Fotó: NASA, ESA, David Jewitt (UCLA)
Hirdetés

A 3I/ATLAS az eddigi megfigyelések alapján mindössze a harmadik olyan ismert, egy idegen csillagrendszerből érkező látogató, amely a Föld közelébe érkezik. Elődei, a 2017-ben azonosított Oumuamua és a két évvel később felfedezett Borisov nála jóval kisebbek voltak. Az Oumuamua mindössze néhány száz méternyi hosszúságával, és a Borisov alig egy kilométernyi átmérőjével eltörpültek az új üstökös mellett. Loeb szerint az ATLAS tömege is nagyságrendekkel meghaladja a korábbi objektumokét.

A júliusban észlelet égitest júliusban a megfigyelések alapján hatalmas mennyiségű szén-dioxidot és port bocsát ki, miközben nagy sebességgel közeledik a Nap felé. A kutatók apró, nem gravitációs gyorsulást is kimutattak mozgásában, amit az úgynevezett „outgassing”, vagyis a gázkibocsátás okoz.

Ez a jelenség arra utal, hogy az üstökös jóval nehezebb lehet annál, mint amit a kezdeti modellek feltételeztek.

Loeb tanulmányában hangsúlyozta, hogy az elkövetkező napokban az üstökös a Mars pályájától mintegy 2,7 millió kilométerre halad el, miközben közel kerül a Jupiterhez és a Vénuszhoz is. Az asztrofizikus ezért azt sürgeti, hogy a NASA fordítsa a Mars Reconnaissance Orbiter nagyfelbontású HiRISE kameráját a 3I/ATLAS felé. Úgy véli,

akár egyetlen fényes pixel is elegendő lehet ahhoz, hogy pontosabban meghatározzák az objektum valódi méreteit.

Hozzátette: nem szabad kizárólag a felszín kémiai összetétele alapján megpróbálni eldönteni, hogy természetes vagy mesterséges eredetű égitesttel állunk-e szemben. Úgy fogalmazott: „ugyanebből az okból nem szabad egy könyvet sem a borítója alapján megítélni”.

A 3I/ATLAS tehát egy minden eddiginél nagyobb csillagközi objektum, amely új kérdéseket vet fel a világegyetem rejtélyeiről.

Az elkövetkező hetek megfigyelései döntőek lehetnek annak megállapításában, vajon pusztán egy óriási üstökösről van-e szó, vagy a Föld történetében először egy idegen civilizáció alkotásával találhatja magát szembe az emberiség.

(forrás)