Adjon, akinek jutott! – A kétségbeesés elszántsága 2.
Dr. Hencz Péter, e-mailAbban, hogy a nemzet nem semmisült meg, sőt a kis Csonka-Magyarország Európa egyik legdinamikusabban fejlődő országa lett, meghatározó szerepe volt Klebelsbergnek. Országépítő programjának vezérelve az volt, hogy a kultúrát, oktatást, tudományt, egészségügyet, művészeteket, sportot kell fejlesztenünk. Ezen célokra a nemzeti jövedelem 10-15 százalékát fordította, ami nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő volt.
A vezetők megtalálására a középiskola gyakorol döntő befolyást. Elképzelése szerint az ország irányítása 3-4 ezer kiválasztott, tehetséges, jól képzett, Nyugatot megjárt és nyelveket beszélő vezetővel biztosítható. „Veszve van az a nemzet, amely a legfontosabb pozíciókba nem tud azok betöltésére legmegfelelőbb embereket állítani.” Hiszen „az emberek önként és készségesen csak azokat követik, akiknek felsőbbrendűségéről, fölényéről meg vannak győződve.” De azt is hozzáteszi, hogy a tehetség nemcsak az előjogok, hanem a kötelességek forrása is.
Politikai hitvallásában legfontosabb elem ezek összhangja. A hatalommal bíróknak, a vagyonosoknak erkölcsi kötelességük, hogy többet teljesítsenek, a vagyonhoz csak akkor van jogalapjuk. Ha erre nem képesek, a szociális lelkiismeret alapján kell segíteniük. Nemcsak alkotásai, hanem gondolatai is a mának szólnak: „Lehet egy nemzetet szegénnyé, koldussá tenni, de ha a nemzetben lakozó szellemi és erkölcsi erőket megtartani és gyarapítani képesek vagyunk, akkor a nemzet nincs elveszve, és mindent vissza lehet szerezni…”
