Híd kelet és nyugat között

Je Hsziao-kang 1955-ben született Kuangtung tartományban, tanulmányait a pekingi Pekingi Központi Zeneakadémián, majd az amerikai University of Rochester Eastman School of Musicban folytatta. Mesterei között volt Samuel Adler, Joseph Schwantner, Louis Andriessen és Alexander Goehr is. Je Hsziao-kang a kortárs zenei élet meghatározó alakja, a komponálás mellett jelentős közéleti és oktatói szerepet is vállal. Többek közt a Kínai Zeneszerzők Szövetségének elnöke, a Pekingi Központi Zeneakadémia zeneszerzés-professzora, a Royal Northern College of Music (Manchester) nemzetközi zeneszerzés tanszékének vezetője, tiszteletbeli professzora a Csajkovszkij Konzervatóriumnak és a Sanghaji Zeneakadémiának is.

Az október 27-i zeneakadémiai koncert igazi zenei különlegességnek ígérkezik, ugyanis Je Hsziao-kang két műve is hallható lesz: a The Faint Ginkgo (Az eltűnt ginkólevelek) és a Loquat in 5 Colors (Ötszínű japán naspolya), melyekben a zeneszerző természethez, filozófiához, a kínai és az egyetemes kultúrához fűződő mély kötődése tükröződik. A műsoron Liszt Ferenc Magyar fantáziája, valamint Szergej Prokofjev Rómeó és Júlia szvitjének részletei is szerepelnek, megidézve a romantika, a XX. századi orosz zene és a kortárs kelet-ázsiai kompozíciós gondolkodás világát. Prokofjev választása persze nem véletlen: Je Hsziao-kangot a kínai zene Prokofjevként is emlegetik, ugyanis – dacára a Prokofjev és Je közti időbeli távolságnak –, mégis számos közös vonás, például a komponálás stílusának hasonlósága fedezhető fel a két művész között.

– Néhány évvel ezelőtt Bécsben hallottam a kínai zeneszerző egy darabját, és elvarázsolt a zenéje. Később a Pannon Filharmonikusok egyik koncertjére két művét is beemeltem, ami óriási közönségsikert aratott. Talán ezért is lepődtem meg annyira, hogy a világhírű zeneszerző 70. születésnapjára Európában sehol sem szerveznek koncertet: csak Sanghajban hat hangversennyel emlékeznek meg a jeles alkalomról – mondja Bogányi Tibor karmester, az est dirigense.

– Az európai zenére erős érzelemgazdagság, érzelmi kifejezésmód a jellemző – gondoljunk Csajkovszkij, Brahms zenéjére –, egy szimfónia egyetlen zenei motívumból organikusan építkezve gigantikus kompozícióvá épülhet. A kínai zene, hasonlóan a magyarhoz, a pentaton motívumokra épít, ám eltér az európai zene kifejezési módjától: naivabb, bájosabb akkor is, erőteljesen szólal meg, és sohasem bántó. A kínai zenében különböző hangulatok váltják egymást, valahogy úgy, mintha egy sebesen száguldó vonatból néznénk a tájat: a kompozícióban épp ilyen gyorsan változnak a zenei atmoszférák – magyarázza Bogányi Tibor a kínai és az európai zene közötti különbséget, hozzátéve, hogy a keleti zenére a szemlélődés, a környezet megfigyelésének aprólékossága és a mély gondolatiság a jellemző, amely a keleti filozófiában, azaz a kulturális tradíciókban gyökerezik. Bogányi Tibor hangsúlyozza, Je Hsziao-kang művei a természet iránti mély vonzalmáról, a kínai tradíció ősi, mágikus jelentőségű növényei iránti érdeklődéséről és a buddhista gondolkodáshoz való mély kötődéséről is mesélnek, ugyanakkor rendkívül élvezetes zenét ír, ami egyszerre modern és gyökereiben hagyományos, személyes és univerzális: muzsikája híd a kínai és az európai kultúra között.