Más fizeti, más kapja – Nyugdíj

Csak díjazni lehetne, ha mindenki megértené, hogy a nyugdíj, az nem határidős ügylet, hanem annuális. Magyarul az adott évben kifizetett nyugdíjak az adott évben az államkasszába bekerült összegből vannak fizetve, nem az 5-10-40 stb. évvel azelőttiekből. Tehát amikor valakitől valamennyi nyugdíjjárulékot levonnak, akkor az az az évi kifizetésekre fordítódik. Ezt az okosok felosztó-kirovó rendszerként gyalázták. De csak azért, hogy „jobbat”, a magánnyugdíjrendszert propagálják, az öngondoskodást. Vagyis hogy magánosítsák a levont nyugdíjjárulékot, és terminügyletté tegyék. Ez akár még működhetne is, de csak folyamatosan növekvő gazdaságban, ahol a befektetések értéke növekszik. Csak hát erre nincs garancia, ellenpélda bőven.

Az öregkori ellátást dolgozókra a középkori céhek vezették be. Állami szintre a weimari köztársaság emelte. Azóta hiszik az emberek, hogy a fizetésükbőli ilyen levonás az a későbbi öregkori juttatásukká válik. Más fizeti, más kapja. Tehát a nyugdíj mindig az állam kötelezettségvállalása, és az állam azt vállal, amit teljesíteni tud (ezért fontos a korfa és a demográfia). Ehhez szabja feltételeit, a nyugdíjkorhatárt, a nyugdíjjárulékot és az egyéb öregeknek adott juttatásokat. Vagyis a nyugdíj nem az egyénen múlik, hanem az államon – aminek azért kell jól gazdálkodnia, hogy ezt is megfelelően fedezni tudja.