Kétszáz éve született a keringőkirály, aki táncra perdítette Európát
Ha van dallam, amely egyetlen ütemmel is képes visszaadni egy város lelkét, azt kétségkívül Bécs tudhatja magáénak. A Kék Duna keringő első hangjainál az ember szinte látja maga előtt a csillogó báltermeket, a suhanó szoknyákat, az elegáns párokat – és a karmestert, aki zenéjével meghatározta az egész korszak hangulatát. Ő volt Johann Strauss, a keringőkirály, akinek születésének kétszázadik évfordulóját ünnepli ma a világ.
„Most már ez a mihaszna kölyök, Johann, keringőket akar írni, mikor fogalma sincs róla!” – fakadt ki egykor az idősebb Strauss, aki maga is Európa-szerte ismert tánczeneszerző volt. A sors iróniája, hogy épp ez a „mihaszna kölyök” vált a bécsi keringő örök jelképévé. Ifjabb Johann Strauss 1825. október 25-én született, és már hatéves korában komponálta első keringőjét. Apja banki pályára szánta, ő azonban titokban hegedülni tanult, és 1844. október 15-én, a hietzingi Dommayer Kaszinóban először vezényelt saját zenekart.
A fellépés után a kritika lelkendezett: „Ott fent úgy dolgozik, mint egy szikrákat szóró galvanikus elem.” Ifjabb Strauss ekkor még csak tizenkilenc éves volt, de már ekkor érezni lehetett, hogy a bécsi tánczene új korszakát hozza el.
Az apa ezt sosem bocsátotta meg. A két Strauss között ádáz versengés bontakozott ki – apja a császári csapatok zenekarát vezényelte, fia a polgárőrségét, még az 1848-as forradalom idején is. A zenei trón kérdése végül csak az idősebb Strauss halála után dőlt el: Bécs immár egyetlen keringőkirályt ismert.
A bécsi keringő útja sem volt mindig ennyire fényes. A XIX. század elején az előkelő körök még illetlennek tartották, hogy egy férfi és egy nő ilyen közel táncoljon egymáshoz. Csak az új, öntudatos polgárság felemelkedésével vált a keringő a társasági élet meghatározó táncává. Strauss művészete épp ezt a korszakváltást testesítette meg: az udvari etikett és a népi életöröm határán született meg az a sajátos bécsi stílus, amely 2017 óta az UNESCO szellemi világörökségének része.
Strauss 1863-tól már az összes udvari bált vezényelte, és ezzel gyakorlatilag a bécsi társasági élet fő karmesterévé vált. A „Kék Duna keringő” 1867-es párizsi bemutatója pedig végképp világhírűvé tette: a mű azóta is Ausztria nem hivatalos himnusza.
A keringőkirály életében nemcsak a zenében, hanem a szerelemben is a szenvedély vezette a taktust. Első felesége, Jetty Treffz énekesnő volt, aki menedzselte és formálta férje karrierjét, sőt tudatosan építette nőcsábász imázsát is. Jetty halála 1878-ban mélyen megrázta Strausst.
Néhány héttel később már új házasságot kötött a fiatal színésznővel, Angelika „Lili” Dittrichhel, ám ez a kapcsolat hamar zátonyra futott. Lili elhagyta őt a Theater an der Wien igazgatójáért, Strauss pedig – bosszúból – Berlinbe vitte „Egy éj Velencében” című operettjének premierjét.
Harmadik felesége, Adele lett a zeneszerző igazi társa. Miatta tért át Strauss az evangélikus hitre, s Adele hűsége a haláláig kitartott. Ő gondoskodott arról is, hogy férje öröksége fennmaradjon
A XIX. század második felében Strauss nemcsak a tánczene, hanem az operett világában is úttörő lett. Jacques Offenbach párizsi sikerei inspirálták: felismerte, hogy a bécsiek valami „összetéveszthetetlenül helyire” vágynak. Jetty biztatására belevágott a kísérletbe, és az 1871-es Indigo és a negyven rabló már óriási siker lett.
Összesen tizenöt operettet komponált, a tizenhatodikat pedig – Bécsi vér címmel – már halála után állították össze műveiből. Ezek a darabok nemcsak a dallamokról szóltak:
Strauss a polgári világ derűjét, a bécsi életörömöt formálta zenévé.
Strauss zenéje ma is él. A bécsi újévi koncert elmaradhatatlan eleme a Kék Duna keringő, a városi park aranyszobra előtt pedig nap mint nap turisták százai állnak meg egy fotóra. A zeneszerző 1899. június 3-án halt meg, de
dallamai továbbra is ott keringenek a bécsi levegőben, és a mai napig ott van bennük a monarchia derűje, a polgári Bécs pezsgése, a vasút dübörgése, a báltermek csillogása és a polgárság születő álma: hogy az élet, ha csak egy keringőnyi időre is, gondtalan és szép lehet.
