„Más akolból származó juhaim is vannak”

Vasárnap délelőtt a mormon egyháznak a budapesti Hajnóczy József utcában található közösségi háza előtt várunk. Az istentiszteletre érkezők beszélgetéséből kihallatszik, hogy a hívek egy része angol nyelvterületről származik, a többség azonban magyar. Egy amerikai fiatalember szólít meg minket. Elmondjuk, hogy Klinger Gáborral, a gyülekezet egyik magyar tagjával egyeztettünk a mai találkozóról. Vendéglátónk néhány perc múlva valóban elénk jön, és együtt lépünk az épületbe, majd beljebb, az istentiszteleti terembe. A gyülekezeti házban csendes beszélgetés, gyerekzsivaj és izgatott készülődés fogad. Egy fiatal férfi int, hogy mellette még van szabad hely. Kezet rázunk, majd megtudjuk, hogy Hansennek hívják, és Amerikából érkezett hozzánk missziósként. Az istentisztelet szinte semmiben nem különbözik bármelyik protestáns egyház szertartástól: ének, ima, úrvacsora. Ám a közösség, amely itt összegyűlt, a világ egyik legdinamikusabban növekvő keresztény egyházához tartozik: ők az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza, közkeletű néven a „mormonok”. Jézus Krisztus követőinek vallják magukat, akik abban hisznek, hogy az I. század után elveszett isteni felhatalmazás visszatért a Földre az egyházalapító, Joseph Smith színre lépésével.

Jézus az Újvilágban?

Az istentisztelet után leülünk beszélgetni a budai közösség néhány tagjával, akik a múltról és a jövőről is szívesen mesélnek. A történet az Egyesült Államokban indult, a XIX. század elején. Joseph Smith vallásos családban nőtt fel, 14 éves korában kezdte kutatni az Istenhez vezető helyes utat, de minden felekezet azt hirdette, hogy nála az egyedüli igazság. Smith végül Jakab leveléből kapott ihletést: „Ha valakinek nincs bölcsessége, kérjen Istentől.” Kivonult tehát a házukhoz közeli ligetbe, ahol elmondása szerint imádság közben megjelent neki az Atya és Jézus Krisztus. Ők azt mondták neki, hogy egyik egyházhoz se csatlakozzon, ugyanis egyik sem bírja a teljességet.

– Mi nem tekintjük magunkat protestánsoknak. Szerintünk ugyanis az apostoli felhatalmazás elveszett az első század végére, és teljes visszaállításra, az igazság helyreállítására volt szükség. Nem reformációról beszélünk tehát, hanem újjáalapításról – kezdi Borsos Péter, az egyház egyik magyarországi vezetője.

Az első években az új egyház híveit gyakran zaklatták, üldözték, Joseph Smithet is többször börtönbe vetették, végül 1844-ben egy feldühödött tömeg megölte. A közösség irányítását Brigham Young vette át, aki nyugatra vezette a híveket, így született meg a Utah állambeli Salt Lake City, amely azóta is a világegyház központja.

Az egyházi tanítások középpontjában pedig a Biblia mellett a Mormon könyve áll, amelynek alcíme is sokat sejtető: „Egy másik tanúbizonyság Jézus Krisztusról”. A mormonok úgy tartják, az aranylemezekre írt isteni kinyilatkoztatás szerint – a lemezeket Joseph Smith egy angyaltól kapta, a rajtuk lévő ősi nyelvről lefordította, majd visszaadta őket – Kr. e. 600 körül Jeruzsálemből egy kis közösség vándorolt az amerikai földrészre, amely az évszázadok alatt virágzó civilizációt hozott létre. Csúcspontját pedig akkor érte el, amikor a feltámadt Krisztus megjelent a felfedezés előtti kontinensen. A tanítás szerint erre az Újszövetségben is utalt, amikor azt mondta, hogy „más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebből az akolból valók”. A mormon hit szerint ez utal Jézus amerikai működésére, illetve nem kizárt, hogy máshol is járt, arról azonban egyelőre nem tudunk.

– Ez az egyik legszebb üzenete a Mormon könyvének. Jézus Krisztus ugyanis minden népet, minden nemzetet meg akart szólítani, és ezt folytatjuk mi is missziós szolgálatunkkal – mondja Medveczky Árpád, aki szintén vezető az egyházban Magyarországon.

– A Biblia és a Mormon könyve együtt tesz tanúságot Jézus Krisztusról, a Biblia Júda törzsének írásait őrizte meg, a Mormon könyve József törzséét. Két tanú igazolja az evangélium kijelentését. Mi ezt így értjük – ezt már Medveczky Kamilla, Árpád felesége teszi hozzá, aki férjével is a gyülekezetben találkozott.

Temesvártól a Gellért-hegyig

A mormon egyház magyarországi története több mint 130 évvel ezelőtt kezdődött. 1885-ben érkeztek az első amerikai misszionáriusok hazánkba, és Temesváron alapítottak közösséget. Az első világháború után azonban Temesvár Romániához került, a hívek közül pedig sokan már az első világégés előtt kivándoroltak Amerikába, így az egyház magyarországi működése nehézkessé vált. A kommunista hatalomátvétel után végül a közösség feloszlott. A nyolcvanas évek végén kezdődött újra a mormon egyház hazai működése. 1987 húsvétján az egyházban apostoli címet viselő Russell M. Nelson a Gellért-hegyen felszentelte Magyarországot; ez minden országban megtörténik, mielőtt a mormonok az evangélium hirdetését megkezdenék.

– Ő nyitotta ki nekünk először az ajtót, számunkra mindig különleges marad a személye – mondja Starosta Kata, a budai közösség tagja.

Hozzáteszi azt is, hogy Nelson alakja nemcsak azért figyelemre méltó, mert világhírű szívsebészként részt vett a nyitott szívműtétek és a szív-tüdő gép kifejlesztésében, hanem mert 2018-ban ő lett a világegyház elnöke is. Közben kiderül, hogy éppen a beszélgetésünk előtti hajnalon hunyt el, 101 éves korában. A felszentelés után egy évvel a magyar állam hivatalosan is elismerte az egyházat, 1990-ben pedig megkezdődött Budapesten a rendszeres misszionáriusi munka. A gyors fejlődés része, hogy 1995-ben felépültek az első gyülekezeti házak Szombathelyen és Dunaújvárosban, majd 2006-ban megalakult az első magyarországi „cövek”, ami a szervezetileg önálló egyházkerületet, spirituális értelemben pedig ’az Úr sátrának erősségeit’ jelenti.

– Amikor engedélyezik egy-egy „cövek” létrejöttét, az azt jelzi, hogy a közösség elég erős és önálló ahhoz, hogy másoknak is támasza legyen – teszi hozzá Borsos Péter.

A vezető elmondása szerint ma Magyarországon mintegy 5700 tagja van a közösségnek, akiknek egyharmada aktív. A központ Budapesten van, de vidéken – Szegedtől Pécsig – is egyre több gyülekezet működik. Az egyház élete hamarosan újabb mérföldkőhöz érkezik itthon, nagyjából három év múlva megépül ugyanis térségünk első temploma. A mormon egyház életében a megszokottól eltérő jelentősége van a templomoknak, amelyek nem a vasárnapi istentisztelet helyszínei, hanem a különleges szent szertartásoké. Ilyen a halottakért végzett keresztség, az örökkévalóságig tartó házasság vagy a családi kapcsolatok megerősítésének rítusa. Eddig a legközelebbi templom a németországi Freibergben volt, nyolcórányi utazással lehet elérni.

Örök kötelékek

A halottakért végzett keresztség szertartása kapcsán meg kell említeni, hogy a mormon egyház óriási szerepet játszott a magyar levéltárak digitalizálásában. A hatvanas-hetvenes években ugyanis az egyház tagjai vitték mikrofilmre a magyar anyakönyveket, a levéltárakban pedig ma is azokat az olvasókat használják, amelyeket az egyház hagyott itt ajándékként. A magyarázat pedig az, hogy a mormon egyház komoly munkát fektet a családfakutatásba, ők hozták létre a FamilySearch oldalt is, hogy mindenki megismerhesse a családi gyökereit, így el tudja végezni az elhunyt ősökért való szertartásokat.

– Hiszünk abban, hogy családi kapcsolataink nem csak a halandó életünkre szólnak. Nálunk házasságkötéskor sem hangzik el, hogy „amíg a halál el nem választ”, mivel mi örök szövetségként tekintünk rá. A halottakért végzett keresztség pedig nem kötelező a lelkek számára, a túlvilágon eldönthetik, hogy elfogadják-e. De a lehetőséget meg kell adnunk, illetve hisszük, hogy ha mi ezt csináljuk, az a mi életünkre is áldást hoz – mondja Starosta János, az egyház egyik oszlopos tagja.

– Ha 300 éve Ázsiában élt valaki, aki nem ismerte Jézus nevét, rá is vonatkozik Jézus hívása. Végső cél, hogy Ádám családját szó szerint egyesítsük, mindenkiért el legyenek végezve a szertartások, így össze legyenek kapcsolva a családtagok – teszi hozzá Medveczky Árpád.

Starosta Kata hangsúlyozza, hogy a szertartás teológiai alapokon nyugszik. Jézus ugyanis azt mondta, hogy: „Senki, aki meg nem keresztelkedik víz és tűz által, nem kerülhet be a mennyek országába.”

– Ezt mi szó szerint értjük – erősíti meg mondandóját, majd Pál apostol korinthusiaknak szóló egyik leveléből idéz: – „Különben mit cselekszenek azok, akik a halottakért keresztelkednek meg…?”

Felmerül persze a kérdés, hogy mi van azokkal, akiket nem lehet azonosítani az iratok alapján.

– Akire nem lesz időnk, vagy akikről nem lelhetők fel írásos anyagok, azokért az ezeréves béke, azaz a millennium alatt elvégzik a szertartást, mindenkinek lesz lehetősége elfogadni, kivétel nélkül – magyarázza Borsos Péter.

Misszionáriusok a világ körül

Az egyházi élet másik fontos eleme a misszió, amely ugyan nem kötelező, de a fiúkkal szemben elvárás, a lányok számára lehetőség. A két év misszió költségeit alapvetően a fiatalok vagy a családjuk finanszírozza, de gyakran a közösségek vagy valamelyik egyháztag is hozzájárul a küldetéshez, szükség esetén pedig az egyház segít.

– 2019 és 2021 között végeztem a szolgálatot. Kemény tapasztalat volt. Sok elutasítással találkoztam, de megtanultam szembenézni a kudarccal, a siker­élmények pedig mindenért kárpótoltak. Mindent egybevetve életre szóló élményt szereztem – meséli Medveczky Árpád, aki Magyarországon folytatta missziós tevékenységét.

Medveczky Kamilla ugyan nem vett rész misszióban, de úgy látja, hogy a fiatalokat kitartásra neveli.

– Ma, amikor az emberek leginkább a telefonjukon keresztül kommunikálnak, nagyon furcsa élmény idegenekhez odalépni. De a személyes beszélgetésnek még mindig hatalmas az ereje, és egyre nagyobb szükség is van rá – teszi hozzá.

A beszélgetés egy másik résztvevője, Szobonya Olivér a missziós tevékenység kapcsán kitér arra, hogy az egyház igyekszik tartani a lépést a világgal, így az online térben is próbálják eljuttatni mindenkihez Krisztus üzenetét.

– Nem célunk, hogy bárkire is ráerőltessünk valamit. Aki azonban keresi Jézus Krisztust, annak segítünk és eldöntheti, mit gondol – mondja.

Mindezekkel összefüggésben beszélgetőpartnereink hangsúlyozzák, hogy az egyház semmiféle állami támogatást nem fogad el, illetve az egyszázalékos adófelajánlásról is lemondanak. Működésük teljes egészében a tagok tizedfizetéséből valósul meg. Ugyanakkor Magyarországon évente több tucat humanitárius projektet finanszíroznak, a Vöröskereszt mellett más civil szervezetekkel együttműködve.

– Fontos számunkra az állam és az egyház szétválasztása. Ugyanakkor jó kapcsolatra törekszünk a kormányzati szervekkel, mert közösen is tudunk segíteni a rászorulóknak – mondja Klinger Gábor.

A papság pedig nem hivatásszerű, hanem önkéntes szolgálatként látják el.

– Mindenkinek van civil állása és eltartja magát, a feladatokat pedig megosztva végezzük. Ez alázatra és felelősségre tanít – mondja Szobonya Olivér.

A világ egyháza

Ma az Utolsó Napi Szentek Egyháza világszerte 17,5 millió tagot számlál. Az Egyesült Államokban található ugyan a legnagyobb közösség, de összességében több egyháztag él az USA-n kívül, és a leggyorsabb növekedés Latin-Amerikában és Afrikában tapasztalható: Brazíliában, Mexikóban, Nigériában és Ghánában százezrek csatlakoztak az elmúlt évtizedekben. A világegyház vezetőségében ma már nem csak amerikaiak ülnek: van köztük brazil, német és ázsiai vezető is.

– Ez nem amerikai, hanem valódi világegyház – hangsúlyozza Borsos Péter.

A budapesti templom megépülését pedig izgatottan várják a magyarok és a környező országokban élő hívek egyaránt. Azt reméli mindenki, hogy ezzel erősödik a közösségi identitás, és egyre többen vállalnak majd aktív szerepet. A mormon egyház tanításai pedig egyszerre vonzóak és idegenek sokak számára. Az egyszerű életmód, a szigorú etikai szabályok, a különleges szertartások világa, amelyekről sokan igen keveset tudnak.

Amikor elhagyjuk a budai imaházat, még visszhangzik bennünk Klinger Gábor egyik mondata: „A mag el lett ültetve, és növekedni kezdett.” A magyar mormon közösség története valóban egy kis magból nőtt ki – Temesvárról, a Gellért-hegyen át a közelgő budapesti templomig. Hogy mekkora fává terebélyesedik, azt majd az idő dönti el.