abban az időben elkezdeni, amikor az ember a legfogékonyabb rá. A házigazda felhívja a figyelmet, van egy új kezdeményezésük is: a Királydomb emlékének helyreállítása. Bár egyesületüknek 2000-ben sikerült elérni, hogy a Parlament Nemzeti Emlékhellyé nyilvánítsa a helyszínt, ma sem emlékmű, sem emléktábla nem jelzi ezt. A Patrióták ezen kívánnak változtatni: egy olyan ismeretterjesztő táblát szeretnének felállítani, amely bemutatja a Királydomb múltját és jelenét. Az emlékjel, amelyet a tervek szerint tavasszal adnának át, egy fatornyos alkotás lesz, amelyet székelyföldi népművészek fognak elkészíteni. A megvalósítást adománygyűjtésből finanszíroznák, amelyhez online is lehet csatlakozni.
A jótékonykodás az esemény résztvevőitől sem áll messze. Janoch Zsolt nemzetőr törzsőrmester teljes huszár felszerelésben jelent meg az eseményen az Üllői Vitéz Lovas és Hagyományőrző Egyesület, valamint a Mátyásföldi Lovas Egylet képviseletében, pedig meghívást nem kaptak.
– Mivel itt lakom a szomszédban, az előző évekhez hasonlóan most is kilátogattam, hogy bemutathassam a nagyközönségnek, milyen egy húsvér huszár – fogalmaz lapunknak az elkötelezett hagyományőrző. A napokban Pákozdon tartottak egy huszár ügyességi versenyt, amin segítőként vett részt. A huszárok többek között lóhátról lőttek és szablyával dinnyéket vágtak szét, amelyek az ellenséget szimbolizálták. Ő maga a pisztolyok töltésében és a 160 kilós ágyúcsövek rakosgatásában segédkezett.
Mint mondja, a huszárezredeket annak idején színekkel különböztették meg egymástól. A rajta lévő kék-arany egyenruhát még Rákóczi György tervezte. Részletei pedig nem pusztán díszként funkcionáltak, hanem mindegyiknek fontos szerepe volt. A Bocskai-vitézkötés például a kardcsapásoktól védte a katonát, mivel nehéz volt átvágni. A huszárcsákó is lassította az ütést, míg a rajta lévő toll optikai csalódást keltett: a csillogó szálak visszaverték a napfényt, megzavarva az ellenfelet, aki így nehezebben találta el kiszemeltjét.
A középkori fegyverek világába már a Történelmi Hadi Akadémia Alapítvány egyik tagja, Erdélyi Ábel vezeti be az érdeklődőket. A fiatalember nyolc évvel ezelőtt kezdett el érdeklődni a hagyományőrzés iránt, amikor belépett egy sportegyesületbe, ahol először szablyavívást tanult, majd később rendezvényeken is bemutatta a magyar harcmodort. A Királydombra most XV. és XVI. századi fegyvereket, védőfelszereléseket hozott el.
– A sisakoknak is több típusa létezett. Ilyen láncsisakot viselt például Kinizsi Pál is – meséli a kora ellenére elképesztő történelmi tudással rendelkező fiú. Hangsúlyozza, a fegyverek és a vértek ugyanakkor nemcsak koronként, hanem nemzetenként is eltértek, a magyarok gyakran az olaszoktól rendeltek, akik a kor legjobb fegyver- és páncélkészítőinek számítottak.
A harmadik alkalommal megtartott Királyfeszten ezúttal is mindenki megtalálhatta a maga számára érdekes programot. Míg a hadászattal kapcsolatos kiállítások és események inkább a fiúkat, férfiakat vonzották, addig a kézműves programokon főként a hölgyek és lányok tették próbára a kézügyességüket: gyöngyfűzéssel, agyagozással, nemezeléssel mulathatták az időt a fesztivál csúcspontjáig, az esti koncertig, amikor is a Magyar Örökség díjjal kitüntetett zenekar, Pál István Szalonna és Bandája lépett színpadra.
