A hírhedt pszichológiai kísérlet, amelyet ma már tilos lenne elvégezni + Videó!

Albert Bandura pszichológus forradalmi kísérlete megmutatta, hogy a gyerekek nemcsak szavakat, hanem viselkedést is tanulnak – pusztán azáltal, hogy megfigyelik a felnőtteket. A Bobo baba kísérlet örökre megváltoztatta, amit a tanulásról és az emberi természet utánzásáról gondolunk.

A kísérlet, amely megrengette a pszichológiát

Az 1960-as évek elején egyre többen aggódtak amiatt, milyen hatással van a televízióban látott erőszak a gyerekekre. Albert Bandura, a Stanford Egyetem professzora úgy döntött, hogy tudományosan is megvizsgálja: vajon elég-e pusztán megfigyelni az agressziót ahhoz, hogy a gyerekek maguk is agresszívvá váljanak?

Korábban a pszichológia két nagy iskolája másképp gondolkodott erről. A behavioristák, például B. F. Skinner, azt hitték, hogy csak jutalom vagy büntetés útján tanulunk. A freudi pszichoanalitikusok szerint pedig az agresszió kiélése segít levezetni a feszültséget – ezt nevezték katarzisnak. Bandura viszont azt feltételezte: a gyerekek képesek pusztán megfigyelés útján elsajátítani a viselkedést, anélkül, hogy bármilyen jutalmat vagy büntetést kapnának.

A kísérlet felépítése

A híres Bobo baba kísérletben 72 óvodáskorú gyermeket – 36 fiút és 36 lányt – vontak be a Stanford Egyetem óvodájából. A gyerekeket három csoportra osztották:

• az egyik csoport agresszív felnőttet látott,
• a másik nyugodt, nem agresszív modellt,
• a harmadik pedig egyáltalán nem látott felnőtt példát.

A „Bobo baba” egy nagy, felfújható bohócszerű játék volt, amely visszapattant, ha valaki megütötte. Az agresszív modell – egy felnőtt férfi vagy nő – ütötte, rúgta, és verbálisan is támadta a babát olyan kifejezésekkel, mint „Üsd az orrát!” vagy „Pow!”. A nem agresszív modell ezzel szemben csendesen játszott, teljesen figyelmen kívül hagyva a babát.

Ezt követően a gyerekeket szándékosan enyhén frusztrált helyzetbe hozták – például elvettek tőlük játékokat –, majd bevitték őket egy másik szobába, ahol agresszív és békés játékok is voltak. A kutatók egyirányú tükrön keresztül figyelték, hogyan viselkednek a gyerekek.

A Bobo Baba Kísérlet

A megdöbbentő eredmények

Azok a gyerekek, akik látták az agresszív felnőttet, jelentősen több agresszív cselekedetet mutattak, mint a többiek. Ők nemcsak lemásolták a látott mozdulatokat és szavakat, hanem új, kreatív agresszív viselkedéseket is kitaláltak – például fegyvert formáztak a kezükből, vagy megpróbálták „lelőni” a babát.

A kutatás azt is kimutatta, hogy a fiúk általában agresszívebbek voltak, különösen, ha a felnőtt modell férfi volt. A lányok viszont verbális agressziót mutattak inkább, főleg ha női modellt láttak. A gyerekek reakcióiból jól látszott, hogy már ekkor is érzékelték a társadalmi elvárásokat:
„A nőknek nem illik így viselkedni” – mondta az egyik kislány, amikor női modellt látott agresszíven viselkedni.
Másikuk viszont megjegyezte: „Ő olyan erős, mint az apukám!”

A tanulság: az erőszak ragadós

Bandura következtetése egyértelmű volt: a viselkedést megfigyelés útján is el lehet sajátítani, még jutalom vagy büntetés nélkül is. Ez az eredmény alapjaiban cáfolta a korábbi tanuláselméleteket, és megnyitotta az utat a szociális tanuláselmélet előtt.

A kutatás azt is megkérdőjelezte, hogy az agresszió „kiélése” valóban csökkenti a feszültséget. Épp ellenkezőleg – a kísérlet szerint az erőszak látványa növeli az agressziót, és a gyerekek hajlamosabbá válnak arra, hogy ezt a viselkedést maguk is alkalmazzák.

A modellkövetés ereje

A Bobo baba-kísérlet óta tudjuk, mennyire meghatározó szerepet játszanak a példaképek a gyermekek fejlődésében. Legyen szó szülőről, tanárról vagy televíziós szereplőről – a gyerekek utánozzák, amit látnak. Ezért ma már a pedagógia és a pszichológia is hangsúlyozza a pozitív modell szerepét a nevelésben.

Bandura későbbi kutatásaiban bevezette a helyettes megerősítés fogalmát is: az emberek nemcsak azt figyelik, mit tesznek mások, hanem azt is, hogy mi történik velük utána. Ha egy viselkedés jutalmat eredményez, nagyobb valószínűséggel utánozzák, ha büntetést von maga után, akkor elkerülik.

Egy későbbi, 1965-ös vizsgálatban például a gyerekek csak akkor ismételték az agresszív viselkedést, ha azt jutalmazták – ez bizonyította, hogy a megfigyelés és a következmények együtt alakítják a tanulást.

Etikai dilemmák

Bár Bandura kísérlete forradalmi volt, ma már etikai aggályokat vet fel. A gyerekeket szándékosan agresszióval terhelt helyzetbe hozták, és nem tudhatták, hogy az, amit látnak, „csak játék”. A pszichológiai kutatások etikai szabályai azóta sokkal szigorúbbak: ma már nem lenne megengedett olyan vizsgálat, amely potenciálisan agresszióra ösztönöz kisgyermekeket.

Mindezek ellenére a kísérlet felbecsülhetetlen hatással volt a tudományra és a társadalomra. A pedagógia, a médiaetika és a pszichológia területén máig hivatkozási alap: emlékeztet arra, hogy minden tettünk példát mutat, különösen a gyerekek számára.

A mai üzenet

A Bobo baba mára a pszichológia ikonikus szimbóluma lett. Az internet, a közösségi média és a videójátékok korában Bandura tanulsága aktuálisabb, mint valaha. A gyerekek ma is nap mint nap látják mások viselkedését – csak éppen a képernyőn keresztül.

Ahogy Bandura fogalmazott:
„A legtöbb ember nem születik agresszívnek – azzá válik, ha az agressziót látja mintaként.”

A Bobo baba-kísérlet tehát nemcsak a tanulásról szólt, hanem rólunk, felnőttekről is. Arról, hogy amit mutatunk, az formálja a jövőt.