Mi az oka, hogy valakiből semmilyen érzelmet nem vált ki a zene?
A tudósok megfejtették a „zenei közöny” titkát.
Egy megható dallam könnyeket csalhat a szemünkbe, egy energikus ritmus pedig feldobhatja a napunkat – kivéve, ha az agyunk egyszerűen nem reagál a zenére. Létezik ugyanis egy különös jelenség, amelyet a kutatók „specifikus zenei anhedóniának”, vagyis zenei örömképtelenségnek neveznek. Az érintettek tökéletesen hallanak, értik és felismerik a zenét, de semmilyen érzelmi hatást nem vált ki belőlük még a világ legszebb dallama sem.
Amikor a jutalom elmarad
A zene általában az agy jutalomközpontját – a nucleus accumbens nevű területet – aktiválja, amely dopamint, azaz „örömhormont” szabadít fel. Ez az oka annak, hogy sokan euforikusnak, felemelőnek élik meg a zenehallgatást. Ám egy friss kutatás szerint azoknál, akik zenei anhedóniában szenvednek, ez a terület alig reagál a dallamokra.
A tudósok 15 ilyen személy agyát vizsgálták funkcionális MRI-vel, és összehasonlították azokéval, akik normálisan reagálnak a zenére. Amikor zenét hallgattak, az örömért felelős agyi régiók jóval kevésbé voltak aktívak, viszont érdekes módon, amikor szerencsejáték-feladatot végeztek – tehát pénznyereményért játszottak –, a jutalomközpontjuk teljesen normálisan működött.
Ez azt bizonyítja, hogy a „zenei közöny” nem általános boldogsághiány vagy depresszió, hanem kifejezetten a zene jutalmazó hatásához kötődő idegrendszeri különbség.
Az idegi kapcsolat gyengülése
A kutatók ezután az agy hallóközpontja és a ventrális striátum (amely a nucleus accumbens-t is magában foglalja) közötti kapcsolatot vizsgálták. A zene iránt érzéketlen alanyoknál gyengébb kapcsolatot találtak e két terület között, míg a zenére különösen fogékony személyeknél kifejezetten erős összeköttetést figyeltek meg.
A Proceedings of the National Academy of Sciences című rangos tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint:
„A zenei anhedónia valószínűleg az agy hallókéreg és a jutalmazó hálózat közötti gyengébb kölcsönhatással függ össze, ami kulcsfontosságú a zene élvezetében.”
Magyarán: a zene nem jut el az agy örömközpontjáig.
Öröm nélkül is teljes élet
Az „anhedónia” kifejezés az örömképesség csökkenését jelenti. Bár ez gyakran a depresszió egyik tünete, a zenei anhedónia önmagában nem betegség, és egészséges embereknél is előfordulhat. Az érintettek élvezik a munkát, a társaságot vagy akár az étkezést – csak épp a zene marad számukra üres hanghalmaz.
A jelenség okát egyelőre nem tudják pontosan megmagyarázni. Az viszont biztos, hogy a zene nem mindenki „univerzális nyelve” – néhány agy egyszerűen másképp van hangolva.
A zene biológiája és az emberi különbözőség
Amikor egy dallam tetszik, a legtöbb embernél szaporább lesz a pulzus, megnő a bőr vezetőképessége, és dopamin szabadul fel – ez az öröm fiziológiája. A zenei anhedóniás személyeknél viszont ezek a reakciók elmaradnak.
A felfedezés új távlatokat nyithat a neurológiai és pszichológiai kutatásokban is, hiszen segít megérteni, miért hat a zene annyira eltérően az emberekre. Míg egyesek számára életre szóló érzelmi élményt jelent, mások agya egyszerűen nem kapcsol „jutalom üzemmódba”.
A tudósok most azon dolgoznak, hogy kiderítsék, mi okozza ezeket az idegi eltéréseket – talán genetikai, fejlődési vagy tanult tényezők állnak a háttérben.
A csend élvezete
A zenei anhedónia tehát nem betegség, hanem különleges idegrendszeri sajátosság. Azok számára, akik így élnek, a csend lehet ugyanannyira megnyugtató, mint másnak egy Beethoven-szimfónia vagy kedvenc zenekarának koncertje.
A kutatók egy dologban biztosak: a zene hatása az emberi agyban sokkal bonyolultabb, mint hittük – és úgy tűnik, még a legszebb dallam sem minden szívhez szól.
