Bizonyítékot találtak arra, mi történt a dinoszauruszokkal
Új-mexikóban talált leletek adhatnak választ arra a kérdésre, mi történt 66 millió évvel ezelőtt: a San Juan-medencében feltárt maradványok azt bizonyítják, hogy a dinoszauruszok nem kihalófélben voltak, sőt, virágzó, sokszínű közösségekben éltek egészen az aszteroida-becsapódásig. Az Edinburghi Egyetem szakértői nemzetközi együttműködésben, a San Juan-medencében az elmúlt tíz évben feltárt, mintegy egy tucat fajhoz tartozó fosszíliákat vizsgáltak meg, és a csontokat teljes bizonyossággal a kréta időszak utolsó felére datálták. Steve Brusatte professzor úgy fogalmazott, hogy eddig kevés, közvetlenül a legutolsó néhány százezer évből származó lelet állt rendelkezésre, ezért a kihalás előzményeit jobbára régebbi leletek és statisztikák alapján vázolták fel, most viszont olyan maradványok kerültek elő, amelyek a „legvégső pillanatokból” származnak.
A térségben különösen az Alamosaurus volt gyakori: ez egy hosszú nyakú, oszlopszerű lábú növényevő óriás volt, amely 9-15 méter magasra nőtt, súlya pedig 30 és 80 tonna között lehetett, tehát mérete megközelítette a ma élő kék bálnáét. A kutatók T. rexhez, az Ojoceratopshoz, az Ojoraptorosaurushoz és a Dineobellatorhoz köthető maradványokat is elemeztek. Az eredmények azt mutatják, hogy a San Juan-medence dinoszauruszai egyidősek: 66 millió évesek, ami ellentmond annak a korábbi feltételezésnek, hogy a leletek több millió évvel a becsapódás előttről származnának, és nem támasztja alá azt a korábbi elméletet, amely szerint a dinoszauruszok lassan, fokozatosan, a csoportok sokszínűségét folyamatosan elveszítve haltak ki.
A kép innen északabbra, a híres Hell Creek térségben más volt: ott ugyanebben az időben a Triceratops és az Edmontosaurus uralta a területet. Ez arra utal, hogy Észak-Amerika déli és északi vidékein eltérő közösségek éltek, vagyis a kontinens egészén a végzetes napig is sokszínű dinoszaurusz-csoportok éltek. Brusatte szerint „nincs jele annak, hogy ez az ökoszisztéma bajban lett volna”, ehelyett az látszik, hogy számos fajta „virágzott egészen addig a pillanatig, amíg az aszteroida mindennek véget nem vetett”.
A becsapódás következményei a Yucatán-félszigettől távol is pusztítóak lehettek. Előbb vakító fényt és dörgést lehetett érzékelni, majd a talaj mintha hullámozni kezdett volna, a levegő felforrósodott, apró, üvegszerű szemcsék záporoztak az égből, a környező erdők lángra kaptak, és rövid időn belül sötét, jéghideg évek köszöntöttek be.
A Science-ben közölt eredmények illeszkednek ahhoz a több évtizedes képhez, amely szerint a dinoszauruszokat egy hatalmas aszteroida söpörte el. A korai, párhuzamos magyarázatok – mint a tojásokat fogyasztó kisemlősök vagy mérgező növények terjedése – ezzel szemben nem adnak kielégítő választ arra, mi történt a dinoszauruszokkal.
