Robbanást hoz a háromszázalékos hitel az építőiparban
Huszonötezer új otthon épülhet
A magyar építőipar 15-20 százalékkal nagyobb teljesítményre is képes lenne, ám a megrendelések száma nem tart lépést a kapacitásokkal. 2025-ben legjobb esetben stagnálásra, rosszabb esetben visszaesésre számíthat az ágazat – mondja lapunknak Koji László. Az ÉVOSZ elnöke ugyanakkor azt is elárulta, hogy a 3 százalékos lakáshitel új lendületet hozhat, akár meg is duplázódhat a kivitelezésbe vett lakóingatlanok száma, ami 2026-ra 25 ezer új otthont és 800 milliárdos többletmegrendelést jelenthet.
– Az idei év nagy részén túl vagyunk. Nevetnek vagy sírnak az építőipari ágazaton belül, ha végignéznek az eddigi eredményeken?
– Nem nevetünk, de nem is sírunk, hanem munka után járunk, mert körülbelül 15-20 százalékkal nagyobb az építőipar kapacitása, mint amire jelenleg megrendelése van. Éppen ezért félő, hogy rosszabb esetben 1-2 százalékkal kisebb lesz 2025-ben az ágazat teljesítménye, mint egy évvel korábban, és optimális esetben is legfeljebb a tavalyi eredményt tudjuk megismételni. De nem is feltétlenül szeretnénk az elmúlt évekhez viszonyítani, inkább azt nézzük, hogy mire lennénk képesek. Összességében azt mondhatom, hogy mintegy 15-20 százalékkal többre.
– 2025 jelentős beruházásokat is hozott Magyarországon. Eszerint ezek nem jelentettek kitörési pontot a hazai építőiparnak?
– Kétféle külföldi beruházás van. Az egyik, ami unión belülről érkezik, a másik, ami kívülről, és az elmúlt években utóbbiak voltak többségben. Ám ezeken a munkákon jellemzően csak néhány nagy hazai kivitelező, tervezővállalat tud részt venni, mert a szükséges építőanyagokat, munkaerőt zömmel az unión kívülről hozzák a munkákhoz. Lenne ugyanakkor két kitörési pontunk: az egyik a lakásügy, amiről mostanában sokat beszélünk. A másik pedig, hogy reményeink szerint nagyobb lendületet vesznek az állam által elhalasztott építési beruházások, amelyek első körben a tervezőknek adhatnak feladatot.
– Ami a lakásügyet illeti, nemrég elrajtolt a 3 százalékos, lakásvásárlásra fordítható hitel. Az építőiparban most bizonyára sokan figyelik árgus szemmel, milyen adatokról számolnak be a bankok, elvégre a mai hiteligénylők lesznek a holnap vásárlói az ingatlanpiacon…
– Valóban, erre vártunk évek óta, hiszen a lakásépítés területén a súlyponti probléma már hosszú ideje a finanszírozás. Tehát van elegendő építőanyag és kivitelezői kapacitás, annak, hogy a lakásépítés mégis mélypontra csúszott 2025-ben, a kiváltó oka a finanszírozás körüli nehézségek. Azt gondoljuk, és az ÉVOSZ mindig ezt képviselte, hogy amíg öt százalék alá nem mennek a hitelkamatok, addig érdemleges fellendülésre nem lehet számítani. Ez most megtörtént, ezért várunk sokat ettől a kormányprogramtól, már csak azért is, mert a kedvezményes hitel kortól, gyerekvállalástól, településtípustól függetlenül igénybe vehető, jószerével csak a hitelképesség a kritériuma. Azt gondolom, okkal várhatjuk, hogy akár már a jövő évre meg tudjuk duplázni a kivitelezésbe vett lakóingatlanoknak a számát, ami 2026-ban elérheti a 25 ezres nagyságrendet, és ez az ÉVOSZ számításai szerint körülbelül 800 milliárd forinttal nagyobb pluszmegrendelést jelenthet az építőiparnak. A bankokat máris megrohanták az érdeklődők, van tehát okunk reménykedni. A nagy ingatlanfejlesztők és közvetlenül a lakosság is keresi a kivitelezői kapacitást. Ha a lakáspiac a megszokott keretek között működik, akkor a lakosság fele közvetlenül az építőipartól rendeli lakóingatlanának a megépítését, vállalkozási szerződés keretében, generálkivitelezőkön keresztül, ötszázalékos áfa mellett.
– Az ÉVOSZ javaslatai közül az ugyanakkor egyelőre nem ment át a kormányprogramba, hogy a lakásfelújítások támogatása is essen hasonló kategóriába, azaz kapjon olyan támogatást, mint az új építés. Bíznak abban, hogy ez is változik?
– Az ÉVOSZ-nak az a szakmai álláspontja, hogy az új építés és a felújítás egyenrangú kell hogy legyen. A felújítások területén komoly elmaradások vannak, ezért tettük azt a javaslatot, hogy hasonló feltételekkel, mint az Otthon start, a lakásfelújításra is legyen egy átfogó, széles körben hozzáférhető program. Nem árt szem előtt tartani, hogy ha egy olyan lakást akarunk felújítani, amelyikhez 30 éve nem nyúlt hozzá senki, beszéljünk mondjuk egy átlagos, száz négyzetméteres Kádár-kockáról, és amennyiben azon mindent meg akarunk csinálni a mai elvárások szerint, tehát homlokzatszigetelés, födémszigetelés, épületgépészet, elektromos rendszer, fürdőszobák felújítása, az körülbelül 15 millió forint. Ennek a finanszírozási hátterét meg lehetne egy szintén 3 százalékos kamatozású hitelkonstrukcióval támogatni. A támogatásnak persze az épületre kellene vonatkoznia, tehát nem a kertre, a környezetre, a melléképületekre, és az energiatakarékos hőszigetelést mindenképp elvárásnak tekintenénk, amennyiben olyan lakóingatlan felújításáról van szó, amelynek az energetikai besorolása a mostani elvárásoknak nem felel meg.
– Azért pozitív gondolatok is elhangzottak idén, például az, hogy 50 százalékkal erősebb a magyar építőipar, mint 2010-ben…
– Igen, ezt egy előadásban hallottuk Csepreghy Nándor miniszterhelyettes úrtól, aki 2010-hez viszonyította az építőipar mostani teljesítményét. Alá tudom támasztani, hogy lényegesen jobb a teljesítőképességünk, ma már modern technológiák, építőanyagok vannak. Elterjedt a hazai építőiparban az életciklus-szemlélet, ebben gondolkodnak ma már a megrendelők, az ajánlatkérők és a kivitelezők is, ez azt jelenti, hogy egy felújítás során úgy nyúljunk hozzá mindenhez, hogy a következő 25-30 évben már ne kelljen, illetve az új építéseknél egyértelműen a fenntarthatóság, a környezettudatosság van a fókuszban. Ezt kívánja az ÉVOSZ szolgálni azzal is, hogy a napokban tartott Országos Építőipari Konferencián bejelentettük a prémium magyar építőanyag, illetve a prémium regionális építőanyag védjegyek bevezetését. Ezzel a fogyasztó figyelmét szeretnénk felhívni a hazai gyártású, ellenőrzötten jó minőségű építőanyagokra.
– Mennyire tudtak megerősödni a hazai gyártók az elmúlt években?
– Azt elmondhatjuk, hogy a termékeik jó minőségűek, de azt is hozzá kell tenni, hogy a hazai tulajdonú építőanyag-gyártók még továbbra is csak mintegy 15-20 százalékos nagyságrendben vannak jelen a magyar piacon. Tehát a pozíciójukat mindenképp célszerű erősíteni, akár a már említett védjegy elterjesztésével is. A kivitelezőknél már sokkal jobb a helyzet, ezen a területen 90 százalék a magyar tulajdonú cégek aránya, és az építőanyag forgalmazásáról is azt látjuk, hogy 80 százalékban magyar tulajdonú kereskedőhálózatokon keresztül lehet vásárolni. Az építőanyag-gyártásnál van csak ez a furcsa helyzet, ezért mindenképp célszerű lenne a hazai tulajdonú cégeket erősíteni az arányosabb piaci jelenlét érdekében.
– Friss hír, hogy megépült az első falazórobottal készített lakóház Magyarországon, és nem is először hallunk arról, hogy az építőipari robotok megjelentek már hazánkban. Hogy áll ezek elterjedése?
– Az ilyen technológiák nem egyik napról a másikra fognak teret nyerni nálunk. Elsősorban azért időigényes a folyamat, mert egyedi termékek megvalósításához kell ezeket a technológiákat beállítanunk, amelyek egyelőre költségesebb műveletek, mint az élő munkaerő alkalmazása, és felmerül a kérdés, hogy igényli-e a megrendelő ezeket a szolgáltatásokat, és ha igen, hajlandó is megfizetni? Ezért aztán egyelőre zömében hagyományos módszerekkel és építőanyagokkal dolgozik az építőipar, de úgy, hogy amit csak lehet ipari technológiával, előre legyárt üzemi körülmények között, így a helyszínen inkább az összeszerelés marad, ezzel rövidítve a kivitelezési időt és csökkentve az élőmunkaigényt.
