Fotó: MTI/Purger Tamás
Hirdetés

Latorcai János az őszirózsás forradalom napján meggyilkolt miniszterelnök emlékművénél úgy fogalmazott, hogy Tisza István kora ma már boldog békeidőnek látszik, bár a nehézségek és a válságok miatt sokan a dualista államrend szétrombolására törekedtek, nem számolva annak következményeivel. Sokkal kevesebben voltak, akik nem csak sodródtak, és még kevesebben azok, akik a nemzet érdekében cselekedni is képesek voltak. Tisza István politikai hagyatékát ennek szellemében kell értékelni – hangsúlyozta.

Az Országgyűlés alelnöke hozzátette: a néhai miniszterelnök a magyarságot a létében látta veszélyeztetve, de a kor engedte keretek között megpróbálta az irányítást. Alighanem az egyetlen magasrangú vezető volt, aki tudta, hogy a háborúval Magyarország csak veszíthet, és azzal is tisztában volt, hogy szétrobbanthatják a nemzetiségek és a környező államok.

Tisza István volt talán az egyetlen, aki esetleg enyhíthette volna az országra váró tragédiát, amennyiben a halála nem zárja le a korszakot – mondta. Beneda Attila, a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) családügyekért felelős helyettes államtitkára azt mondta: Tisza István halála éppúgy a magyar történelem egyik legsötétebb fejezete volt, mint az, amikor a szobrát ledöntötték. Mindkét alkalommal az agresszió, a megfélemlítés időszaka vette kezdetét – mondta Beneda Attila, aki szerint nem véletlen, hogy a szocialista idealisták gyűlölték a volt miniszterelnököt.

Tisza István becsületes volt és keresztüllátott rajtuk, fel tudta mérni a „káros szellemi áramlatok” fenyegetését, ezt diktálta erkölcsi érzéke, felelősségtudata, reálpolitikai éleslátása. Bár a világháborút végül nem sikerült elkerülni, de megpróbálta belőle a legtöbbet kihozni a magyarság számára. Élete arra int, hogy „tanuljunk a korszakból, még ha a tanulás útja keserű is”.

A tanulság pedig az, hogy „csak magunkra számíthatunk, más nem fog megvédeni minket” – emelte ki Beneda Attila. Mohácsy István, a Fidelitas elnöke a magyar történelem egyik legnagyobb államférfijának nevezte Tisza Istvánt, aki – tette hozzá – Magyarország szolgálatát nem pillanatnyi érdekből vagy külső elvásárból, hanem nemzeti felelősségtudatból vállalta.

Felidézte, hogy „Európa ekkor már lángokban állt”, de a magyar miniszterelnök annak ellenére sem akart háborút, hogy ezt kimondani szentségtörésnek számított. Tudta, hogy a magyar föld és vér lesz az ára mindennek, egyúttal hitt abban, hogy a nemzeti érdek az első, a magyarok sorsáról csak a magyarok dönthetnek. Amit Tisza megjósolt, bekövetkezett, az országból milliók otthona szakadt ki, meggyilkolásával elveszett az országmentő nemzetstratégia, a magyar szuverenitás idegen kezekbe került – fogalmazott.

A Fidelitas alelnöke szerint Károlyi Mihály eszmei örökösei száz év elteltével ismét felbukkantak, hiszen Magyar Péter és pártja nem más, mint „újbóli kísérlet Magyarország térdre kényszerítésére”. A nemzeti önállóságot progresszív üzenetekkel árulják el, és azt hirdetik, hogy igazodni kell a brüsszeli elvárásokhoz.

A kormány ezzel szemben azt képviseli, hogy veszélyes a kiállni az ukrajnai háború mellett, a magyar fiatalokat nem idegen zászlók alatt kell látni, a magyarokról pedig Budapesten kell dönteni. Tisza István örökségét tovább kell vinni, Magyarország békét és önállóságot akar, „nem kér a háborúpárti árulókból” – fogalmazott Mohácsy István.