Hirdetés
Fotó: Demokrata/T. Szántó György

– Süllyedhet még ennél lejjebb az uniós politika?

– Súlyos helyzet alakult ki, és alapvetően az ukrajnai háború számlájára írom, amit látunk. Az unió abszolutizálta a háborút, fekete-fehéren festi le az agresszort, az áldozatot, a viszonyokat, a racionálisan nem magyarázható döntéseket morális dimenzióba viszi. Tény, hogy már Angela Merkel kancellársága idején kezdett rossz irányba fordulni az unió hajója. 2008-ban az EU nagyobb, erősebb gazdasággal rendelkezett, mint az Egyesült Államok. Akkor 16,3 trillió dollár volt az unió GDP-je, az Egyesült Államoké 14,7 trillió.

2024-ben viszont az USA-é már 29,4 trilliós szinten állt, az unióé pedig csak 19,4 trillión. A változás ideológiavezérelt döntéseket és az erőforrások hűtlen kezelését mutatja az európai elit szintjén. A kérdésre válaszolva igen, van még lejjebb.

– Kik vezetik Európát? Miért pont ezek a korábban már többször, akár morálisan is kudarcot valló politikusok kerültek kulcspozíciókba?

– Az uniós elit alapvető feladata lenne, hogy a legeredményesebb gazdasági irányba vigye a 27 tagállamból álló szervezetet. Mert az unió eredetileg gazdasági tömörülés. A tisztségviselők nem döntéshozók, hanem adminisztrátorok, miközben uralkodóként viselkednek. Például hangos felháborodással kifogásolták tavaly Orbán Viktor békekörútját, mondván, senki sem hatalmazta fel rá, nem állt mögötte uniós konszenzus. Rendben, de akkor hol a konszenzus Von der Leyen asszony és António Costa ET-elnök háborút támogató küldetése mögött? Az, hogy milyen minőségű és képességű elit vezeti Európát, az a Nyugat belső problémáinak hű lenyomata. A háború felnagyította az európai elit szakmai, de ami a fő, morális alkalmatlanságát is. A legszembetűnőbben most azoknak a hibáknak a következményeit látjuk, amelyeket a háború vétkes kezelése okozott. Brüsszel ma már megtagadja a kapitalizmus alapelveit, a maga által is hirdetett liberális demokrácia lényegét, de az olyan egyetemes értéket is, mint a semlegesség. Elveszi az orosz vagyont, és közben nem érdekli, hogy pénzügyi összeomlást, bizalomhiányt, tőkekivonást okozhat Európában. Ez még a leginkább érintett, csaknem 200 milliárd eurónyi orosz vagyont kezelő belga bankház szerint is lopás. Betiltották az orosz tévécsatornákat. Az információhoz való hozzáférés ma már nem emberi jog. Miként tájékozódhat az átlagember, netalán egy nemzetközi kapcsolatok szakos egyetemista a nemzetközi helyzetről, amikor Észak-Koreával versenyezhetünk az információcsatornák blokkolásában?

– A háborút lehet hogy eleve Európa ellen találták ki?

– Ezt nem tudni, de az biztos, hogy amerikai politikusok már évekkel ezelőtt nyíltan beszéltek arról a Friedman-doktrína alapján, hogy meg kell akadályozni a német technika és a bőséges orosz nyersanyagkészlet találkozását. Azaz le kell választani Németországot Oroszországról. Washington ezt tekintette a siker kulcsának. Tudni kell, hogy 2013 februárjában az orosz vezetés megújította a külpolitikai stratégiáját. A dokumentum 56. pontja arról szól, hogy átfogó gazdasági együttműködést kell teremteni a Lisszabon és Vlagyivosztok közötti térségben. Vagyis ez egy közös, eurázsiai gazdasági tér kialakulásához vezetett volna. Rá egy év múlva államcsíny történt Ukrajnában. Véletlen?

– Von der Leyen asszony a gazdasági együttműködés helyett a fegyverek erejével akar békét teremteni. Európa fegyverkezik, sok uniós tisztségviselő be is vásárolt a nagy fegyvergyártó konszernek részvényeiből…

– Hússzorosára emelkedett a Rheinmetall-részvények értéke a háború alatt. A mai brüsszeli elit még a Biden-adminisztrációval nőtt össze, ezer szállal kötődnek a globális pénzügyi, hadiipari és médiahatalomhoz. Itt van a német kancellár, Friedrich Merz, aki az amerikai BlackRocknak, azaz a világ legnagyobb befektetésialap-kezelőjének németországi leányvállalatát vezette 2020-ig. Világos, hogy a globális gazdasági érdekek és az Ukrajnában már ott lévő befektetések, azok megtérülése csak az Ukrajna feletti ellenőrzés megtartásával védhetők. Bonyolult küldetés, hiszen a legértékesebb nyersanyagkészletek és ipari bázisok jelentős része orosz kézre került. Elég, ha csak a világ egyik legnagyobb acélkombinátját, Mariupolt vagy Európa legnagyobb, hatreaktoros atomerőművét, Zaporizzsját említem. Ukrajna ipari fundamentuma Kelet-Ukrajnában volt. Háromnegyedén orosz csapatok állnak, és a további orosz előretörés nem kérdéses.

– Ezen a ponton akadnak el a béketapogatózások?

– Nem kiérlelt Trump Oroszország-politikája. Ezért is keletkezett bizonytalanság a budapesti csúcs körül. Az elnök egy üzletember és egy showman keveréke. A látványos üzleti megállapodások, a napi sikerélmények vezetik. Vélhetően kora is hozzájárul, hogy napi-heti idősávban és nem stratégiai kitekintésben hoz gyors, sokszor logikailag alig követhető, főként a kommunikációs térnek szóló döntéseket.

– Azaz orosz–ukrán viszonylatban is csak sikeres üzleteket akar? De nincs olyan a környezetében, aki politikusabban gondolkodik?

– Nagyon szervilisnek tűnik az amerikai adminisztráció. Egy példát mondanék rá: senki nem szólt neki, hogy ne forszírozza a Nobel-békedíjat, mert nincs olyan korrupt bizottság, amely 2025-ben megítélhette volna neki formai okok miatt. A jelölési határidő ugyanis január 31. volt, Donald Trump pedig január 20-án lépett hivatalba. A jelölési időszak lezárta előtt pedig még nem a békén dolgozott, hanem fenyegette Dániát Grönland elvételével, be akarta kebelezni Kanadát, Panamából pedig el akart zavarni mindenkit, mondván, az az Egyesült Államok érdekterülete. Ugyanez a helyzet a Tomahawk rakétákkal, amelyek nukleáris robbanófejet is hordozhatnak. Ha Ukrajnából kilövik őket az oroszokra, az orosz hadvezetés nem tudja, hogy milyen fej van rajtuk. És máris kitört a világháború. Minden politikus és szakértő érti, hogy Kubában nem lehet orosz rakéta, de úgy tesznek, mintha nem fognák fel az ukrajnai indítású amerikai rakéták problematikáját.

– Naponta siratjuk el Európa valaha volt gazdasági versenyfölényét. De hogy áll az unió a technikai, technológiai haladás terén?

– A legrosszabbul. Ha van az Egyesült Államokban 50 kiemelkedő techcég, akkor Európában 4-5. Most azt látni, hogy Kína átvette a vezetést a fejlesztések terén. Ez a törekvés találkozik másfél milliárd munkára kész lakossal és a körülbelül 1000 eurós átlagfizetéssel. A 450 milliós EU-ban ma egy német gyári munkás 3-4 ezer eurót kap, ráadásul az uniós tagállamok döntő többsége négyszeres-ötszörös áron veszi az amerikai energiahordozót. Kína és India viszont ezt diszkontáron kapja Oroszországtól. Ebből nem lesz uniós versenyképesség.

– A lemaradásban szerepe van a zöldőrületnek is, amelynek Angela Merkel nyitotta ki a kaput. Napi hír viszont, hogy Kína szép eredményeket ért el a gazdaság zöldítésében, a zöldenergia felhasználásában. És ez mégsem fekteti két vállra a kínai gazdaságot. Miért nem?

– Európában a zöldpolitika egy ideológiai áramlat, Kínában viszont racionális alapokra helyezett törekvés. Európa 2035-re ki akarja vezetni a belső égésű motorokat, a meghirdetett program el is ijeszti a beruházókat, a fejlesztőket egyaránt. Kína viszont nem kapkod, figyeli a műszaki kutatások eredményeit, sejtve, hogy bőven van még potenciál a belső égésű motorokban. Ebből is látható, hogy Kína, amelyet kommunista országnak mondunk, sokkal racionálisabb döntéseket hoz, mint Európa. Mert nem ideológiákra, hanem az ország több ezer éves hagyományaira épít. Erős kormányzás, tradíció, ésszel alkalmazott új technológia. Lehet, hogy idővel ez a modell lesz a globalizmus talapzata is.

– El tudja képzelni, hogy az Orbán-kormány vezette Magyarország képes megváltoztatni az unió működését, belső tartalmát? Mert valaminek történnie kell, így nem maradhat a szervezet…

– Az unió 450 milliós lakosságának egyértelmű érdeke a változás. Európa szerencséje, hogy van a fősodortól eltérő magyar külpolitika, ami békepolitika, és amit a szlovák külpolitika is időnként erősít. Az uniós elit politikai és immár katonai integrációban gondolkodik, folyamatosan centralizál. Három év alatt több központosítás történt, mint előtte, az EU megalakulása óta. A konszenzusos döntési forma eltörlésének szándéka mutatja, hogy Brüsszel nem szuverén nemzetek európai integrációjában gondolkodik. Szuverén külpolitikai döntések nélkül pedig nincs önálló nemzetállam. Ha elveszik a tagállamok szuverenitását, akkor csak egy 27 országból álló homogén massza marad, ahol az elit olyan terveket visz keresztül, amilyeneket csak akar.

Kapcsolódó cikkünk

– Oroszországot támadták már meg a tatárok, a lengyelek, a svédek, a franciák, majd a németek is, végül vérző fejjel hátrált ki onnan mindenki. Értik ezt az elit tagjai?

– Úgy tűnik, hogy a kinevezéseknél eleve a russzofóbia volt a kiválasztás elve. Az 1,3 milliós Észtország adja a külpolitikai biztost, Kaja Kallas személyében. A védelempolitikai biztos pedig a kétmilliós Litvániából érkezett. Tudni lehetett, hogy minden lépésük az orosz kapcsolatok ellehetetlenítésére irányul. Európa vegyen amerikai LNG-t? No de mi lesz, ha Trumpot egy méregzöld elnök követi, és az betiltja a környezetre rendkívül káros repesztéses gázkitermelést? Az eurázsiai kontinens évtizedek alatt kiépített energiaellátásáról morális alapon, a józan ész ellenére levágjuk magunkat. Marad a mindig bizonytalan Közel-Kelet, valamint a kiszámíthatatlan amerikai piac. Itt megint az abszolutizálás, azaz a háború mindenekfelettisége jelentkezik.

– Tegyük fel, hogy értjük Putyin céljait, konkrétan azt, hogy vissza akarja helyezni Oroszországot a nagyhatalmak sorába. De hol hibázott, hogy ez nem megy olyan egyszerűen, ha menni fog egyáltalán?

– Putyin hat hét alatt elérte a „különleges katonai művelet” célját: az orosz és az ukrán küldöttség 2022 áprilisában Törökországban a delegációvezetők szintjén aláírta a békemegállapodást. Ekkor színre lépett a Nyugat, és megakadályozta a befejezést. Putyin legnagyobb tévedése az elmúlt években az volt, hogy az európai elitet racionális szereplőnek tételezte fel, aki nem fordul a 27 tagállam és a teljes európai kontinens érdekei ellen. Putyin tévedett, miközben tudta, hogy a Nyugat már becsapta a két minszki megállapodás 2015 és 2022 közötti elszabotálásával is. Ahogy ezt Angela Merkel 2022 decemberében, majd néhány hete Budapesten is elismerte.