Magyar Péter a Tusk-mintát akarja követni
Orbán Viktor és a Fidesz hosszú évek óta védik Magyarország önrendelkezését a brüsszeli központosítással és a globalista törekvésekkel szemben – írja a Brussels Signal hasábjain megjelent véleménycikkében Marcin Romanowski korábbi lengyel igazságügyiminiszter-helyettes. Ebben a küzdelemben, teszi hozzá, sokáig Lengyelország volt a magyarok természetes szövetségese, ám a 2023-as lengyelországi választások után, amikor a globalista erők győztek Varsóban, ez az együttműködés megtört. Két évvel később azonban, a 2025-ös lengyel elnökválasztáson a hazafias erők ismét felülkerekedtek, megmutatva, hogy a közép-európai patriotizmus él és erősödik.
A mostani magyar politikai folyamatok szoros párhuzamot mutatnak a két évvel ezelőtti lengyel eseményekkel – szögezi le cikkében a lengyel konzervatív politikus. Orbán Viktor békemenetével szemben most megjelent Magyar Péter, akit sokan a „magyar Tusknak” aposztrofálnak. Saját hívei sem tagadják, hogy a lengyel liberális forgatókönyvet követik. A brüsszeli pártfogók – az Európai Néppárt elnöke, Manfred Weber, valamint az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen – hasonló módszerekkel igyekeznek nyomást gyakorolni, mint korábban Lengyelországban: zsarolással, propagandával és mesterségesen keltett válságképpel.
Lengyelországban 2023-ban Donald Tusk a „boldog ország” és a „nemzeti megbékélés” hamis ígéreteivel nyert, miközben valójában bosszúpolitikát folytatott
– jelenti ki írásában Marcin Romanowski, majd hozzáteszi:
A konkrét programpontokat nélkülöző jelszavak mögött gazdasági válság, költségvetési hiány, infláció és a lengyel gazdákat tönkretevő ukrán import állt. A lengyel kormány belement a migránsok kötelező elosztásába, és teret engedett az iskolákban a genderideológiának. A leglátványosabb „eredmény” az igazságszolgáltatás politikai befolyás alá vonása, a jobboldali hivatalnokok és közéleti szereplők elleni megtorlás volt.
Romanowski szerint ugyanez a recept látszik megvalósulni Budapesten is: Magyar Péter homályos ígéretei és a „tisztogatás” jelszava a lengyel modellt követik. A „felelősségre vonás” emlegetése előrevetíti, hogy győzelme esetén a baloldal a lengyelországihoz hasonló politikai leszámolásba kezdene.
A globalista tábor a nemzeti egységről beszél, miközben valójában a megosztottságot mélyíti, és külföldi támogatással igyekszik újra megszerezni a hatalmat.
Romanowski hangsúlyozza, hogy Donald Tusk példája figyelmeztetés Magyarország számára: a választások előtt „nemzeti” jelszavakat hangoztatott, de győzelme után feltétel nélkül engedelmeskedett Berlinnek és Párizsnak, feladva Lengyelország érdekeit. Brüsszel most hasonló taktikát követ Budapesten: ma még hízelegnek, holnap már követelőznek majd – természetesen Magyarország rovására.
A cikk szerzője szerint Lengyelország keserves áldozatok árán tanulta meg, mi történik, ha a globalisták átveszik a hatalmat: üres ígéretek, gazdasági hanyatlás, politikai megtorlás és az államgépezet kisajátítása. Magyarországnak most van lehetősége felismerni ezt a mintát, és időben megvédeni szuverenitását – nem a kampányszlogenekre hallgatva, hanem megértve a mögöttük rejlő hatalmi mechanizmusokat.
(forrás)
