Egyre képtelenebb lépésekre szánja magát az európai elit, már a maga alkotta szabályok sem érdeklik
Mélyrepülésben a brüsszeli jog
Az a furcsa, hogy nem is számítottunk másra, amikor morális, de jogi szemponttokkal is szembemenve nem adta ki az Európai Parlament Magyar Péter, Dobrev Klára és az olasz antifa EP-képviselőnő, Ilaria Salis mentelmi jogát. Az utóbbi rafinált globalista akció következtében szabadult a magyar börtönből és lett képviselő, noha nem rajta múlott, hogy nem halt meg senki azok közül az egyszerű polgárok közül, akiket csoportja Budapesten brutálisan összevert. Hogyan juthatott ilyen mélyre az Európai Unió jogrendszere? – kérdeztük ifjabb Lomnici Zoltán alkotmányjogásztól, a CÖF-CÖKA szóvivőjétől.
– Mi az üzenete annak, hogy nem függesztette fel az EP a terrorizmussal vádolt Ilaria Salis mentelmi jogát?
– Ilaria Salis ügye példa nélküli helyzetet teremtett. Az olasz szélsőbaloldali antifa aktivistát az ismert okok miatt letartóztatták a magyar hatóságok. Akár 11 év szabadságvesztéssel fenyegető, bűnszervezetben elkövetett, életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete miatt folyik eljárás ellene. 2024-ben azonban Salis bejutott az Európai Parlamentbe a szélsőbaloldali GUE/NGL frakcióhoz tartozó párt képviselőjeként. Mandátumával automatikusan mentelmi jogot szerzett, így a magyar bíróság kénytelen volt az eljárást felfüggeszteni és szabadlábra helyezni. Az Európai Parlament döntése, amely Ilaria Salis esetében fenntartotta a mentelmi jogot, szembemegy a mentelmi rendszer eredeti rendeltetésével. Képtelen módon azt üzeni, hogy a mentelmi jog egy konkrét képviselő büntetőjogi felelősségre vonásának politikai alapon való elkerülésére szolgál. Ez a gyakorlat azt a látszatot kelti, hogy az EP többsége politikai szövetségeseinek nyújt menedéket, még akkor is, ha erőszakos bűncselekménnyel vádolják őket.
– Mit mond minderről az Európai Unió Alapjogi chartája?
– Rögzíti a törvény előtti egyenlőség elvét, tiltja a megkülönböztetést, ideértve a politikai vélemény alapján történőt is. De ami most Ilaria Salis esetében is történt, az azt sugallja, hogy a parlamenti státus egyes politikai oldalak tagjainak tényleges érinthetetlenséget eredményez.
– Ha Magyar Péter és Dobrev Klára esetét is ideszámítjuk, akkor úgy látja az egyszerű polgár, hogy a politikai akarat abszolút felülírja a jogot az Európai Unióban. Ha a jogi rendszer szétesik, akkor mi szabályozza ezek után az unió életét, miben bízhat az egyszerű polgár?
– Az EP Jogi Bizottsága az illetékes szerv az egyéni képviselők mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelmek vizsgálatában. Már önmagában az, hogy a Jogi Bizottság előbb napirendjére vette, majd később levette a képviselő mentelmi ügyének meghallgatását, több szempontból is aggályos a jogszerűség tükrében. Ilyen helyzetekben az uniós alapszerződések világosan kijelentik, hogy a végső kapaszkodót a tagállamok jelentik. Az Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) kimondja, hogy minden olyan hatáskör, amelyet a szerződések nem ruháztak az unióra, a tagállamoknál marad. Azaz a szervezetnek tiszteletben kellene tartania a tagállamok nemzeti identitását és alapvető politikai-alkotmányos berendezkedését, ideértve a közrend fenntartását és a nemzeti biztonság védelmét, amelyek kizárólagosan állami feladatok. Vagyis a jogkereső polgár végső soron a saját kormányára, annak védelmi, közbiztonsági és alkotmányos garanciáira támaszkodhat.
– Belefér a jogszerűségbe, hogy előbb napirendre vesznek egy mentelmi ügyet, majd időt húzva mégis leveszik, későbbre halasztják?
– Ha egy bizottság már döntést hozott arról, hogy egy ügyet napirendre vesz, annak későbbi levétele már önkényes döntésnek tekinthető. Ez a gyakorlat felvetheti a joggal való visszaélés gyanúját.
– Mire buzdítja mindez a hazai, balliberális ellenzéket? Fleck Zoltán és Vörös Imre már így is az Alaptörvény átmeneti felfüggesztését, azaz egyfajta jognélküliséget javasol balliberális választási győzelem esetére. Mi következhet ekkor?
– Világos, hogy bátorítást kapnak a hazai balliberális ellenzék szereplői. Az olyan felvetések, miszerint egy esetleges választási győzelem után az Alaptörvényt átmenetileg fel kell függeszteni, elképzelhetetlenek jogállami keretek között. Tudni kell, hogy más ellenzéki gondolkodók nem fogadták el ezt az elképzelést. Kis János filozófus, az SZDSZ első elnöke például arra figyelmeztetett, hogy ha egy új Országgyűlés az eljárási szabályok megsértésével kezdené működését, az sötét foltot ejtene a születő demokrácián. Ez is jelzi, hogy az alkotmányos rend felfüggesztésének ötlete nemcsak jogilag kivitelezhetetlen, de politikailag is hiteltelenné tenné az új kurzust.
– A társadalom hogyan fogadná az ilyen felfüggesztést?
– Jobb, ha nem is próbáljuk ki, de az Alkotmánybíróság is rögzítette egyik korábbi határozatában, hogy a jogállamiság elengedhetetlen összetevője a jogbiztonság, amely nélkül jogállamról beszélni nem lehet. Ez egyben azt is jelenti, hogy a jogszabályi keretek félretolása a jogállamiság végét jelentené.
– Tíz éve még csak egyfajta fenyegetésként beszéltünk a jogi normák, jogrendszerek leépüléséről. Mára ez véres valósággá vált, példa rá mindaz, ami Németországban, Franciaországban vagy Nagy-Britanniában történik. Az utóbbiban, ideszámítva Ausztriát is, a saria törvényei már megjelennek a bírósági ítéletekben is…
– Az elmúlt évtizedben tőlünk nyugatabbra egyre több jel mutat arra, hogy meggyengül a jogi normák és a jogrendszerek integritása. Ausztriában például 2025-ben egy bécsi bíróság precedensértékű döntésében elismerte egy iszlám vallási testület által meghozott, sariaszabályok alapján született pénzügyi határozat hatályát. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy vallási alapon született döntés kapott állami, jogi érvényt. Egyébként Donald Trump maga is bírálta egy ENSZ-beszédében azt, hogy Londonban a sariatanácsok egyre nagyobb befolyásra tesznek szert.
– Nagyon súlyos jogsértésnek tűnik mindaz, ahogy az unió a zárolt orosz vagyonokkal készül eljárni. Mennyiben felel meg ez a klasszikus jogi elvárásoknak és a tulajdon tiszteletének, amely amúgy a polgári, demokratikus társadalmak alappillére?
– Ha Európa elkoboz közel 200 milliárd eurónyi befagyasztott orosz vagyont, az háborús bűncselekménynek minősül. Rendszerszintű kockázatot jelent az egész pénzügyi világrendszerre, és súlyos visszavágásra számíthatunk Oroszország részéről. Ezt Bart De Wever belga miniszterelnök nyilatkozta az uniós vezetők brüsszeli találkozója után.
– Valószínűleg mégis megteszi az unió, mert pénzszűkében van, ám segélyezni óhajtja Ukrajnát…
– Az Európai Unió Alapjogi chartája szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogszerűen szerzett tulajdonát birtokolja, használja, azzal rendelkezzen és azt örökül hagyja. Tulajdonától senkit sem lehet megfosztani, kivéve ha közérdekből, a törvényben meghatározott esetekben és feltételekkel, valamint az ezáltal elszenvedett veszteségekért kellő időben fizetett méltányos kártalanítással együtt történik. Az Emberi jogok európai egyezményének Első kiegészítő jegyzőkönyve is kellő szigorral határozza meg a tulajdon védelmét.
– A Magyarországnak járó uniós kifizetések visszatartása is önkényes, minden jogi alapot nélkülöző eljárás. De milyen jogi tételre támaszkodik Brüsszel szankciós politikája?
– Brüsszel szankciós politikájának alapját az EUMSZ 258. cikke adja. Ez felhatalmazza az Európai Bizottságot, hogy kötelezettségszegési eljárást indítson azokkal a tagállamokkal szemben, amelyek megítélése szerint nem teljesítik a szerződésekből eredő valamely kötelezettségüket. Ugyanakkor a vonatkozó szankciók alkalmazása a gyakorlatban gyakran túlterjeszkedik az uniós jogon. Szijjártó Péter nyíltan kudarcot vallott politikának nevezte januárban az EU szankciós stratégiáját, amely, ahogy mondta, nem tudta elérni a kitűzött célokat, ellenben óriási károkat okozott. A magyar gazdaságban például 7500 milliárd forintos veszteséget eredményezett eddig. Magyarország éppen emiatt próbál gátat vetni a további önsorsrontó lépéseknek; legutóbb a magyar kormány behúzta a kéziféket azzal, hogy nem adta meg automatikusan a hozzájárulását az újabb szankciókhoz, felhívva a figyelmet arra, hogy ez így nem mehet tovább.
– Most a tizenkilencedik szankciós csomagnál tart Európa. Hol áll meg?
– Nem tudni. Egy biztos, hogy az illegitim jogkövetkezmények alkalmazása szembemegy számos klasszikus jogelvvel. Az Európai Unió Alapjogi chartája megköveteli, hogy a korlátozó intézkedések ne lépjék túl a szükséges mértéket, és igazodjanak a kitűzött célhoz. A jelenlegi gyakorlat azonban nemcsak a jogi keretek feszegetését jelenti, hanem súlyos gazdasági terheket ró a tagállamokra és az unió egészére, miközben a kívánt külpolitikai hatást sem éri el.
– Az európai gazdaságot súlyosan béklyóba kötő zöldátállásról (Green Deal) kiderült, hogy szélhámosság. Vagy itt a Mercosur-szerződés, amely semmilyen módon sem ellenőrzi az unióba importált élelmiszereket. Minek tekinthetjük ezt jogi értelemben?
– Tíz éve még csak környezetvédelmi stratégiaként tekintettünk a Green Dealre, mára azonban kiderült, hogy nem pusztán klímapolitika, hanem átfogó gazdasági és társadalmi szabályozási csomag, amely drasztikus mértékben korlátozza az uniós termelők mozgásterét. A termelőtől a fogyasztóig című stratégia ötvenszázalékos növényvédőszer-csökkentést, kötelező ökológiai területeket, új kibocsátási kvótákat ír elő, mindezt úgy, hogy közben a külső versenytársakra ezek a kötelezettségek nem vonatkoznak. A Mercosur-megállapodás jelenlegi formájában vámkedvezménnyel engedné be a dél-amerikai marhahúst, szóját és cukrot olyan környezetvédelmi standardok mellett, amelyek messze elmaradnak az uniós előírásoktól. Ez torzítja a versenyt, és sérti az unió közös agrárpolitikáját, amelynek eredetileg biztosítania kellene a termelők méltányos jövedelmét és a piacok stabilitását. Az EUMSZ előírja, hogy az uniónak a kereskedelempolitikában is figyelembe kell vennie a környezetvédelmi szempontokat. De ha a Mercosur-megállapodás például fokozza az erdőirtást Brazíliában, akkor az EU maga sérti meg saját klímacéljait.
– Sikerül-e elérnie Brüsszelnek, hogy jogi értelemben megtörtje Magyarország Ukrajna EU-tagságával kapcsolatos vétóját, illetve önálló energia- és rezsicsökkentési politikáját? Vagy életbe léptethet-e olyan, improvizált jogi formulákat, amelyekkel ahogy mondják, megkerülhetik Magyarországot?
– Az EUSZ leszögezi, hogy az uniós csatlakozásról szóló döntést a tanács egyhangúlag hozza meg. Ez nem politikai szívesség kérdése, hanem a szerződésekben rögzített jog, amelynek figyelmen kívül hagyása a szerződésszegés klasszikus esete lenne. Az EUMSZ pedig kifejezetten biztosítja a tagállamok számára, hogy maguk dolgozzák ki energiapolitikájukat, és keressék meg ellátási forrásaikat. Magyarország tehát jogszerűen tarthatja fenn a rezsicsökkentési politikáját, valamint a hosszú távú energiaszerződéseit. Nem véletlen, hogy Szijjártó Péter Varsóban úgy fogalmazott, hogy Brüsszel gyakorlatilag kivégezné a rezsicsökkentést.
– A szuverenitás fogalma szitokszó lett az unióban. A hazai balliberális ellenzék is úgy tünteti fel, hogy jogtalanságot, sőt, bűnt követ el az az ország, amelyik ragaszkodik nemzeti függetlenségéhez…
– Márpedig az EU-ban is kimondatott eredetileg, hogy ha az uniós intézmények túllépnek a rájuk ruházott hatáskörökön, akkor a tagállamok jogosan állnak ki szuverenitásuk védelmében. Bűnről, jogtalanságról tehát szó sincsen.
