A IV. században indult el Szent Márton kultusza
Kövér ludat és újbort az asztalra!
Szent Márton tiszteletére az elmúlt évszázadokban a világ számos pontján több ezer templomot emeltek, nevét Európa-szerte megannyi település viseli. Szent István király is hozzá fordult támogatásért a lázadó Koppány elleni küzdelme során. István győzelmét követően a magyar királyok patrónusa és Magyarország egyik védőszentje lett. November 11-ei emléknapjához évszázadok óta ünnepi népszokások kapcsolódnak, amelyek fókuszában a hízott liba és az újbor áll.Tours-i Szent Márton püspök a Római Birodalom Pannonia provinciájának Savaria (Szombathely) városában született Kr.u. 316 körül. A legenda szerint éppen szülőháza fölött áll a mai szombathelyi Szent-Márton templom.
A római lovasság egykori katonája leginkább jócselekedeteiről vált ismertté, kiváltképp arról az esetről, amikor kardjával kettévágott köpenyének egyik felét egy rongyokba burkolózó koldusnak adta a tél közepén.
Megkeresztelkedését követően végleg letette a kardot: „Krisztus katonája vagyok, nem szabad harcolnom” – mondta.
Hosszú élete során mindvégig állhatatosan szolgálta a kereszténységet, pogány falvakban végzett hittérítő munkáját gyógyulások és csodák kísérték.

397. november 11-én, a franciaországi Tour városában helyezték végső nyugalomra. Halálát követően kultusza gyorsan terjedt.
Földi maradványait Franciaországban őrzik, de koponyacsontjának egy kisebb darabját 1913-ban Tours akkori érseke Szombathely városának ajándékozta. A csontot tartalmazó ereklyetartót (hermát) a Sarlós Boldogasszony-székesegyházban helyezték el.
A Szent Márton nevéhez kapcsolódó egyik legismertebb legenda szerint, amikor 371-ben a franciaországi Tours püspökévé kívánták választani, minden erejével tiltakozott a magas egyházi pozíció ellen. Hívei elől még egy libaólban is megpróbált elrejtőzni, ám a hangosan gágogó szárnyasok elárulták őt, így végül elfogadta a felkérést.
Egyebek mellett ez a generációról generációra öröklődő történet táplálja az Európa-szerte elterjedt Márton-napi népszokásokat.
A keresztény kultúrkörben Márton-napján, a karácsonyt megelőző 40 napos böjt előtti utolsó ünnepnapon lakomákat, bálokat, vásárokat rendeztek. Ilyenkor bizonyos házi munkák elvégzését is tiltották, mert úgy tartották, hogy a takarítás, mosás és teregetés a jószág pusztulását okozza.

November 11-én az ünnepi menü jellemzően libafogásokból, főként libalevesből, töltött libanyakból, libasültből és a papnak ajándékozott „püspökfalatból” állt, mert „aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik”.
Ezen a napon az ünneplők a lúdvacsorára újborral koccintottak, hogy egészséget töltsenek a poharukba.
De az év végéhez közeledve, november 11-én nemcsak a sült libacomb elfogyasztására vártak, hanem a mezőgazdasági munkák befejezését követően már az adventre, a karácsonyi ünnepkör időszakára is készülődtek.
