A Tisza gyökeres liberális fordulatot akar kikényszeríteni
A bőrünkre megy a játék
A Tisza Párt és a holdudvarához tartozó balliberális közgazdászok olyan gyökeres fordulatot hirdettek, amely beláthatatlan gazdasági és társadalmi sokkal járna. Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai műhelyének vezetője volt segítségünkre abban, hogy eligazodjunk a brüsszeli elvárásoknak megfelelő ígérethalmazban.
Túl sok fantázia nem kell ahhoz, hogy elképzeljük egy gyökeres liberális fordulat hatásait. Elegendő, ha visszagondolunk a Bokros-csomag 1995-ös bevezetésének következményeire, hiszen akkor az MSZP–SZDSZ-kormány kíméletlenül beleverte a fejünkbe, milyen a balliberális receptre hangolt élet…
Egy kulcs rossz, több kulcs jó
Az első kiszivárgott, igazságossággal indokolt tiszás ígéret a többkulcsos adórendszer bevezetése. Erről vannak emlékeink, hiszen a Bokros-csomag csúcsra járatta az adóprést, akkoriban még a tanárok is belecsúsztak a legmagasabb adókulcsba.
– A többkulcsos adót sokan igazságosabbnak tartják – szögezi Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai műhelyének vezetője. – A gond azonban az, hogy legfeljebb akkor tudna hatásos lenni, ha az egész világon egyetlen adórendszer létezne. A valóság ezzel szemben az, hogy még az EU-ban is többfélét alkalmaznak. Ha a magyar adórendszer progresszív lesz, azaz relatíve jobban terheli a magasabb végzettségűeket, a jobban keresőket, akkor ezen társadalmi csoportoknál megnő a külföldi munkavállalás vonzereje. Ráadásul olyan emberekről beszélünk, akiknek versenyképes végzettsége, értékes szaktudása van, és jellemzően több nyelvet is beszélnek. Azaz számukra a költözés nem csak elméleti lehetőség.
A jól képzettek elvándorlásának következményeiről is vannak emlékeink. Mint Sebestyén Géza mondja, ha többen költöznek külföldre, különösen a magasabb jövedelműek közül, az rossz hatással lenne a magyar adóbevételekre, így a költségvetés egyenlegére is. Ezt a hiányt adóemelésekkel lehetne betömni. Mivel minden adó jellemzően a középosztályt terheli, így mindez hozzájárulna az szegényedéshez, a középosztály felmorzsolódásához.
Ám a progresszív adórendszer bevezetése miatti elvándorlás másféle hátrányokkal is járna. Mint megtudjuk, negatívan hatna a nyugdíjrendszer fenntarthatóságára is, hiszen a legnagyobb befizetők kerülnének ki a rendszerből. A jogosultak azonban jellemzően itthon maradnának. A kivándorlás ráadásul gondokat okozna minden olyan területen is, ahol már most munkaerőhiány van. Azaz komoly problémákkal szembesülne a magyar oktatás és az egészségügy is – szögezi le a Gazdaságpolitikai Műhely vezetője.
Persze az idősebbek tudhatják, hogy a mai tanár- és nővérhiánynak is vannak előzményei. Hiszen a Bokros-csomag bevezetése azzal járt, hogy iskolák százait zárták be vagy vonták össze. Az egyetemekről kikerülő tanárjelöltek sehol nem találtak pedagógusállást, egy egész nemzedék veszett el a közoktatás számára. A nővérhiány is a balliberális „takarékoskodás” számlájára írható. Hiszen a szakképzési rendszer berogyasztásával felszámolták a középfokú ápolóképzést is, így még az elhivatott fiatalok is másfelé próbálkoztak.
Présben a vállalkozások
A tiszás szakértői nyilatkozatok arra is rávilágítanak, hogy a kis- és közepes vállalkozások sem lehetnek nyugodtak jövendő adózási kötelezettségeiket illetően. Az ő terheiket is növelni szeretnék a liberális közgazdászok.
– A magasabb adó kevesebb pénzt hagy a vállalkozóknál – szögezi le Sebestyén Géza. – E többletköltség csökkenti a projektek megtérülését, így a beruházási kedvet is. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a magyar vállalkozásoknak kisebb lesz a várható növekedési ütemük, hanem azt is, hogy a többi cég beruházásainak csökkenése miatt kevesebb lesz a bevételük. Mindez negatívan hat a munkahelyteremtésre és a foglalkoztatásra is.
A magyarázat fényében érdemes felidézni, miként alakultak akkoriban, vagyis 1995 után a foglalkoztatási adatok. Az évtized végére a foglalkoztatási ráta 44 százalékra esett, a munkanélküliség pedig gyorsan tíz százalék fölé ugrott. A pályakezdők munkanélkülisége megközelítette a 30 százalékot, vagyis sokan voltak közülük kénytelenek ráfanyalodni a nyugati mosogatódézsák nyújtotta lehetőségekre…
Mindenki veszít
A drámai helyzet természetesen nem érintett egyformán mindenkit. Hiszen amíg a fővárosban viszonylag könnyű volt valamilyen állást találni, addig az elmaradottabb régiókban megesett, hogy egész falvak vagy városrészek teljes lakossága maradt munka nélkül.
– A vállalkozásokat sújtó megnövekedett adóterhek miatt most is meredeken emelkedhetne a munkanélküliségi ráta – hívja fel rá a figyelmet a közgazdász. – Ne felejtsük el, hogy a gazdaságban számos pozitív visszacsatolási kör van. Ha egy vállalat kevesebb embert foglalkoztat, akkor a munkájukat így elveszítő családok is kevesebbet vásárolnak, ami csökkenti a bevételeit egy másik cégnek, amely elképzelhető hogy szintén leépítéssel reagál a helyzetre, így gyorsan egy ördögi körben találhatjuk magunkat.
A balliberális oldal azonban nem csak az adóprés csúcsra járatását tervezi. Hadat üzent a családokat támogató adókedvezményeknek is. A hatás vélhetően most is ugyanaz lenne, mint a múlt század utolsó évtizedében: akkor a termékenységi ráta mélyrepülésbe kezdett, és gyorsan leért a kihalási tartományba, az 1,2-es értékhez.
– A magyar családtámogatási rendszer megnyirbálásának első vesztesei most is a több gyermeket nevelő szülők lennének – mondja Sebestyén Géza. – Ám fontos látni, hogy hosszabb távon mindenki veszítene. Hiszen ha nem születik elég gyermek, akkor 20-30-40 év múlva nem lesz elég egészségügyi dolgozó, elég mérnök, elég rendőr. Azaz kevésbé biztonságos, az alapfokú ellátást is nehezen garantáló országban élnénk majd.
Fölösleges öregek
A tiszás holdudvar szakértőinek reformjavaslatai a nyugdíjrendszert sem kerülik el. Kiváló bevételi forrást látnak a nyugdíjak megadóztatásában vagy akár a csökkentésben is. Egyedül Dobrev Klára DK-vezér lengeti azt a zászlót, amely európai nyugdíjat ígér a korosodó munkavállalóknak. Sebestyén Géza azonban úgy látja, ez a jelszó nem világít rá a valóság minden részletére.
– Az Európai Bizottság és az Európai Parlament által felvázolt törekvések a tagállami nyugdíjrendszerek egységesítésére a gyakorlatban elsősorban koordinációt, minimumkövetelmények kijelölését és piacintegrációt jelentenek, nem pedig teljes harmonizációt, azaz nem az állami nyugdíjrendszerek teljes összeolvasztását. Az unió célja, hogy a tagállami nyugdíjrendszerek fenntarthatóbbak legyenek az elöregedés, a munkaképes korúak számának csökkenése és a járulék-jólléti arány romlása miatt. Szintén fontos cél, hogy ha egy munkavállaló több tagállamban dolgozik, akkor összeadódhatnak a jogai. Nem lesz viszont egyetlen „EU‐nyugdíj” mindenki számára.
A közgazdász arra is felhívja a figyelmet, milyen problémákat okoz, ha a munkavállalókat egyoldalúan a magánnyugdíjpénztárakba terelik. A lehetséges veszélyek egyike, ha ezek az intézmények nem hatékonyak, magas költségekkel és/vagy alacsony hozamokkal működnek. A másik pedig, ha effektív csődbe mennek. Ez utóbbi szerencsére nagyon ritka, ám amikor bekövetkezik, az hatalmas társadalmi költséggel jár, mivel az emberek évtizedes megtakarításai tűnnek el. A műhelyvezető példaként Izland nyugdíjrendszerét említi, amely a 2008–2009-es válság előtt a világ egyik legerősebb tőkefedezeti rendszere volt. A magánnyugdíjalapok hatalmas vagyont halmoztak fel, amelyet nagyrészt hazai bankok és vállalatok kötvényeibe, részvényeibe fektettek. A pénzügyi krízis azonban elsöpörte az izlandi bankszektort, és a nyugdíjalapok befektetéseinek jelentős része elértéktelenedett. Bár a rendszer formálisan nem omlott össze, az idősek nyugdíja 20-30 százalékkal csökkent.
Száműznék az oroszt
Hab a liberális tortán, hogy maga Magyar Péter ígérte meg lelkes választóinak, az orosz energiahordozóktól is megválna a magyar gazdaság.
Sebestyén Géza úgy látja, hogy a benzinárak és a rezsiköltségek drámai emelkedése mellett komoly gondot jelentene, hogy jelentősen romlana az ellátásbiztonságunk, hiszen Magyarországnak nincsen tengerpartja, így nem tudunk távolról egyszerűen gázt vagy olajat vásárolni. Csak attól tudunk, akitől jön vezeték hazánkba. A gáz- és olajpiacon fellépő szűkösség pedig hiányt okozna az árampiacon is a termelés csökkenése és a fogyasztás emelkedése okán. Elképzelhető, hogy nem tudnánk rendesen kifűteni a lakásokat, nem tudnánk időszakosan használni az elektronikus eszközöket. Mindez természetesen a gazdaságot is padlóra küldené. Nagy eséllyel tömegesen hagynák el hazánkat a multinacionális cégek.
A laikusnak ilyenkor csak két kérdése marad. Miért gondolják azok a balliberális közgazdászok, akik a módszereikkel egyszer már államcsődbe vitték Magyarországot, hogy ezúttal sikerül elkerülniük az összeomlást? A másik kérdés pedig: miért gondolják a Tisza-támogatók, hogy egy liberálissá átpofozott országban a csődhelyzet őket majd elkerüli?
