Elhunyt a csimpánzok legjobb barátja
Kilencvenegy éves korában elhunyt Jane Goodall világhírű brit etológus, aki munkásságával alapjaiban változtatta meg a tudományos közgondolkodást az emberszabásúakról, és később a természetvédelem egyik legmeghatározóbb alakjává vált. Halálhírét a Jane Goodall Intézet közölte, amely szerint a kutató természetes okokból hunyt el Kaliforniában, ahol előadókörúton tartózkodott – írta az NBC News.
A közleményben hangsúlyozzák, hogy Jane Goodall felfedezései forradalmasították a tudományt, és élete végéig a természetvédelem fáradhatatlan nagykövete maradt.
Jane Goodall az 1960-as években vált ismertté, amikor Tanzániában kezdett csimpánzokkal foglalkozni. Szokatlan módszert választott:
nem távoli megfigyelőként, hanem a majmok világába beépülve tanulmányozta viselkedésüket.
Aprólékos dokumentációja feltárta, hogy a csimpánzok eszközöket készítenek és használnak, kommunikálnak, bonyolult társas kapcsolatokban élnek, és még húsfogyasztásra is képesek – mindez gyökeresen felforgatta azt az addigi elképzelést, hogy az ember az egyetlen „eszközkészítő” faj.
A tudományos világban sokak szerint ő volt az, aki megteremtette az emberszabásúak viselkedésének modern kutatását. Robert Seyfarth, a Pennsylvaniai Egyetem professzora úgy fogalmazott, Goodall halála „egy korszak végét jelenti”. Hozzátette: Goodall generációk kutatóit inspirálta részletgazdag megfigyeléseivel és beszámolóival, és az elsők között mutatta be a csimpánzokat önálló személyiségekkel bíró egyedekként.
Elodie Freymann, a Brown Egyetem fiatal primatológusa kiemelte, hogy Goodall fektette le azokat az alapokat, amelyekre a következő évtizedek kutatásai épültek. Mint mondta, maga is gyerekkora óta példaképének tekinti, és szakmai pályáját is Goodall munkássága ihlette.
Ahogy a csimpánzok életét fenyegető veszélyek – az élőhelyek pusztulása és az illegális kereskedelem – egyre nyilvánvalóbbá váltak, Goodall a kutatás mellett a természetvédelem felé fordult. Saját intézetét 1977-ben alapította, amely máig a csimpánzok és élőhelyeik védelmének élharcosa. A szervezet szavai szerint Goodall „azért ment az erdőbe, hogy megismerje a csimpánzok életét, és onnan kilépve azért küzdött, hogy megmentse őket”.
Életútja figyelemre méltó fordulatok sorozata volt. Huszonhat évesen, tudományos képzettség nélkül érkezett először Tanzániába, miután Louis Leakey antropológus megbízta a megfigyelésekkel. Az első hónapokban alig tudott közel kerülni a félénk állatokhoz, de kitartása végül meghozta a döntő áttörést. Amikor felfedezte, hogy a csimpánzok pálcikákkal szedik ki a termeszeket a földből, maga Leakey is úgy reagált, hogy Goodall eredményei új korszakot nyitottak a tudományban. Nem sokkal később már világszerte ismert lett a fiatal kutató.
Goodall később doktori címet szerzett Cambridge-ben, és könyvek tucatjaiban ismertette meg a nagyközönséget a csimpánzok életével. A gyermekek számára írt kötetek és előadások révén sok fiatal generáció számára vált példaképpé. Ingrid Newkirk, a PETA állatvédő szervezet alapítója úgy fogalmazott, Goodall kulcsszerepet játszott abban, hogy véget vessenek a csimpánzokon végzett laboratóriumi kísérleteknek.
Jane Goodall halála nemcsak a tudományos világot, hanem a természetvédelem nemzetközi közösségét is megrázta. Munkássága bizonyította, hogy az emberszabásúak világa hasonlóan összetett és értékes, mint a miénk, és hogy az emberiség felelőssége óriási az ő megóvásukban.
