Mi pusztíthatta el valójában Napóleon seregét?

Egy litvániai tömegsír fogainak genetikai vizsgálata új fényt vet a Napóleon 1812-es oroszországi hadjáratát követő katasztrofális visszavonulásra. A legújabb kutatás szerint a francia katonák nemcsak a hideggel és az éhezéssel, hanem két, eddig rejtve maradt fertőzéssel is küzdöttek.

Halálos visszavonulás a télbe

Bonaparte Napóleon 1812-ben több mint félmillió katonával indult Moszkva felé, ám a visszavonulás során a serege szinte megsemmisült. A túlélők beszámolói szerint a dermesztő fagy, az éhezés, a kimerültség és a betegségek egyaránt tizedelték a hadat.
A korabeli orvosi feljegyzések főként a „tábori lázat” (tífusz) és a „lövészárok-lázat” nevezték meg a tömeges halálozás okaként.

Most azonban a litvániai Vilniusban feltárt tömegsír 13 katonájának fogmintáiból származó DNS egészen más történetet mesél.

Rejtett kórokozók a múltból

A párizsi Pasteur Intézet kutatócsoportja két olyan baktériumot azonosított, amelyek eddig nem szerepeltek a napóleoni hadjárat betegségei között.
Az egyik a Borrelia recurrentis, egy tetvek által terjesztett kórokozó, amely „visszaeső lázat” okoz, és a Lyme-kór távoli rokona. A másik a Salmonella enterica egyik törzse volt, amely a paratífusz lázért felelős.

Mindkét fertőzés súlyos lázat, hasmenést és kiszáradást idézhetett elő – halálos kombinációt a fáradt, legyengült katonák számára. A felfedezést a Current Biology folyóiratban tették közzé, és új szempontokat ad a történészeknek.

A DNS tanúsága szerint több betegség tizedelte a sereget

Nicolás Rascovan paleogenetikus elmondta, hogy a kutatók tífuszra számítottak, ezért meglepte őket az eredmény: „A legjobb tudományos felfedezések gyakran azok, amelyekre nem számítunk.”

A vizsgálat mindössze 13 egyed maradványait érintette a több mint 3000 halottat rejtő tömegsírból, így a tudósok óvatosak az általánosítással.
A leletek azonban arra utalnak, hogy Napóleon katonáit több különböző fertőzés is sújtotta, amelyek együttesen járulhattak hozzá a tragédiához.

A korabeli beszámolók: nyomor és fertőzés

Joseph Romain Louis de Kirckhoff, a hadsereg egyik orvosa, 1836-ban megjelent feljegyzéseiben „nyomorúság és fertőzés pöcegödreiként” írta le a katonai kórházakat.
A betegségek forrását a koszos ruhákban, a romlott ételekben és a túlzsúfoltságban látta.
Egyes jelentései szerint a katonák által rekvirált erjesztett cékla is hozzájárulhatott a járványhoz.

A 19. század elején még senki sem tudta, hogy a betegségeket mikroszkopikus kórokozók terjesztik. A legtöbben úgy vélték, hogy „rossz levegőből” származnak. Csak évtizedekkel később Louis Pasteur bizonyította be, hogy a fertőzéseket valójában mikroorganizmusok okozzák.

A járvány, ami tovább terjedt

A túlélők sem voltak biztonságban: amikor a francia sereg maradéka 1813 elején visszatért Európába, a beteg katonák nyomában újabb fertőzéshullám söpört végig a helyi lakosság körében.
De Kirckhoff szerint: „Bármerre jártunk, pánikot és halált hoztunk. A fertőzés ajándéka, amelyet akaratlanul adtunk.”

Egy birodalom ára

Napóleon oroszországi hadjárata a történelem egyik legnagyobb katonai kudarca maradt. A hadsereg több mint félmillió emberéből mindössze néhány tízezren tértek vissza.
De Kirckhoff később így fogalmazott: „Ez volt a császár legnagyobb hibája – olyasmi, amit egyetlen jóhiszemű ember sem próbálhat meg igazolni.”

A legújabb genetikai vizsgálatok pedig most, két évszázaddal később, tudományos bizonyítékokkal egészítik ki a tragédia emberi történetét.