Fotó: Sohm / Shutterstock.com
Hirdetés

Dick Cheney az amerikai politikai élet egyik legkomolyabb befolyással rendelkező és egyben legmegosztóbb alakja volt. Sokan „árnyékelnökként” emlegették, hiszen nyolc éven át döntő szerepet játszott a kül- és belpolitikai irányvonalak kialakításában. Az alelnökségéről írt kötet szerzője, Barton Gellman szerint „a keze ott volt minden fontos döntésben a háborútól a gazdaságig, még ha ezzel sokszor saját kollégái sem voltak tisztában”.

A határozott és keménykezű politikus úgy vélte, a végrehajtó hatalom erejét helyre kell állítani azután, hogy azt a hetvenes években a kongresszus túlszabályozta. Ebből a meggyőződésből született meg a „Cheney-doktrína”, amely szerint az Egyesült Államoknak akkor is fel kell lépnie egy ellenséggel szemben, ha csupán „egy százalék esély” van arra, hogy az valódi fenyegetést jelentene.

Ez a gondolatmenet alapvetően formálta a 2001. szeptember 11-ei terrortámadásokat követő amerikai külpolitikát, különösen Irak megtámadását. Cheney akkor úgy fogalmazott: „A háborúkat nem lehet védekezéssel megnyerni; a harcot az ellenség földjén kell megvívni”.

Kapcsolódó cikkünk

Dick Cheney 1941-ben született a Nebraska államban található Lincolnban. Pályafutását Richard Nixon és Gerald Ford kormányában kezdte, majd 1989-ben védelmi miniszterként szolgált George H. W. Bush kabinetjében. A sivatagi vihar hadművelet idején katonai sikerei elismerést hoztak számára, s ekkor vált a republikánus párt egyik meghatározó stratégájává.

2000-ben George W. Bush őt választotta alelnökjelöltjének, noha eredetileg Cheney vezette azt a bizottságot, amely a lehetséges alelnök-jelöltek közül volt hivatott választani. Bush akkor úgy jellemezte a politikust, hogy az „a tisztesség és a józan ítélőképesség megtestesítője”.

Alelnöki tevékenysége aztán a terrorizmus elleni háború éveiben vált igazán ellentmondásossá: támogatta a megelőző csapás politikáját, az adatgyűjtések kiterjesztését és a „szigorított kihallgatási módszereket”, amelyeket sokan kínzásnak ítéltek.

Dick Cheney aztán a Fehér Házból való távozását követőn sem vonult vissza: következetesen védte a Bush-kormány döntéseit, és élesen bírálta Barack Obama, majd Joe Biden politikáját, mondván, azok „túl puhák” a biztonságpolitika szempontjából. Ugyanakkor lánya, Liz Cheney mellé állt Donald Trumppal szemben, miután az megkérdőjelezte a 2020-as elnökválasztás eredményének tisztaságát.

Politikai ellenfelei démoni figuraként, támogatói pedig a nemzeti érdek megalkuvás nélküli védelmezőjeként emlékeznek rá. Ő maga egy interjúban egyszer úgy fogalmazott: „Szeretném, ha azt mondanák rólam: élt itt egy ember, aki hitt Amerikában, hálás volt az életéért, és megtiszteltetésnek tartotta, hogy a hazáját szolgálhatta”.