Hirdetés

1956-os szabadságharcunknak számtalan hőse volt, akik közül az egyik legmegrendítőbb Tóth Ilonka szigorló orvos vértanúsága. 1932-ben Budapesten született református családban, kik Székelyföldről menekültek Trianon után Magyarországra. Édesanyja tanítónő, kinek életét bearanyozta szőke kislánya, Pöntyi. Kiváló tanuló volt, magas, karcsú, sportrepülő és vívó. Segítőkész, szerény, zárkózott, hívő. Az egyetemet is tiszta kitűnővel végezte, diákkörös, demonstrátor, nagy jövőt jósoltak neki. Betegei imádták önzetlensége miatt. A szabadságharc alatt a Péterfy utcai kórházban mentette a sérültek életét, teherautóval Bécsből szállított haza gyógyszereket, kötszert, így akár könnyedén emigrálhatott volna. 1957-ben tartóztatták le. A koncepciós perben, amely KGB-s forgatókönyv szerint zajlott, egy ÁVH-s katonatiszt november 18-i, injekcióval történő meggyilkolásával vádolták. Tudatát gyógyszeresen befolyásolták, hogy beismerő vallomást tegyen. Halálra ítélték. „Ártatlan vagyok, a szememet ne kössék be, mindent látni akarok”, kérte a bitófa alatt 1957. június 27-én.

Tóth Ilonát a rendszerváltás után rehabilitálták. (Az állítólag meggyilkolt Kollár István személye körül sok a bizonytalanság – a szerk.) Koncepciós perével a forradalmat akarták beszennyezni. Szobra ma a Semmelweis Orvostudományi Egyetem bejáratát ékesíti. Pöntyi egyetlen „bűne” az volt, hogy október 23-án született! A magyar Jeanne’d Arc bitófára juttatásával a szabadságharcunk felett mondtak ítéletet.

Kapcsolódó cikkünk