Az aradi vértanúkra emlékezünk
Hősök a magyar Golgotán
1849. október 6-án végezték ki Aradon a tizenhárom honvédtisztet, akik a magyar szabadságért haltak hősi halált. De az erdélyi városban valójában nem tizenhárom, hanem tizenhat mártírt gyilkoltak meg, a tizenhetedik a börtönben tébolyodott meg és természetes halállal halt meg. 2001 óta hivatalosan is ezen a gyásznapon emlékezünk a forradalom és szabadságharc vértanúira. Haláluk az elnyomás szimbólumává és a nemzeti emlékezet fontos részévé vált.
Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knezić Károly, Lahner György, Lázár Vilmos, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Pöltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác, Vécsey Károly. Egy altábornagy, tizenegy vezérőrnagy és egy ezredes, akiknek a földi élete tragikusan ért véget október 6-án hajnalban.
A szintén halálraítélt Lenkey Károlyt – akinek vezénylete alatt egy ideig Rózsa Sándor betyárjai is harcoltak – nem végezték ki Aradon. A tábornok ugyanis megőrült a börtönben, végül embertelen körülmények között hagyták meghalni.
Bár a nemzeti emlékezet elsősorban tizenhárom hőst nevez meg, a szabadságharcban betöltött szerepük okán
Aradon valójában nem tizenhárom, hanem tizenhat tisztet végeztek ki.
Egyiküket korábban, kettejüket pedig a „tizenhármak” kivégzését követően ítélték halálra az osztrák hatóságok.
Ormai Norbert honvéd ezredes, Ludwig Hauk őrnagy és a magyar nyelvújítás vezérének, Kazinczy Ferencnek a fia, Kazinczy Lajos honvéd ezredes az elmúlt csaknem 180 évben méltatlanul kevesebb figyelmet kapott.
Kazinczy hősiességét bizonyítja, hogy még az aradi haditörvényszék előtt is büszkén vállalta: „Az április 19-i nagysallói csatában tanúsított jó magaviseletemért Görgey tábornoktól a katonai érdemjel III. osztályát kaptam.”
Az aradi vértanúk halálának napján nemcsak Erdélyben, hanem Pesten is volt kivégzés: október 6-án vetettek véget Batthyány Lajos miniszterelnök életének is.
Ugyanakkor 1850-ig Pesten, Pozsonyban és Kőszegen még több mártír, legkevesebb ötven hazafi veszítette életét a megtorlások következtében.
Az aradi vértanúk kivégzését Haynau táborszernagy azért időzítette éppen október 6-ra, hogy bosszút álljon Theodor Baillet von Latour császári hadügyminiszter haláláért, akit egy évvel korábban a harmadik bécsi forradalom idején, ezen a napon lincselt és gyilkolt meg a felbőszült tömeg.
Hermann Róbert történész írja, hogy Haynau, a véres leszámolások irányítója nem sokáig kegyetlenkedhetett Magyarországon, mert szolgálatairól 1850 után végleg lemondtak. Ezt követően különböző európai országokban több inzultus is érte. Hermann Róbert kutatásai szerint Angliában bántalmazták és még hosszúra növesztett bajszát is megrángatták egy sörfőzde munkásai, ami nem sokkal korábban, hatalmának csúcsán még elképzelhetetlen lett volna.
Hosszú, békés élet neki sem jutott. Ahogy nem éppen hízelgően emlegették, a „bresciai hiéna” 1853-ban feltehetően agyvérzésben, vagy egy korábbi fejsérülése következtében 67 éves korában hagyta itt a földi világot.
Az aradi vértanúk kultusza már a kivégzésük napján elkezdődött, hiszen vesztőhelyük, haláluk után néhány órával zarándokhellyé vált.
Hazánkban utcák, terek, intézmények viselik a „tizenhármak” nevét és emlékművek gondoskodnak arról, hogy soha ne felejtsük el a magyar szabadság ügyéért vállalt hősies áldozatukat.
Kossuth Lajos főhajtása a vértanúk előtt
1890. október 6-án az akkor már évtizedek óta emigrációban élő idős Kossuth Lajos fonográfhengerre rögzített hangfelvételt küldött Torinóból (Turin) a vértanúk tiszteletére rendezett szoboravató megemlékezésre, amelyben Aradot „magyar Golgotának” nevezte. A töredékesen fennmaradt hanganyagot és annak szövegét Kossuth saját kezű leiratában őrzi az Országos Széchenyi Könyvtár. Az eredeti hangfelvétel fennmaradt részlete így szól:
„Legyenek a szentemlékű vértanúk megáldottak poraikban, szellemeikben a hon szabadság Istenének legjobb áldásaival az örökké valóságon keresztül; engem, ki nem borúlhatok le a Golgota porába, engem October 6ka térdeimre borúlva fog hontalanságom remete lakában látni a mint az engem kitagadott Haza felé nyujtva agg karjaimat a hála bő érzelmével áldom a vértanúk szent emlékét hűségükért a Haza iránt, ’s a magasztos példáért, melyet az utódóknak adtanak; ’s buzgó imával kérem a magyarok Istenét hogy tegye diadalmassá a velőkig ható szózatot, mely Hungária ajkairol a magyar nemzethez zeng. Úgy legyen. Amen!”
(A felvétel 1890. szeptember 20-án Torinóban készült.)
