Németország a fegyverkezés útján

Egyre nyilvánvalóbbá válik, a Merz-kormány eltökélt szándéka, hogy Németország az Egyesült Államok nélkül, Nagy-Britanniával és Franciaországgal karöltve vezető szerepet vállaljon az Oroszország elleni konfliktusban. Az átalakuló világ geopolitikai forgatagában már nem lehet az USA-t bent, a németeket pedig lent tartani.

Az Ukrajnának nyújtott pénzügyi támogatásokhoz való német hozzájárulás már az előző kormány idején is meghatározó volt, de nagyságrendjében tavaly óta is jelentős növekedés figyelhető meg: 2022 és 2024 novembere között a szövetségi köztársaság összesen 34 milliárd euróval támogatta Ukrajnát, beleértve a humanitárius programokat és az uniós segélycsomagokat. Nem egészen egy év alatt a támogatás mértéke új dimenzióba lépett: augusztus 13-án az AP hírügynökség 40 milliárd eurós német katonai segélyről számolt be. 2025 márciusában hárommilliárd eurót, júniusban kilencmilliárdot, augusztusban pedig további 5,5 milliárdot fordítottak erre a célra.

Német gyárak Ukrajnában

Egyre többen tartanak attól, hogy Németország katonai konfliktusba lép Oroszországgal, és magával rántja a kontinenst.

Miután a német légierő magas rangú tisztjei 2024 tavaszán a krími híd elleni támadásokat tervezték, az orosz állami televízió bemutatta a legfontosabb német hidakat, amelyeket cserébe lerombolnának. Igor Korocsenko, az orosz Nemzetvédelmi magazin (Nacionalnaja oborona) főszerkesztője 2025 májusában közölte: „A Taurus cirkálórakéták Oroszország elleni bevetése azt jelentené, hogy Németország részt vesz az Oroszországi Föderáció elleni háborúban. Mivel ezeknek a cirkálórakétáknak a gyártója távol esik a városi központoktól, csak egyetlen megtorló csapásra van szükség.”

Merz már nem beszél a Taurusokról – de ez nem jelenti a cirkálórakéták tervének elvetését. Épp ellenkezőleg: május végén, Zelenszkij berlini látogatása során a Bild című lap arról számolt be, hogy a német kormány a tervei szerint „több millió eurót biztosít az ukrán hadiiparnak, hogy önállóan fejlesszen és tömegesen gyárthasson akár 2500 kilométeres hatótávolságú cirkálórakétákat”. Ez a Taurusok hatótávolságának az ötszöröse. A bejelentett rakéták már nem Taurusok, és a végső gyártási fázisban az utolsó csavarokat Ukrajna területén húznák meg.

Három német cég már dolgozik Ukrajnában, jelentette be Zelenszkij június végén, és a negyedikre várnak. A német–ukrán partnerségek száma a következő napokban húszra emelkedhet, örvendezett a Der Spiegel.

Ám a közös gyárak egy részét az oroszok augusztus elejére megsemmisítették. A TASZSZ hírügynökség jelentése szerint az orosz hírszerzés a védelmi minisztériummal közösen különleges műveletet hajtott végre, amelynek eredményeként megsemmisítették a Szapszan operatív-taktikai rakétarendszert fejlesztő ukrán vállalatokat.

A TASZSZ szerint a nagy hatótávolságú ballisztikus rakétát, amely képes mélyen behatolni Oroszország területére, „egy nyugat-európai ország szakembereinek segítségével és Németország pénzügyi támogatásával fejlesztették ki”.

Hadiipar mint Hitler idején

Közben Németország jelenlegi történetének legmélyebb recessziójában van. Gazdasági teljesítménye három éve csökken. Az összeomlást nagyrészt önmaga okozta, miután az úgynevezett energiaátmenet elvágta az országot az olcsó fosszilis tüzelőanyagoktól, amit tovább súlyosbít az olcsó szibériai készletek bojkottja. Jelenleg 1,08 eurót fizet köbméterenként az Egyesült Államokból származó cseppfolyósított földgázért. Az orosz LNG ezzel szemben 51, az orosz vezetékes gáz pedig mindössze 32 centbe kerülne. Ilyen árak mellett nem meglepő, hogy az ipar elvesztette versenyképességét, és egyre több cég zárja be az üzemeit.

Augusztus közepén Miguel López, a Thyssenkrupp vezérigazgatója a Focus magazinban megüzente, hogy külföldre költözteti a termelést, ha az áramárakat nem csökkentik a kétharmadával. Az acélipari divízió, a vállalat egykori zászlóshajója tavaly 1,4 milliárd eurós veszteséget könyvelt el. Az egyetlen terület, ahol a cég még mindig prosperál, a tengeralattjáró-ágazat. López szerint a haditengerészetet kivéve nagyon gyengék a piacok, és sajnos nincs fellendülés. A Focus című lap hozzátette, hogy jelenleg semmi sem ragadja meg jobban a pénzügyi világ képzeletét, mint a védelmi részvények.

Egyre nyilvánvalóbb, hogy Friedrich Merz fegyverszerződések megkötésével akarja újraéleszteni a tönkrement gazdaságot. Az állam megvásárolja az acélt, amelynek előállítása már régóta nem versenyképes a piacon, és tengeralattjárók vagy rakéták építésére használja fel. A Volkswagen pedig, ahogyan Hitler idején kezdetben tette, ismét katonai járműveket gyárt az eladhatatlan autók helyett.

Ez kétségtelenül munkahelyeket biztosíthat – de milyen áron? Mert amikor autókat exportálnak, a bevételt a vevő állja. Amikor viszont harckocsikat gyártanak, az állam a nemzetközi tőkepiacokon felvett adósságával fizet. A VW és a Thyssenkrupp jól jár, akárcsak Friedrich Merz korábbi munkaadója, a Blackrock. De az államnak a hitelből finanszírozott hadiipar megaadósságot, adósságspirált hoz és a pénz leértékelődését.

Az adósságféktől való elszakadás útja tehát vagy hiperinflációhoz, vagy háborúhoz vezet. Vagy ugyanebben a sorrendben mindkettőhöz.

Friedrich Merz adósságpolitikája megegyezik Hitlerével és Rooseveltével, akik épp ugyanabban az évben, 1933-ban kerültek hatalomra. Mind az amerikai New Deal, mind a náci gazdaságpolitika John Maynard Keynes brit közgazdász elméletein alapult: az államnak recesszió idején keresletet kell gerjesztenie, és ezáltal felpörgetni a gazdaságot. Hitler alatt a munkanélküliség nullára, Roosevelt alatt pedig a felére csökkent. De az államadósság felrobbant, az infláció az egekbe szökött.

Ez volt az a pillanat, amikor 1936-ban Göring bejelentette a „Fegyverek vaj helyett” programot: a cél az volt, hogy négy éven belül készen álljanak a háborúra. Ma ugyanezt halljuk: felkészülni, készen állni a háborúra.

A hadizsákmány, a nyersanyagok elrablása és a rabszolgamunka a megszállt országokban azután egy időre elég volt fedezetnek a Harmadik Birodalom számára.

Ugyanígy a dollárkibocsátás hatalmas inflációjával szemben az USA is csak úgy tudta biztosítani a fedezetet, hogy a világ szinte összes aranytartalékát megszerezte hadianyagért cserébe.

Az első hadizsákmány

Ez az az út, amelyen Merz is járni kíván. Ha efelől bárkinek kétsége támadna, elég elolvasni a kancellár írását a zárolt orosz vagyon felhasználásáról, ami a Financial Times című brit újságban jelent meg. Ebben kifejti, Németország támogatja, hogy Ukrajna 140 milliárd eurós kamatmentes kölcsönt kapjon, amelynek fedezetéül az EU-országokban befagyasztott orosz állami vagyon szolgálna. Az írás címe: Háború Ukrajnában – Új pénzügyi lendület az ukrajnai békéért.

Íme néhány idézet Merz üzenetéből:

„Németországnak különleges felelősséget kell vállalnia – és fog is vállalni.”

„Új lendületre van szükségünk ahhoz, hogy megváltoztassuk Oroszország számításait.”

„Amíg szükséges, támogatni fogjuk Ukrajnát. Ez az európai döntés. Itt az ideje, hogy ezt a politikai ígéretet egy olyan eszközzel támasszuk alá, amely félreérthetetlen jelzést küld Moszkvának az ellenálló képességről. Az elmúlt években gyakran játszottunk a biztonságra. Most a pénzügyi források olyan mértékű mozgósítását szorgalmazom, amely több évre biztosítja Ukrajna katonai ellenálló képességét.”

„Németország óvatos volt és marad az Orosz Központi Bank Európában befagyasztott eszközeinek elkobzása kérdésében – és jó okkal. […] Ez azonban nem tarthat vissza minket: meg kell fontolnunk, hogyan kerülhetjük meg ezeket a problémákat, és hogyan biztosíthatjuk az erőforrásokat Ukrajna védelméhez.”

„Ezt a kölcsönt csak akkor fizetnék vissza, ha Oroszország kártalanítja Ukrajnát a háború alatt okozott károkért.”

„Az ilyen jelentős segítségnyújtáshoz a tagállamok költségvetési garanciáira van szükség. Ezeket a kétoldalú garanciákat a hosszú távú uniós költségvetés keretében fedezetnek kell felváltania, amint a következő többéves pénzügyi keret 2028-ban hatályba lép. Az így mozgósított források több évre biztosítanák Ukrajna védelmi képességeit. Ezt a javaslatot a jövő szerdai koppenhágai találkozónkon fogom megvitatni az európai állam- és kormányfőkkel.”

„Ideális esetben ezt a döntést egyhangúlag kellene meghozni – ellenkező esetben az Ukrajna mellett szilárdan elkötelezett tagállamok túlnyomó többségének kellene elfogadnia” – kerülné meg az egyhangú döntéshozatalt a német kormányfő.

Orbán Viktor miniszterelnöknek ismét sikerült megnyernie a csatát. Több uniós ország ragaszkodik az egyhangú döntéshozatalhoz, és egyre többen utasítják el a gigahiteleket, a jogszerűtlen döntéseket, valamint azt, hogy az európaiak pénzét Ukrajnába küldjék. De a veszély nem múlt el…