Nesze semmi, fogd meg jól – városrehabilitáció Pikó-módra
A józsefvárosi Százados-negyed új pihenőparkjának esete ékes példája annak, amikor egy önkormányzat olcsó látszatmegoldásokkal igyekszik magához édesgetni a választópolgárokat.
Parlagfű, libatop és betyárkóró – zömmel ezek a gyomnövények uralják a VIII. kerületi Százados-negyed új színfoltjának szánt pihenőparkot – már amennyiben annak lehet nevezni a város talán legforgalmasabb útja mellett létesült sivár gaztengert.
Már a helyszínválasztás is fejtörést okoz, nehéz ugyanis megfejteni, hogy a belga Atenor cég pénzügyi okokból végül fel nem épült irodaházainak szánt területnek miért arra a felére tervezték ezt a létesítményt, amelyik közelebb van a benzingőzös és zajos Hungária körúthoz, és miért nem arra a felére, amelyik a sokkal csendesebb Százados út felé néz.
A kérdés persze költői, valószínűleg nem átgondolt, hanem sokkal inkább kényszer szülte döntés eredménye ez, hiszen a jobb adottságokkal rendelkező térfelet már jóval előbb einstandolta egy cég és felszíni parkolót létesített ott. Amire egyébként nagy szükség volt, mivel a környező utcákban tilos a parkolás este 6 után azoknak, akik nem rendelkeznek az önkormányzat által kiadott engedéllyel – magyarul ha a helyiekhez vendégségbe érkezik egy rokon vagy barát, az csak ott tudja leparkolni az autóját, különben megbüntetik. A parkioló kivitelezése persze lehetett volna igényesebb: a fekete salakkal borított, hepehupás telket szintén felveri a gaz, s nem mellesleg egy olyan gyenge minőségű kerítéssel lett körbevéve, ami már a felállítását követően kidőlt itt-ott.
A nyáron átadott pihenőpark látványa egyébként nem sok mindenkit zavar, hiszen a panellakótelep felől alig látni, látogatója pedig alig akad, a csenevész fácskák kicsinyke árnyékában meghúzódó padokra csak ritkán ül le valaki, a pingpong- és teqballasztalokat pedig még ritkábban használják. A szmog és az autós forgalom bántóan zavaró zsivaja mellett nyáron a perzselő nap is távol tartotta a sportolni vágyó környékbelieket, most, hogy a növényzet pedig lassan megadja magát az évszakváltással járó lehűlésnek, még kevésbé vonzó ez a Pikó-féle oázis.
Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a közel- és régmúltbéli állapotokhoz képest ez tényleg egy kis paradicsom, hiszen néhány éve még csak szeles időben porzó építési törmelék, a híres Százados úti kenyérgyár lebontását követően pedig évtizedekig romok magasodtak itt, amelyek között szívesen tanyáztak a hajléktalanok és a drogosok.
Az értékes telek azonban rendkívül rosszul lett hasznosítva, a környékbeliek közül sokan úgy érzik, csak szépségtapaszt kapott a lakókörnyezetük ahelyett, hogy valóban hasznos létesítménnyel gazdagotott volna.
