A gyerekek csendben várnak

„Az utóbbi néhány hónapban olyan szinten eldurvult a gyermekvédelemről és az ott hivatásukat választókról szóló közbeszéd, hogy az mélyen sérti az ő méltóságukat. A gyermekvédelem politikai csatározások kiemelt témája lett, újságírók és influenszerek olyan módon mutatják be a rendszer működését, amely alapján a közbeszédben megbélyegződnek a munkájukat odaadással, hittel, szakmai profizmussal végzők is” – így tiltakozik az Ágota Közösség internetes petíciója az ellen, hogy a gyermekvédelem ügyét politikai játszmák eszközévé silányítsák. A szervezet szerint a jelenlegi közhangulat olyan mértékben torzítja a gyermekvédelem társadalmi megítélését, hogy annak már közvetlen következményei vannak a szakellátásban.

„Szemét pedofilok!”

Jövőre lesz harminc éve, hogy dr. Kothencz János, aki a maga is állami gondoskodásban nőtt fel, életre hívta az Ágota önkéntesközösséget. A cél az volt, hogy azok a gyerekek, akik családjukat nélkülözni kénytelenek, valódi törődést, közösséget és reményt kapjanak. 2011-ben új fejezet nyílt életükben, amikor egyházi fenntartású intézményként létrejött a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató. A kezdeményezés Kiss-Rigó László püspök nevéhez fűződik, aki a Szeged-Csanádi Egyházmegye égisze alatt hívta életre az új szervezetet az Ágota, azaz Állami Gondoskodásban Élő és Veszélyeztetett Fiatalok Támogatásáért Alapítvány szakmai fundamentumából. Ma már az ország legnagyobb gyermekvédelmi szakellátást biztosító szervezete, amely tizenhárom vármegyében és a fővárosban mintegy ötezer-ötszáz gyermekről gondoskodik. Ők nagy százalékban nevelőszülőknél, kisebb részük pedig a szolgáltató harminchat lakásotthonában élnek.

Az Ágota Közösség munkáját három alapelv határozza meg. Elsőként: a családjukat nélkülöző gyerekeknek feltétel nélküli elfogadást és támogatást kell biztosítani. Másodszor: fontos számukra, hogy a gyerekek ne saját hibájukként éljék meg sorsukat, ezért érzékenyítő pedagógiával és terápiás szemlélettel segítik a belső gyógyulást. Harmadikként pedig: olyan közösséget építenek, amely nemcsak ellátást, hanem emberi támaszt is nyújt. Most azonban a méltatlan közbeszéd miatt megingott a társadalmi bizalom, és veszélybe került mindaz, amit évtizedek alatt nagy erőfeszítések árán sikerült felépíteni.

Dr. Kothencz János gyermekvédelmi szakértő, az Ágota Közösség vezetője a Demokratának elmondta, a rossz közhangulatnak kézzelfogható következményei vannak. Míg két-három évvel ezelőtt tízen pályáztak egy meghirdetett gyermekfelügyelői vagy szakmai vezetői pozícióra, addig manapság csupán egy-két jelentkező van. A nevelőszülői hivatásnál még súlyosabb a helyzet: egy adott térségből korábban húszan jelentkeztek, ma ketten.

– Ez nem a rendszer hibája, hanem a szakma társadalmi megítélésének következménye. Egy kollégámra, aki évtizedek óta dolgozik lakásotthonban, az utcán kiabáltak rá azzal, hogy: „Szemét pedofilok!” Ha megjelenik egy pozitív híradás egy tehetséges nevelt gyerekről, a kommentekben megélhetési nevelőszülőket emlegetnek, vagy a nevelőt hibáztatják azért, hogy a gyerek kikerült a saját családjából. Sokan inkább elhallgatják, hogy nevelőszülők, pedig büszkének kellene lenniük rá – fejtette ki. Hozzátette, nemrég egy állami elismerésben részesült nevelőszülőt gyalázták meg közösségi platformon úgy, hogy ügyvédi felszólítást kellett küldeniük. Hangsúlyozta, ezek nem egyedi esetek, a jelenség széles körben tapasztalható. Kérdésünkre, hogy a gyerekekhez eljut-e valami a közhangulatból, határozott igennel válaszolt, hiszen elképzelhetetlennek tartja, hogy egy gyerek, aki tizenkét év után már anyának szólítja a nevelőszülőt, ne érezné meg azt a kimondatlan terhet, amely a családra nehezedik.

Elmaradt rendszerváltás

Kothencz János úgy látja, a gyermekvédelmi szakellátásban, ahol mintegy huszonnégyezer gyermek sorsa dől el, még nem történt meg a rendszerváltozás.

– Az a szemléletmód, amelyet örököltünk, mélyen gyökerezik a kollektív nevelés eszményében, amely a rendszerváltás előtti időszakban természetesnek tekintette az intézményesített felügyeletet, sőt, az erőszakos szocializációs mintákat is. Harminc éve dolgozunk azon, hogy megváltoztassuk ezt az attitűdöt, és törődő, személyes, szereteten alapuló megközelítést képviseljünk. Sok minden, ami ma gyermekbántalmazásnak számít, a szocializmusban a nevelés része volt. A jogalkotói szándék a kormányzati ciklusoktól függetlenül nem tudta mindenhol érdemben befolyásolni ezt a túlintézményesült attitűdöt – fejtette ki.

Hozzátette, az elmúlt másfél évtizedben kezdődtek pozitív folyamatok, zajlott a régi, kollégium jellegű intézmények kiváltása, lakásotthonok jöttek létre, ahol négy-öt szakember gondoskodik tizenkét gyermekről. Szerinte ez a forma sokkal közelebb áll a családhoz, és pedagógiailag is összehasonlíthatatlanul eredményesebb, mint a korábbi több száz fős struktúrák. Felhívta rá a figyelmet, hogy a fővárosban ez nem ment úgy végbe, ahogyan kellett volna. Bár ott is történtek kitagolások, sok intézmény máig megmaradt komplexumként, ahol a lakásotthonokat csak falakkal választják el, de a lényeg nem változott.

Magyarországon a lakásotthonok rendszere az 1997-es gyermekvédelmi törvény bevezetése óta terjedt el. Noha még működnek nagyobb intézmények is, jelenleg a gyerekek többsége tizenkét fős lakásotthonokban él. Három vagy négy lakásotthon egy gyermekotthoni egységbe szerveződik, amelyek lehetnek akár eltérő településeken is. Minden lakásotthonnak külön vezetője van, míg a gyermekotthon szakmai vezetője felügyeli és koordinálja az egyes egységek tevékenységét.

Rácz Béla, a hódmezővásárhelyi Szent Pál Lakásotthon vezetője tizenhat éve dolgozik a gyermekvédelemben. Pályája során mindig a legnehezebb sorsú fiatalokkal foglalkozott, olyanokkal is, akik szerhasználóként kerültek az ellátórendszerbe. Kérdésünkre elmondta, a szintetikus és dizájnerdrogok – különösen a herbál és a kristály – az elmúlt tíz évben egyre inkább átvették az alkohol szerepét a leszakadó társadalmi rétegekben. Ezek a szerek olcsók, könnyen hozzáférhetők, és gyakran már az iskolák környékén is jelen vannak.

Kötődési zavar

A lakásotthon sosem lesz olyan, mint egy család, de Rácz Béla szerint a lehetőségekhez mérten mégis családias légkör uralkodik náluk. Itt ugyanúgy megünnepelnek mindent, mint egy családban: születésnapokat, ballagásokat, karácsonyt, húsvétot. A nevelői munka kapcsán Rácz Béla a kötődés fontosságát hangsúlyozza.

– Míg korábban a gyermekvédelemben az volt az elv, hogy a szakember ne kötődjön a gyerekhez, hogy objektívan tudjon dönteni, ma már világos, hogy kötődés nélkül nem lehet nevelni – fejtette ki. – A Szent Pál lakásotthonban minden gyermekfelügyelő egyúttal mentor is. Ez olyan kötődés, amely segíthet pótolni, amit a gyerekek gyakran nem kaptak meg otthon. A legtöbb gyerek kötődési zavarral küzd, ami nemcsak a családi kapcsolataikat, hanem az iskolai, munkahelyi és közösségi beilleszkedésüket is akadályozza. Ez gyakran vezet kiközösítéshez, iskolai lemorzsolódáshoz és társadalmi peremhelyzethez. Ha megtanítanánk a gyerekeket kötődni – mondja Rácz Béla –, az iskola is könnyebb lenne nekik.

A rendszer azonban nem mindig segíti a nevelők munkáját. Rácz Béla nem a béreket említi elsőként, hanem a férőhelyek hiányát és a szükséglet szerinti ellátás hiányosságait. Egy gondozási helyen gyakran nagyon különböző szükségletű gyerekek élnek együtt: szerhasználók, súlyos pszichés problémákkal küszködők, fogyatékossággal élők, viselkedési zavaros fiatalok. Rácz Béla szerint sokkal több speciális lakásotthonra lenne szükség. Egy szerhasználókat ellátó otthonban például addiktológus dolgozna, míg a pszichés problémáktól szenvedő gyerekekkel pszichiáter, antiszociális viselkedésűekkel pszichológus foglalkozna.

A közbizalom megingásáról is szó esik. Míg korábban pozitív visszajelzéseket kapott, ma már gyakran tapasztal gyanakvó tekinteteket. A hosszú évek alatt kiépített szakmai kapcsolatok stabilak, azokban nem tud kárt tenni a negatív közbeszéd, de fontosnak találja, hogy ne olyanok beszéljenek a gyermekvédelemről, akiknek nincs közük hozzá.

Az Ágota egyedi programjai közé tartozik a Kiválóság Díj, amelyet ötödik éve osztanak ki azoknak, akik négyes feletti tanulmányi átlagot érnek el. Az első évben háromszáz jelentkező volt, idén már több mint ezeregyszáz. Az Ágota több szakmai divízióval működik: a tehetséggondozás egyéni támogatást nyújt, például tánctanárt keres tehetséges gyerekeknek; a bűnmegelőzés rendőrségi együttműködéssel zajlik; az élménypedagógia ünnepi és kulturális programokat szervez; a pasztoráció beszélgetésre nyit lehetőséget nővérekkel; a sportdivízió pedig rendszeres versenyeket szervez, és egyéni edzéstámogatást ad.

Rácz Béla beszélt arról is, hogy az állami fenntartású intézményeknél mennyivel több lehetőségük van, ami néha kellemetlen érzést kelt benne, mert a gyermekvédelem egésze csak akkor tud előrelépni, ha minden gyereknek járna az, ami itt már valóság. Kothencz János rámutatott, a gyermekvédelem két jelentős problémával néz szembe. Egy tavalyi országos Ágota-kutatás alapján a nevelőszülők átlagéletkora több mint ötvenkét év, ezért fontos fiatalabb családokat is bevonni. További kihívás a létszámhiány, mivel a jelentkezések száma csökken, amit döntő részben a rossz közhangulat okoz. Mindez megnehezíti, hogy a gyermekeket családi környezetben helyezzék el. Becslései szerint legalább kétezer új nevelőszülői családra lenne szükség.

– A családjukból kiemelendő gyerekek száma nem feltétlenül emelkedett az elmúlt harminc év során, de a rendszer érzékenysége nőtt, részben a jogszabályi változásoknak, részben pedig a jelzőrendszer megerősödésének köszönhetően. A jelenlegi ellátókapacitások kevésbé tudnak hatékonyan reagálni, mint korábban – fejtette ki.

Az otthon illata

A Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató tizenhárom megyében és a fővárosban működtet nevelőszülői hálózatot, mintegy ezernégyszáz családdal. A Csongrádon élő Jakabné Mizsei Borbála nevelőszülővé válása nem előre megtervezett életpálya volt, hanem belső hiányból fakadó, lassan kibontakozó elhivatottság. Miután saját gyerekei felnőttek és elköltöztek, a ház kiürült, ő pedig magára maradt. Lánya vetette fel először a nevelőszülőség gondolatát, fia eleinte nem támogatta. Egy véletlen találkozás folytán egy tizenhárom éves lány – aki egy befogadóotthonban élt – kiszemelte őt magának, és biztatta, hogy legyen nevelőszülő. Elvégezte a szükséges képzést, megszerezte a működési engedélyt, és elsőként éppen ezt a lányt fogadhatta magához. Azóta tizenhat év telt el, és hét gyerek talált nála otthonra, biztonságra és újrakezdési lehetőségre. Megosztott velünk egy történetet, egyszer az egyik nevelt kislánya váratlanul így szólt hozzá: „Annyira szeretlek téged.” Ő meglepődött, megkérdezte, mégis miért. A kislány így válaszolt: „Amikor idekerültem hozzád, és beléptem az ajtón, már akkor tudtam, hogy itt jó lesz nekem, mert olyan jó illatot éreztem” – válaszolta a kislány. Korábban testvére rendszeresen sírt esténként, ami miatt ő sem tudott elaludni, Jakabné Mizsei Borbálánál viszont már az első éjszaka nyugodtan telt, mivel a testvére nem sírt és így aludni tudott.

De hogyan válik valaki nevelőszülővé? Szili-Balog Mária, a Csongrád-Csanád vármegyei nevelőszülői hálózat szakmai vezetője kérdésünkre részletesen leírta a folyamatot.

– Az első lépés egy motivációs levél, ezután behívjuk az illetőt személyes elbeszélgetésre, és ismertetjük a törvény által rögzített követelményeket, valamint az Ágota szemléletmódját – mondta Szili-Balog Mária. Ezután következik a környezettanulmány, párhuzamosan pedig zajlik a pszichológiai vizsgálat, nemcsak központilag, hanem az Ágota saját protokollja szerint is. Emellett a Nemzetvédelmi Szolgálat teljesen átvilágítja az illetőt. Ha minden szűrőn átmegy, jöhet a képzés, és ha minden vizsga sikeres, akkor a jelentkező működési engedélyt kap. A szándék megfogalmazásától a nevelőszülővé válásig legalább öt hónap telik el. Mint megtudjuk, a jelentkezők közül körülbelül minden tizedik jut át a kiválasztási folyamaton.

– A gyerekeket csak hosszú folyamat után emelik ki családjukból, de ekkorra gyakran már komoly elhanyagolást szenvednek el, mivel sok család nem veszi igénybe a szükséges szolgáltatásokat. És akkor jön a hívás éjszaka, hogy azonnal kellene egy férőhely. Ilyenkor gyorsan végiggondolom, ki az a nevelőszülő, aki nem lepődik meg, ha éjszaka beállítunk egy kislánnyal – mondja Szili-Balog Mária.

– Sokan úgy vélik, hogy a nevelőszülőség jelentős anyagi haszonnal jár, ám kevesen tudják, hogy a havi juttatás nem éri el a százezer forintot. Én most havi nyolcvanezret kapok. 2009-ben, amikor nevelőszülő lettem, még szó sem volt nevelőszülői fizetésről, csak a családi pótlékot kaptam a nevelt gyermek után. Én a nevelőszülői fizetést is mindig a gyerekekre költöm. Kétszer akkora figyelemmel kell lennünk, mert a nevelt gyerekeket árgus szemmel nézik az óvodában, iskolában. Tiszta-e a cipő, nem szakadt-e a ruha. Ezért maximálisan próbálok mindent megadni nekik, hogy ne sorolják őket hátrányos helyzetbe – mondja Jakabné Mizsei Borbála. A nevelőszülők nevelési ellátmányt is kapnak, amelyet teljes egészében a gyermek gondozására, nevelésére és fejlesztésére kell fordítani.

Jakabné Mizsei Borbála már azon dolgozik, hogy az óvónőt is rávegye a nevelőszülői szerepre, mivel jó tapasztalatokat szerzett két nevelt kislányával kapcsolatban. A gyerekek tíz hónap alatt jelentős fejlődést mutattak, észrevette az óvónő is. Úgy látja: fontos a gyerekeknek, hogy jó legyen a kapcsolat a nevelő- és a vér szerinti szülő között. Tapasztalatai alapján a vér szerinti szülők eleinte gyakran bizalmatlanok, úgy gondolják, hogy a nevelőszülő elvette tőlük gyermeküket. Ő beszélget a szülőkkel, például arról érdeklődik, milyen volt a gyermek kicsi korában, mivel a gyerekeket érdeklik a múltjukról szóló történetek. Véleménye szerint ez nyitottabbá teszi a vér szerinti szülőket, és a gyerekek nyugodtabbak lesznek. Jakabné Mizsei Borbálát sokan anyának hívnák, de azt kéri, inkább „mama” legyen a megszólítás, hogy ne bántsák meg a vér szerinti szülőt.

– De nem a megszólítás számít, hanem az, amit mögötte éreznek. Az, hogy valaki ott van velük mindennap, minden este, minden nehéz pillanatban – mondja.

Ebben a szelíd állandóságban formálódnak újra azok a gyerekek, akik valaha elvesztek, de most már tudják, nemcsak befogadták őket, hanem otthonra is találtak.

A megyei nevelőszülő-hálózat szakmai vezetője azt is elmondta, nem feltétel, hogy a nevelőszülő házaspár legyen, és elegendő a nyolc általános iskolai végzettség, mert – ahogy fogalmazott – a gyerek nem a diplomának fogja elsírni a bánatát, neki elsősorban empatikus, érző szívre van szüksége. Szili-Balog Mária úgy véli, a nevelőszülői hivatás hatása sokszor csak évekkel később válik láthatóvá. Számos egykori gondozott tér vissza segítőként, mert úgy érzik, tartozik azoknak, akik egykor nevelték.

Az Ágota Közösségben gyógypedagógusok és pszichológusok is a gyermekek és nevelőszülők rendelkezésére állnak. Rengeteg sport- és élményprogramot szerveznek, táboroztatnak, és mindezt ingyen, hogy a nevelőszülőknek ne kelljen erre költeniük. A szakmai vezető hangsúlyozta, gyerekek ezrei várnak arra, hogy családba kerülhessenek, és az utóbbi időben érezhetően visszaesett a nevelőszülői jelentkezések száma.

– Ami történik a médiában, az negatív hatással van azokra, akik még nem százszázalékosan döntöttek, de már motiváltak voltak. Nem abban bizonytalanodnak el, hogy akarnak-e gyerekeknek segíteni, hanem abban, hogy vállalható-e az a társadalmi stigma, ami a gyermekvédelemben dolgozókat éri. Sokan attól tartanak, hogy ha nevelőszülőként dolgoznak, akkor boldog-boldogtalan megrágalmazhatja őket, következmények nélkül mondhat rájuk bármit – mondta Szili-Balog Mária. Hozzátette, ennek az a következménye, hogy gyerekek maradnak család nélkül.

Vörös vonal

Amikor Kothencz Jánost arról kérdeztük, hogyan hat a gyermekvédelem körüli hangulatkeltés a szakmai munkára, úgy fogalmazott, hogy „ez már olyan szintre jutott, amire egy józan ember nem talál szavakat”. Hangsúlyozta, amikor azt olvassuk, hogy fekete autók állnak meg gyermekvédelmi intézmények előtt, ahová politikusok titokban bemennek, az nem a valóság, hanem tudatosan gerjesztett, uszító manipuláció.

– Aki minimálisan ismeri a gyermekvédelem működését, az tudja, hogy ezek a képek nem a valóságról szólnak, hanem a közvélemény félrevezetéséről. A szakma minden jelzést komolyan vesz, minden esetben vizsgálatot indít, és az esetek legtöbbjéről kiderül, hogy vaklárma volt. Vajon akik névtelen vádaskodónak állnak, felfogják, mit okoznak ezzel? – tette fel a kérdést. Úgy látja, hogy a gyermekvédelmi szakemberek még a legnehezebb időkben is tisztességgel helytálltak, amit inkább megköszönni, elismerni kellene, nem beléjük rúgni. Szerinte a politikának mihamarabb ki kellene vonulnia a gyermekvédelemből.

– A legjobb az lenne, ha csak annyit kérdeznének: miben segíthetünk? A többit majd mi megoldjuk. Már ott tartunk, hogy nem a szakmai protokoll, nem az ellátórendszer, hanem a bizalom hiánya miatt nincs hová elhelyezni a gyereket. A nevelőszülők elbizonytalanodnak, a jelentkezők elmaradnak, a férőhelyek elfogynak. És amíg a közbeszéd vádaskodik, a gyerekek családra, biztonságra, emberi méltóságra vágynak – mondta végezetül Kothencz János. Ahogy fogalmazott, elértük a vörös vonalat, ez az a pont, ahol nem hangos véleményekre, hanem csendes felelősségvállalásra és józanságra volna szükség.