A hunoktól az Abákig egyenes az út

A legnyugatibb keleti népként életmódunk, észjárásunk meghatározta kultúránk megmaradásunk kulcsa – mondta megnyitójában Csák János korábbi kulturális és innovációs miniszter a Bárdi László Magyar-Kínai Kutatási Program keretében megrendezett Régészeti kultúrák hálózatainak kapcsolódási pontjai és azok egymásra gyakorolt hatásai – az eurázsiai civilizáció génjeinek interdiszciplináris kutatása című nemzetközi tudományos konferencián. A Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Magyar Természettudományi Múzeumban tartott eszmecserét köszöntötte Li Jiashan professzor asszony, a Pekingi Nemzetközi Tanulmányok Egyetemének munkatársa, valamint Chuluun Shampildondov, az ulánbátori Dzsingisz Kán Nemzeti Múzeum igazgatója is.

A mongol, kínai és kazah tudósok részvételével megrendezett konferencia előadói beszámoltak a mongóliai hun sírok feltárásának állásáról; ezügyben 2022-ben a Magyarságkutató Intézet alapító főigazgatója, Horváth-Lugossy Gábor kötött együttműködédi megállapodást a Mongol Tudományos Akadémiával. Dashzeveg Bayanbileg, a Mongol Nemzeti Egyetem professzora a leletek vizsgálatának első eredményeiről szólva elmondta, hogy gazdag leletanyagot találtak, melyből arra lehet következtetni, hogy több nép élt együtt.

Szilágyi Zsolt, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzora a régészet és annak táji környezetének összefüggéseiről beszélt, Wang Rui, a kínai Fudan Egyetem munkatársa az eurázsiai kulturális kapcsolatokban jelentős úgynevezett Hexi-folyosó kulturális örökségének, kultúraterjesztő mechanizmusainak és a térség genetikai folyamatainak vizsgálatába avatta be a hallgatóságot. Aibar Tangatov kazak történész a korai kazak történelemről és törzsi rendszerről tartott előadást – magyarul. Felhívta a figyelmet a ló háziasításának jelentőségére, valamint a szkíta és szarmata örökségre.

Attila nem halt meg, ma is él a világ emlékezetében. Ez is indokolja, hogy nagyszabású kiállítás nyílik a hun király tiszteletére januárban a Nemzeti Múzeumban – erről dr. Zsigmond Gábor, az ország elsőszámú múzeumának főigazgatója beszélt.

A Magyar Nemzeti Közgyűjteményi Központ frissen kinevezett elnöke szerint a Nemzeti Múzeum a két világháború közötti időszak óta nem foglalkozott olyan mélységben a magyar identitás kérdésével, ahogy azt az Attila-kiállítással és más jövőben tervezett programokkal teszi. A nagy hun uralkodó emlékére nyíló tárlatra jellemző, hogy a világ hatvan intézményével együttműködve jön létre.

Mondáink, krónikáink, de külföldi források is nagy jelentőséget tulajdonítanak őstörténetünkben a Kaukázus térségének, ide tehető a Meotisz vidéke – mondta dr. M. Lezsák Gabriella régész. A Magyarságkutató Intézet főigazgatója Agócs Gergely népzenész, népzenekutatónak, az intézmény munkatársának a Csodaszarvas-mondához erősen hasonlító térségbeli ének feltárását eredményező gyűjtését példaként hozva hangsúlyozta, hogy az eddigieknél nagyobb figyelmet kell szentelni a Kaukázus vidékének, hiszen a magyar vonatkozásokat a régészet eredményei és az ott ma élő emberekben azonosított úgynevezett Árpád-gén erőteljes jelenléte is alátámasztja.

Neparáczki Endre a Bárdi László Magyar-Kínai Kutatási Programot ismertette. A Magyarságkutató Intézet Archeogenetikai Kutatóközpontjának e tisztségbe nemrég visszatért igazgatója a program idén 93 éves névadóját, a jeles orientalustát, egyetemi docenst méltatva elmondta, hogy ma már történetileg, régészetileg és biológiailag is definiálható Attila népe , és ugyanez kijelenthető Árpád népéről is. A szintézis azonban még nem teljes, szükséges hozzá az ázsiai hunok és a Kaukázus-környéki népek további történeti, régészeti, genetikai vizsgálata.

Ugyanakkor ma már megkérdőjelezhetetlenül igazolható tudományosan az ázsiai hunoktól az európai hunokon át az Árpádokig, illetve az Abákig érő genetikai kapcsolat.

A kutatók még több mintát igyekeznek gyűjteni Mongóliából és Kínából, ezt célozta a Bárdi László nevét viselő 2024-es expedíció, amit a Természettudományi Múzeum égisze alatt szerveztek meg.

Gyuris Balázs, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Humán Kutatási Központjának munkatársa a Kárpát-medence és a Dél-Urál térségének korabeli genetikai kapcsolatainak feltárására irányuló kutatásokról adott elő, Nagy L. Péter, a Magyarságkutató Intézet tudományos munkatársa az Árpád-ház eredetéről szólva felidézte III. Béla királyunk azonosítását és a földi maradványaiból vett DNS-minta alapján elvégzett genetikai kutatásokat, melyekből időben visszafelé haladva feltárhatóvá vált a Turul-dinasztia etnogenezise.

Érdekesség, hogy ugyanakkor Újvidéken találtak egy élő Árpád-leszármazottat.

Makoldi Miklós régész, a Természettudományi Múzeum munkatársa, a Magyarságkutató Intézet Régészeti Kutatóközpontjának korábbi igazgatója a sztyeppei lovasnépek Kárpát-medencei és belső-ázsiai régészeti kapcsolatairól beszélt. Elmondta, hogy a XX. század második felében kialakult egy téves régészeti felfogás, ami a Római Birodalom egykori területén kívül eső térségeket barbár perifériáknak tekintette. A XXI. században viszont ez megváltozott, egyre nagyobb figyelmet kap a Selyemút néven ismert, valójában több kereskedelmi utat magába foglaló kelet-nyugati irányú sztyeppei kapcsolat, ami akár már a Krisztus előtti IV. évezredben fennállhatott, ezer évvel később pedig már régészetileg is jól dokumentált ez a kapcsolódás. Makoldi Miklós hangsúlyozta, hogy a szkíta birodalom keleti és nyugati határai között, vagyis a Kárpát-medencétől a mai Kínáig egységesnek tekinthető kultúra létezett, a régészeti eredmények pedig arra engednek következtetni, hogy a bronzöntés, de vélhetően a vasművesség is e nagy kultúra találmánya. A régész hozzátette, hogy a sztyeppei kultúra nem ért véget a hunokkal, hanem a honfoglalás korának magyarsága is ennek képviselője volt.

A tanácskozás végén Li Jiashan professzor asszony és Neparáczki Endre megújította a Bárdi László Magyar-Kínai Kutatási Programban foglalt együttműködést.