A Kőbaltás Szellem megütközik a Vasharcossal

Zagor, a fumetti – vagyis az olasz képregény – egyik legnépszerűbb hőse immár Magyarországon sem ismeretlen: az októberben tartott 57. Fővárosi Képregénybörzére megjelent Klasszikus Zagor színesben sorozat nyitókötete már a hatodik kiadvány, amely e karakter kalandjait hozza el a hazai olvasóknak.

E széria olyan történetek egybeszerkesztett és utólag kiszínezett változatát tartalmazza, amelyek eredetileg fekete-fehér csíkokban láttak napvilágot valamelyik olasz kiadványban.

Az acélszörny (Il Mostro di Acciaio) négy összefüggő fejezete például 1963-ban jelent meg a Földközi-tenger partján, és a színezett gyűjteményes kiadás megjelenéséig 2012-ig kellett ott várni. Ezt a kötetet jelentette meg a közelmúltban magyarul a C. S. A. Comics.

És hogy ki is ez a Zagor? Fehér ember, Patrick Wilding néven született, ám egy meghatározó élmény hatására a fehérek és az indiánok közötti béke védelmezőjévé vált. Konfliktusmegoldó és igazságosztó jótevő tehát, aki a lakhelyét őrző mocsárból rendszeresen ki-kimozdulva bejárja a XIX. századi világ vadnyugati és egyéb tájait, és miközben elkötelezetten ügyködik önként vállalt feladata végrehajtásán, a Za-Gor Te-Nay nevet kapja az őslakosoktól, ami annyit tesz: a Kőbaltás Szellem.

Neve mellett megjelenése is jellegzetes: általában kék farmerben és ujjatlan vörös felsőben tűnik fel, melynek mellrészén – egy sárga körben – fekete madáralak látható. (Ez viselet olyannyira emblematikussá vált a fumetti történetében, mint mondjuk Superman kék-piros-sárga öltözéke az amerikaiéban.)

Új kalandjának nyitányában Zagor egy, az Erie-tó partján fekvő kisvárosban, Saint Thomasban lép az olvasó elé. Egy prémvadász ismerősétől értesül róla, hogy a michigani winnebagók az utóbbi időben ellenségesen viselkednek a környéken megjelenő fehérekkel. Ennek hátterében az áll, hogy az Egyesült Államok hadserege új erődöt emel magának egy folyó partján, ami a winnebagók megítélése szerint ellentétes a legutóbbi békeegyezménnyel.

Zagor elhatározza: ellátogat a helyszínre, és megpróbálja csillapítani a kedélyeket. Oldalán állandó kísérőjével – egyben legjobb barátjával, a mexikói Chico-val – nekivág, hogy az Erie-tavon át elérje a legközelebbi fontosabb várost, csakhogy átkelés közben viharba kerülnek, és egy szigetre vetődnek, amely távolról sem lakatlan.

Az ott élő otava indiánoktól megtudják: fél évvel ezelőtt a szigetre érkezett fehérek arra kényszerítik őket, hogy élelmezzék a csapatukat, mintha csak a rabszolgáik volnának; időről időre furcsa, mágikus sikoly rázza meg a levegőt, és ez még nem minden: olykor egy totemoszlopnál is magasabb alak járkál a falut körülevő erdőben.

„A rejtély, ami ezt a kis földdarabot övezi, […] olyannyira érdekesnek tűnik, hogy megéri komoly kockázatot vállalni érte!”, mondja Chico-nak Zagor, és nekilát, hogy megfejtse a titkot. Kioszt néhány ütleget, behatol egy baljós épületbe, és kisvártatva kellemetlen felismerésre jut: a gigantikus, emberszerű alak – amelyről az indiánok korábban említést tettek, ám akkor vélte, babonás képzelgéseikről számolnak be neki – nagyon is valóságos. És ha mindez még nem volna elég…

Az acélszörny több okból is jelentőséggel bír a széria történetében. Az első: ezt is Zagor alakjának grafikai megalkotója, Gallieno Ferri rajzolta, akinek neve egybeforrt az általa teremtett karakterrel. Számos elemző cikk és rajongói méltatás hangsúlyozza: több évtizedes – 1961-től 2016-ban bekövetkezett haláláig tartó – munkája, amelyet a Zagor-univerzum vizuális kidolgozásán, megjelenítésén végzett, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy e történetek mindmáig megőrizzék klasszikus-nosztalgikus jellegüket, sajátságos hangulatvilágukat, népszerűségüket.

Az új sorozat nyitó kötetében Ferri stílusa még kissé kiforratlan, a figurák mozgása olykor kissé merev – nem úgy, mint pályafutása későbbi szakaszában, a néhány évvel később rajzolt Zagor-történetekben –, ám a karakterek már itt is egyediek, a tó vizének háborgása egyszerre ijesztő és tiszteletet követelő, a test test elleni harcot bemutató panelek dinamikusak, és a grafikai megoldások tökéletesen érzékeltetik Hellingen professzor (a név elején szereplő „hell” angolul annyit tesz: pokol) hangulatának változásait.

És ha már a professzor került szóba: az Acélszörny másik érdekessége, hogy e történetben lép előszöt színre e tudós, aki aztán Zagor legnagyobb, legveszélyesebb ellenfelévé válik – olyan a Kőbaltás Szellem számára, mint Moriarty professzor Sherlock Holmes-nak, Blofeld James Bondnak, vagy Joker Batmannek. A több történetben visszatérő antagonista, a főellenség, aki minden negatív tulajdonsága ellenére számos pozitív vonással is bír.

Hiszen zseniális tudós, kiemelkedően tehetséges konstruktőr és feltaláló – ugyanakkor rasszista, megalomán őrült is. „Én leszek a világ ura! A gőgös okostojások, akik öntelt képzelgőnek neveztek,  és mindazok, akik kételkedtek a képességeimben, félelemmel és szégyennel telve a lábam elé borulnak!”, kezdi egy ponton felmagasztalni önmagát.

Az acélszörny ismét igazolja azt, amiről az olvasó Zagor korábban megjelent kalandjait kézbe véve is meggyőződhetett: bár a karakter alapzsánere a western, a széria egyes történetei magától értetődő természetességgel olvasztják magukba az egyéb zsánerek elemeit is. Ez például a kalandregények és egy XIX. századi környezetbe helyezett tudományos-fantasztikus történet – afféle proto sci-fi –  jól működő, élvezetes hibridje.

Chico – a kevéssé éles eszűnek, ügyetlennek és gyávának tűnő, ám a maga módján nagyon is értelmes, leleményes és bátor mexikói – alakjához köthetően a komolyabb jeleneteket oldó humor is megjelenik benne, anélkül, hogy kilógna az összképből, sőt: a sajátságos atmoszférát és cselekményt eredményező történet egyik legfőbb erőssége éppen a műfajkeveredés!

A realista történelmi vagy western papírmozik, továbbá a vizuálisan kísérletező képregények rajongóinak tehát mérsékelt eséllyel fog tetszeni Az acélszörny. A klasszikus olasz képregények kedvelőinek – akiket érdekel a tradicionális képi stílus, lenyűgöznek a drámai kompozíció, és akik örömüket lelik az ikonikus borítókban – viszont igazán jó választás, Zagor-rajongóknak meg egyenesen kihagyhatatlan darab.

Aki pedig a folytatásra is kíváncsi – hiszen az Acélszörny története nem zárult le a kötet utolsó lapjain –, annak remélhetőleg a folytatásra sem kell sokat várni: a C. S. A. Comics évente három-négy számot tervez megjelentetni a sorozatból, és a Klasszikus Zagor színesben teljes magyar verziója várhatóan tíz kötetből áll majd.

(Klasszikus Zagor színesben 1.: Guido Nolitta – Gallieno Ferri: Az acélszörny. C. S. A. Comics, 2025; 102 oldal. Ára: 5999 forint.)