Valóban meg kell szabadulnunk a szervezetünkben lévő nehézfémektől?

A nehézfémek bizonyos szint felett károsak lehetnek, de eltávolításuk sem kockázatmentes – és nem mindenkinek használ. Elsőre logikusnak tűnik: testünkben olyan toxikus fémek találhatók – például arzén vagy ólom –, amelyeknek ott semmi keresnivalójuk. Ezekkel nap mint nap találkozunk az elfogyasztott élelmiszerek, a belélegzett levegő és az ivóvíz révén. De vajon tényleg indokolt ezeket a szervezetből kelátképző kezeléssel eltávolítani?

„Egy-egy elenyésző mennyiségű toxikus fém jelenléte gyakorlatilag a Földön való létezés velejárója” – mondja dr. Adam Blumenberg, a Columbia Egyetem toxikológusa és sürgősségi orvosa.

Mikor segíthet a kelátképző terápia?

A kelátképző terápia akkor lehet hatékony, ha valaki nagyon magas szintű nehézfém-terhelésnek van kitéve. Ilyen esetek ritkán fordulnak elő – például olyan gyerekeknél, akik ólommal szennyezett festékkel érintkeznek, vagy munkásoknál, akik ipari környezetben lélegeznek be veszélyes anyagokat. De ezek az esetek kivételek.

Ennek ellenére egyes alternatív gyógyászati körökben és közösségi médiában elterjedt az a tévhit, hogy a kelátképzés javíthat olyan általános tüneteken, mint a fejfájás vagy álmatlanság, sőt, megelőzheti az autizmust vagy az Alzheimer-kórt. Azonban kutatások nem támasztják alá ezeket az állításokat.

A tudományos eredmények nem egyértelműek – sőt, néha káros hatást mutatnak

Több vizsgálat is készült, amelyek a kelátképzés és bizonyos betegségek – például az Alzheimer-kór – kapcsolatát elemezték. Egy friss kutatás szerint ugyan sikerült csökkenteni a szervezet vastartalmát, de ezzel párhuzamosan gyorsult a szellemi hanyatlás.

„A nehézfémek gyakran szolgálnak bűnbakként azokra a tünetekre, amelyek mögött nincs világos diagnózis, pedig valódi nehézfém-mérgezés rendkívül ritka” – hangsúlyozza Blumenberg.

Mikor lehet ténylegesen mérgező egy fém?

A nehézfémek közé tartoznak olyan toxikus elemek, mint az ólom, kadmium vagy higany, de olyan elengedhetetlen nyomelemek is, mint a vas vagy magnézium. A különbség a mennyiségben rejlik: ami kis adagban hasznos, nagyobb koncentrációban mérgező lehet.

Például:

• A kadmium, kobalt és ólom túlzott jelenléte összefüggésbe hozható tüdő-, méhnyálkahártya- és más daganatokkal.
• A higany hormonális és reprodukciós problémákat okozhat.
• Az ólom – különösen gyermekeknél – súlyosan károsítja a fejlődő agyat, és világszinten több mint 700 millió elveszett IQ-pontért felelős. 2019-ben félmilliárd szívbetegség miatti haláleset is összefüggésbe hozható volt vele.

Azonban az Egyesült Államokban az elmúlt évtizedekben a vérben mért kadmium, ólom és higany szintje drasztikusan csökkent – a korábbi értékek felére vagy még alacsonyabbra.

Kiknél lehet indokolt a kelátképző kezelés?

A kelátképző szerek olyan vegyületek, amelyek „megkapaszkodnak” a fémionokban, majd a szervezet kiüríti őket – általában a vizelettel.

Indokolt lehet:

• Ólommal szennyezett környezetben élő gyermekeknél,
• Ipari dolgozóknál, akik mérgező fémekkel érintkeznek,
• vagy örökletes betegségek esetén, mint a Wilson-kór, amikor túl sok réz rakódik le a szervekben.

A kezelés azonban veszélyeket is rejt. A kelátképző szerek nem válogatnak, így eltávolíthatják azokat az ásványi anyagokat is (például cinket), amelyekre a szervezetnek szüksége van. Sőt, nem megfelelő beadás esetén halálesetek is előfordultak.

Az Egyesült Államokban 100 000 gyermekből mindössze 7-nél fordul elő olyan mértékű ólomterhelés, amely valóban indokolja a kelátképzést.

A szívbetegségek és a kelátképzés kapcsolata

Egy 2024-es tanulmány vizsgálta, hogy szívinfarktuson átesett cukorbetegek esetében hasznos-e a kelátképzés. Bár az ólomszint a vérükben átlagosan 60 százalékkal csökkent, nem csökkent a szív- és érrendszeri események gyakorisága.

Az ellentmondásos eredmények mögött valószínűleg az áll, hogy az ólomterhelés már nem jelentős a vizsgált népességben – jegyzi meg dr. Gervasio Lamas, a kutatás vezetője.

Gyógynövényes kelátképző szerek: még kevesebb bizonyíték

Bár az Egyesült Államokban receptköteles kelátképző szereket használnak, a boltok polcain is kaphatók bizonyos termékek – ezek hatásossága azonban nem bizonyított, és veszélyesek is lehetnek.

Néhány kis létszámú kutatás:

• A fokhagyma napi fogyasztása csökkentette a gyári dolgozók ólomszintjét.
• A chlorella nevű alga szintén segített valamelyest csökkenteni a higanyszintet a hajmintákban.

De: nincs elég tudományos adat ezek hosszú távú biztonságosságáról vagy hatásosságáról – hangsúlyozza Eggleston toxikológus.

A legtöbb panasz mögött nem nehézfém áll

Az olyan általános tünetek, mint az álmatlanság vagy a „ködös gondolkodás”, ritkán köthetők fémterheléshez. Ráadásul az alternatív klinikák által kínált vérvizsgálatok könnyen félrevezethetnek: például tengeri herkentyűk fogyasztása után átmenetileg megemelkedhet az arzénszint – ami teljesen ártalmatlan.

„A kelátképzésre való támaszkodás elterelheti a figyelmet a valódi egészségügyi problémáról” – figyelmeztet Eggleston.

Mikor érdemes valóban kelátképzést alkalmazni?

• Csak akkor, ha bizonyítottan magas fémkoncentrációt mutatnak ki a laborvizsgálatok.
• Csak ha az expozíció forrása ismert.
• És csak akkor, ha az előnyök messze meghaladják a kockázatokat.