Megint Orbán Viktort gyalázta a liberális lengyel miniszterelnök
Részleteiben szinte minden olyan lengyelországi anomáliáról írt már a Demokrata, amely a most bemutatott Tulicki-filmben szerepel. Ez az alkotás azonban most egy csokorba fogta Donald Tusk 2023 késő ősze óta tartó ámokfutását. A magyar választóknak okulásul szolgál a film minden epizódja. A jövő évi választások közeledtével különösen nekik ajánlható a mű.
Mint tudjuk, nem Donald Tusk liberális pártja, illetve párszövetsége nyerte pont két éve a lengyel parlamenti választást, hanem a PiS, vagyis a Jaroslaw Kaczynski nevével fémjelzett, addig kormányzó a Jog és Igazságosság. Viszont Donald Tusk tudott kormányt alakítani, több mint tíz pártot, párttöredéket, politikai csoportot tudott magához édesgetni, pozíciók, miniszteri tárcák és hasonlók ígéretével. Már a Brüsszel által támogatott választási kampányában megígérte, hogy leradírozza a PiS-t, és mindazt ami ehhez a párthoz és az általa vezetett kormányhoz kötődik. Ez lesz a társadalom átalakításának és demokratizálásának első lépcsőfoka. A miniszterelnök nem hazudott. Éppen arról szól Marcin Tulicki Taking Over című filmje, hogy miként látott a nagy feladat teljesítéséhez Donald Tusk és kabinetje, törvénytelenségek sorát elkövetve. A dokumentumfilmből is kiderül, hogy Brüsszel semmilyen jogállamisági vagy törvényességi kifogást nem emelt Tusk tevékenysége ellen, miért is emelt volna, hiszen ha egyszer éppen ő röptette vissza a miniszterelnöki székbe! Nagyon gyorsan elcsitult az a dühösen meghirdetett uniós vizsgálat is, amely azoknak a pénzeknek a sorsát kutatta volna, amelyeket a helyreállítási alapból kapott Lengyelország. Varsó kerete e tekintetben összesen 60 milliárd euró, ebből 25 milliárd vissza nem térítendő támogatás. A Tusk kormány nem a meggörbült villamossíneket egyenesítette ki az aktuálisan kapott pénzügyi csomagból, hanem szállodákat csinosított, szaunákat épített, bárokat és swinger klubokat támogatott, és így tovább. Az átlagosan 100 millió euró körüli kifizetések liberális politikusok rokonaihoz vagy bennfentes aktivistákhoz kerültek.
A film történelmi fontosságú alkotás. A budapesti bemutatón, úgy tudni ez volt az alkotás igazi premierje, számos hazai érdeklődő mellett megjelentek a hazánkban élő lengyel közösség konzervatív és nemzeti beállítottságú tagja is. A bemutató díszvendége volt Marcin Romanowski, egykori igazságügyi miniszterhelyettes, aki Magyarországra menekült Tusk „rohambrigádjai” elől, menedékjogot kért, és kapott is nálunk. A premier másik díszvendége Zbigniew Ziobro volt igazságügyi miniszter volt. Ő még nem kért menedékjogot, de lehet, hogy kérni fog. Most volt a film bemutatója, de Tusk ügyészei máris azt javasolták a Szejm-nek, vagyis a lengyel parlamentek, hogy függesszék fel képviselőként élvezett mentelmi jogát és kezdjenek eljárást ellene, mert durván bírálta Donald Tuskot és kormányát.
A magyarok pedig ne csak „úgy nézzenek, mint a moziban”, hanem lássanak is! Mert a Taking Over azt mutatja be, hogy mi történik akkor, ha egy Brüsszel által támogatott, sőt, Brüsszelből irányított politikai tömb átveszi egy ország vezetését.
Nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk: a magyarokra is a filmben látott, egész pályás, nemzetvesztő letámadás várna, ha a Tisza győzne jövő áprilisban. Magyar Péter nem is csinál titkot abból, hogy mostanság Varsóra vetik figyelő szemeiket. Tulicki alkotása fontos üzenet egész Európának is, csak bízni lehet abban, hogy megerősíti az uniós polgárok ébredését és gravitációját a konzervatív, nemzeti erők irányába.
Tusk talán legnagyobb, ma még igazából ki nem elemezett bűne, hogy megosztotta a lengyel társadalmat.
Furcsa, de igaz, hogy az egyre táguló szakadék a lengyel-magyar barátság ügyét is érinti. Vannak a magyarokat szerető barátok – kétségtelenül ez a nagyobb és jelentősebb tábor –, de létrejöttek azok a liberális és médiafölényt élvező csoportok, amelyek kételkednek e barátság jövőjében. Donald Tuskra figyel ez a kétkedő, főként nagyvárosi közönség, különösen akkor, ha a kormányfő olyanokat mond, mint a minap. Röviden szólva moszkovita politikusnak nevezte Orbán Viktort, aki nem mellesleg Európa legszegényebb országává tette népét és hazáját.
Ördögi támadás ez a magyar miniszterelnök ellen, különösen abban a Lengyelországban, ahol történelmi okok miatt nem szívelik az oroszokat.
Nem véletlen, hogy vezető lengyel politikusok – itt nincs szerepe a pártállásnak – a „hajlandók” nemzetközi csoportjának hangos és tettre kész tagjai. Úgy állítják be Ukrajna melletti harcos kiállásukat, mint valami keresztesháborút. A szolidaritás és az oroszellenesség a jelszó, de közelebb visz a lényeghez, ha tudjuk, hogy 2024-ben rekordot döntött a lengyel fegyverexport. Varsó 3,2 milliárd dollárt kasszírozott, főként az Ukrajnának eladott fegyverekből. Ez persze csak kisbetűs hír a liberális világban, már ahol hírt csináltak belőle egyáltalán.
